Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

531 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19

il november 21-én

f pénteken. határai közé visszaszorítani, pedig ez ad nekik további biztosítékokat arra, hogy azt győzelmesen forgatva, ezt a veszélyt fejük felől végképpen elűzzék. T. Képviselőházi! Annakidején, a mi szorongattatásaink közepette, nem kaptunk sehonnan semmi segítséget. Nem kaptunk semmi segítséget a győzelmes demokráciáktól, amelyek egy új sorsot, egy új világrendet ígértek Európának is. Ezek a demokráciák is tétlenül, közömbösen nézték, azt mondhatnám, teljes lelki és politikai közömbösséggel a mi szomorú sorsunkat. De hisaen ez nem is csoda, t. Képviselőház! Ók tulajdonképpen, egy kis különbséggel, ugyanezt a viselkedést tanúsították, ugyanezt az álláspontot érvényesítették annakidején magával a bukásban vergődő régi orosz nemzeti polgári társadalommal, a régi nemzeti Oroszországgal szemben is. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy ez az Oroszország is. amelyik négy esztendőn keresztül a nyugati demokráciák szövetségében közös harcot vívott, az a nemzeti és' polgári Oroszország ugyanúgy várta ezt a segítséget a bolsevista veszéllyel szemben — és kapta, t. Képviselőház, a Wrangel-felkelésnek és a tehetetlen és csúfosan kudarcba fulladt segítőexpedációknak a támogatását, amelyeiknek emlékezete ma is mindnyájunkban annyira él és amelyeknek sorsát, hányattatását, küzködését és a mögötte megnyilvánuló tehetetlenséget éppen a mostani angol miniszterelnök úrnak, Winston Churchillnek hires könyve, amelyet az európai háborúról és a háború után bekövetkezett korszakról írt, részleteiben is olyan érdekes és olyan megrázó módon feltárta. Egészen nyilvánvaló dolog, t. Képviselőházi, hogy ha ez, a bolsevizmus, Kun Béláék uralma, akkor itt, Magyarországon, hátterében egy konszolidálódott szovjet bolsevizmussal, szovjet imperializmussal megerősödött volna és meg is erősöd hetett volna! — akkor rajtunk senki sem segített volna. T. Képviselőház! Méltóztassanak emlékezni arra, hogy éppen a plntokratikus demokráciák részéről nyújtottak először segítő kezet Szovjet-Oroszországnak a konszolidációhoz, a megerősödéshez. Egyebek között Amerika, az Egyesült Államok voltak azok, amelyek a technikusok, a mérnökszakemberek és az egyéb nagyipari szakemberek százait és ezreit küldték oda, hogy segítsék a Szovjetet, segítsék a bolsevizmus! annak a gigászi behemót technokráciának kiépítésében, amely — mint most a Szovjet ellen indított háborúval kapcsolatban olyan félelmetesen kiderült — tetemesen hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjet nagy harci felkészültsége a fegyverzetnek azzal a tökéletességével, a tankoknak és repülőgépeknek annyi ezrével léphetett sorompóba Európa és az európai civilizáció ellen. T. Képviselőház! Ennek ellenére mégis, mondom, odakünn az angol és amerikai demokráciák részéről egy nagy közvélemény csodálkozik Magyarország állásfoglalásán és vannak hangok, sajnos, idehaza nálunk is, — nem egészen nyíltan ugyan, _ mert hiszen egy nyílt állásfoglalás mégsem juthat ma szóhoz ebben a kérdésben. — amelyek meg merik kockáztatni azt a véleményt, hogy_ minekünk tulajdonképpen Oroszországgal nincs is perünk, nekünk Oroszországgal nem volt okunk háborús konfliktusra és hogy esetleg a Szovjet részéről bennünket háborús veszély nem is fenyegetett volna. T. Képviselőház! E mögött az okoskodás mögött alapjábanvéve az az állásfoglalás lappang, hogy Magyarország tulajdonképpen télésièges módon, szükség nélkül, fogott fegyvert az orosz veszéllyel, a bolsevista veszéiyiyel szemben. Azt hiszem, t. Ház, hogy ennek az álláspontnak a megdöntésére itt felesleges sok szót vesztegetnem. Ezt elvégezték már előttem igen tiszteletreméltó szónokok, közöttük elsősorban maga a miniszterelnök úr is, aki igazán megcáfolhatatlan módon állította oda a mi közös harcunk szükségességét. Az csakugyan így is van. T. Ház! Mi nem térhetünk ki ez elől a harc elől; ha akartunk volna, sem térhettünk volna ki. Ugyanúgy nem térhettünk ki, mint ahogyan annakidején nem térhettünk ki a török veszéllyel szembe való fegyveres állásfoglalás elől sem, amely az akkori keresztény Európával szemben ugyanazt az irtózatos idegenséget és ugyanazt az irtózatos, mindent elpusztító veszélyt jelentette, mint amelyet ma a bolsevista Szovjet jelent Európával és jelentett velünk szemben. Annak a fegyverkezésnek a méreteiről, amellyel a Szovjet erre a háborúra készült, — hogy Németországot egy súlyos helyzetben hátbatámadhassa — ennek a háborús előkészületnek és felkészültségnek méreteiről és arányairól megdöbbentő adatokat sorolt itt fel képviselőházi beszédében maga JBartha honvédelmi miniszter úr is, felemlítve egyebek között 40.000 tank és talán 30.000-nél is több repülőgép jelenlétét a háború kezdetén. De én magam is, aki egy napilapnak vagyok a szerkesztője, mondhatnám naponkint kapom a szovjet frontról katonáinktól a levelek sokaságát, amelyek a közvetlen tapasztalatok, a friss élmények erejével szemléltetik ugyanezt a veszélyt és egyúttal rámutatnak arra, hogy e;z a veszély fennállott, függetlenül attól, hogy Németország részéről egy támadó hadjárat indíttatik-e Oroszországgal szemben vagy sem. Fennállott olyan értelemben, hogy ők maguk készültek Németországgal és velünk szemben is támadó hadjáratra, amelyről ugyancsak Bartha honvédelmi miniszter úr kimutatta, hogy a Budjenni-féle hadsereg ve zetése alatt akart volna betörni Magyarországra, hogy itt Magyarországon keresztül, ugyanúgy mint 1914-ben az akkori cári Oroszország, támadja hátba Németországot. Engedjék meg nekem, hogy ezekkel a levelekkel kapcsolatban megemlékezzem itt egy különösen (érdekes dokumentumról és azt letegyem a Ház asztalára. Egy magas katonai parancsnokság részéről kaptam egy levelet, amelyhez mellékelve volt egy bekötött kis füzet magyar és orosz nyelven nyomtatva. Ez egyrészt arra szolgált, hogy a Magyarországra betörő orosz csapatck részére adjanak először is Magyarország helyzetéről bizonyos tájékoztatást, másrészt pedig, hogy orosz katonáknak — kiképezve őket a magyar nyelv tudására — lehetővé tegyék bizonyos fontos feladatok elvégzését a szovjet hadsereg betörése esetén. Nem lehet még ma sem bizonyos megdöbbenés nélkül- olvasni ennek a szovjet-magyar Vademeoum-nak a kérdéseit és feleleteit, amelyeket az egyszerű katonának meg kellett tanulnia — és amint a hozzám irt levelekből kitűnik, százan és százan meg is tanulták és tudták is közülük tökéletes magyarsággal is~