Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

522 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 194-1 november 21-én, pénteken. tem mai nehéz helyzetében: ébredj Kossuth Lajos, aki sohasem haltál meg a magyar nép lelkében és ösztöneiben, ébredj és világosítsd meg minden jó magyarok elméjét és erősítsd meg szívét, (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) az újból ránks'ziakadó szorongattatások idején! A költségvetést nem szavazom meg. Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Stitz János! Elnök: Stitz János képviselő urat illeti a szó. Stitz János: T. Képviselőház! Kari Haushoffer tábornok és egyetemi tanár, a geopolitikának egyik megalapítója, egy klasszikus munkájában, a »Weltpolitik yon Heute« című könyvében azt mondotta: »A játékban a tét az élet!« Ilyen hallatlanul nagy jelentősége van ezeknek a mai időknek, amely időkben mi valóban, ezeréves jövőnknek dicsőséges folytatásáért harcolunk. Ebben a harcban elsősorban ott kell állnia a mi külpolitikánknak. Ahhoz, hogy a mi külpolitikánk eredményeket érjen el, szakítanunk kell azzal a régi elgondolással, amely azt mondta, — a graA^aminális politikára helyezve és koncentrálva összes figyelmét — hogy a legjobb külpolitika a jó belpolitika. T. Ház! Ez a mai időkre nem alkalmazható, mert hiába van jó belpolitikánk, ha a külpolitikai vonalvezetésünk nem megfelelő, akkor a belpolitikában sem tudjuk azt az eredményt elérni, amelyet békés légkörben egyébként el tudnánk érni. Ahhoz, hogy a mai államvezetés előrehaladjon, három tényezőnek az együttműködése szükséges. Ez a három tényező, a külügy, a hadsereg^ a fegyveres erő és a belpolitika. Egymásra támaszkodva, egymásnak időnkint az elsőbbséget átadva, de együttműködve tudják csak elérni azt a célt, amely felé nekünk törekednünk kell. T. Hiáiz! Amikor ma külpolitikáról beszélünk, akkor nem beszélhetünk Önálló külpolitikáról azért, mert a mai technikai felkészültség mellett egyetlen egy állam sem vonhatja ki magát a körülötte történendőkből. Minekünk tehát bele kell építenünk a mi elgondolásunkat szomszédainknak és az európai nagyhatalmaknak elgondolásába, ezek közül kell választanunk azt az utat, amely eélravezet. Ez az út pedig nyilvánvalóan adva van, hiszen annak a szövetségi rendszernek, amelybe nekünk is tartozni szerencsénk lehet, márcsak egyetlenegy ellenfele van a kontinensen és ez Oroszország, a szovjet. Angliának és társainak ez az egyetlen kontinentális szövetségese. Hála Istennek, a szovjet kérdése eldöntött dolog, a bolsevizmus összeroppant és csak idő kérdése annak eldöntése, hogy vájjon hetek vagy hónapok múlva kerül-e a bolsevizmus a teljes össszeroppanás és kapituláció állapotába. Igen t. Ház! Amikor mi szövetségeseink harcából, bár szerényen, de mégis fegyveres erőnkkel is ki óhajtjuk venni részünket, akkor megváltjuk és megszerezzük a jogot arra, hogy az új Európában, amelyet kirajzolódni látunk, nagyon előkelő helyet foglaljunk el. Ahhoz azonban, hogy ez az új Európa valóban elkövetkezhessek, szükséges, hogy mi nocsak fegyvereinkkel érjünk el sikereket, hanem szükséges az is, hogy ez r a szövetséges rendszer gazdaságilag se veszítse el ezt a háborút. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy erről egy könyvet óhajtok írni és személyes tapasztalataim alapján kívánom az egész mai Európára vonatkozólag alátámasztani ezt a tételt. Amikor mi bízunk abban, mert látjuk, hiszen a gazdasági kétszer kettő négy logikája megmutatja nekünk, hogy igenis, ezen az úton haladunk előre, akkor nem mulaszthatom el, hogy felvázoljam azt a helyzetet, amelyben jelenleg vagyunk, Többen említettük azt a fontos évfordulót, amely tegrnan zajlott le: egy esztendeje csatlakoztunk a háromhatalmi szerződéshez, ahhoz a háromhatalmi szerződéshez, amelynek eredeti aláírói Németország, a nagy német birodalom, amely Hitler vezetésével hivatva van arra, hogy a mai Európa vezető nagyhatalma legyen, továtbbá Olaszország és Japán. Németországhoz őszinte barátság fűz minket, de ugyanez a barátság fűz minket a nagy olasz nemzethez, amely viszont az Impérium Komanum gondolatának hordozója és végül vérségi, turáni alapon minden együttérzésünk azé a százmilliós hatalomé, amely Ázsiában Ázsia Németországa óhajt lenni és amely Ázsiában képviseli ezt a szövetségi rendszert. Nekünk azonban nemcsak ezekre a nagyhatalmakra kell tekintenünk. Ma, amikor az európai történéseket a fegyverek döntik el, igazolódik a maga teljességében az, hogy a végzet csodálatos rendelése folytán a mi rokon nemzeteinken rendkívül nagyhorderejű történések fordulnak meg. Molutov követeléseiből tudtuk meg, hogy ezek a rokon nemzetek milyen nagy szerepet játszanak Európa életében. Molotov Hitlertől négy pontot követelt. Ez a négy pont: a finnek, a bolgárok, a románok és a törökök kapitulációja volt — bár nem így fogalmazta meg, a lényeg azonban ez volt — és ehhez járult még az a rendkívül sok tank és az a fegyveres erő, amelyről nem volt ugyan szó Molotov követelései között, de amelynek éle, a lándzsának a csúcsa Magyarország ellen helyeződött készenlétbe. A finn nemzetről Lapradelle professzor mondotta a legtömörebb kritikát azzal, hogy »kis állam, nagy nemzet«. (Ügy van! Ügy van!) Miért nagy nemzet a finn? Azért, mert a maga «szellemi és testi kitenyésztettsége folytán vagy annak ellenére van egy nagy/m kiváló tulajdonsága: elismer egyet vezérének és a maga egyéni akaratát alá tudja vetni a közösség akaratának az elsőtől az utolsó emberig. Ez a közös akarat produkálta azt a hatalmas, nagy teljesítményt, amely az egész világot bámulatba ejtette. A másik rokon nemzet a bolgár volt. Ezt a rokonságot nemcsak mi tartjuk, hanem a bolgárok is. Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt napokban, amikor a bolgár nemzet miniszterelnöke Filov és külügyminisztere Popov ő excellenciáik fogadgadtak, megbíztak azzal, hogy meleg együttérzésüket és testvéri szeretetüket tolmácsoljam itt a magyar országgyűlés házában (Éljenzés és taps.) ugyanakkor, amikor ennek hangot adtak a sobranjéban Slavejko Vasziljev és Nikola Musanov volt miniszterek. T. Ház! Ezt a meleg együttérzést, amint ők is kifejtették, sohasem váltották fel ellentétek, egymás ellen sohasem harcoltunk, mindig közös érdekeink voltak. Ez a meleg együttérzés biztosítéka annak, hogy mi a bolgár nemzetben olyan barátot szereztünk, amely nem kis értékünk, mert hiszen Bulgária hivatott arra, hogy a Balkán vezető nemzetévé váljék, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy most érte el a maga teljes nemzeti kiegészülését és így a mai Bulgária a San-Stefanoi békében