Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 1HÎ november 28-án

} pénteken. 517 Iában modern emberiség civilizációja évezredek óta a magántulajdon rendjén alapul és a magántulajdon rendjéhez fűződő intézményeken. Ha tehát mi állástfoglalunk, akkor nem csak saját érdekeinket, hanem az európai civilizációt és kultúrát is mozdítjuk elő. Annál is inkább fontos ez, mert ha az ellenkező tábor győzne, ez nemcsak egy esetleges háborúvesztéssel járna, hanem társadalmunk egy részének fizikai kiirtásával is. Ez a nehéz háborús helyzet külügyig szolgálatunkat erős próbára teszi, nehéz próbára, sőt sok önmegtagadásra, talán keserű hallgatásra is van szükség,^ de meg kell tennünk ezt, mert nagy nemzeti érdekeink is csak ezen a módon lendülhetnek előre. Sok tekintetben nehéz a helyzetünk, mert tőlünk sokszor több türelmet, több megértést várnak, mint másoktól. Ez egyrészt kitüntetés. de másrészt nehéz feladat is a mi számunkra. Kuszált külpolitikai helyzeteket, sokszor a mieinktől eltérő faji és népi természeteket, sokszor turbulens temperamentumokat, igen gyakran a magyarság fizikai természetinél nag'yobbfokú önzést, szűkkeblűséget kell elnéznünk és nagy megtartóztatással kezelnünk, mert az ellenkező cselekvés még rosszabb eredményeket szülhetne. De éppen ez a diplomácia feladata: lehetőleg sohasem követni el hibát, még akkor sem, ha igazunk van és bármenynyire igazunk is van, és akkor és úgy cselekedni, amikor a sikernek megvan a biztosítéka. Az emberi társadalomnak a leszűrt logikán és a nagyobbfokú értelmessógen alapuló cselekvéseit az érdekek, a célok és az eszközök harmóniája jellemzi. Ha valahol így kell ennek lennie, akkor így kell ennek lennie a kényes politikai tereken, elsősorban pedig a külpolitika terén. Hazánk határain kívül is legjobban ismert és eddig legtöbbet emlegetett politikai nagyságunknak, Kossuth Lajosnak volt aza kedvenc mondása, hogy a politika az exigenciák, a szükségességek tudománya. Az ilyen értelemben való politika csak érdekeink helyes és biztos megítélésén alapulhat, csak érdekeinknek helyes és biztos megítélése birtokában lehetnek célkitűzéseink is helyesek. De a helyes érdekismeret és a helyes célkitűzés csak megfelelő eszközök birtokában hozhat sikert. A politika terén, különösen pedig a külpolitika terén a legbiztosabb eszköz mégis csak a hatalom. Ennek a nemzetnek tehát legfontosabb érdeke az, hogy megerősödjék, hogy hatalma az ő politikai, külpolitikai céljainak elérésére is minél nagyobb legyen. Minél jobban erősödünk, minél inkább eltávolítunk mindent, ami megerősödésünk útjában áll, annál nagyobb célokat tűzhetünk ki a külpolitika terén is és megfordítva. Ne az legyen tehát a magyar ember ideálja, hogy hatalomra jusson és esetleg nyakárahághasson azoknak, akik őt politikai ambícióiban vagy elgondolásaiban bosszantották, hanem hogy nemzete megerősödésének minél önzetlenebb, minél kevésbbé egocentrikus és minél kevésbbé hosszúálló hajlamokkal telt munkása legyen. (Helyeslés.) Amint ezt egy történész-miniszterünk megállapította és felhozta: a mohi csatának 700 éves. Buda elvesztésének 400 éves évfordulóján, talán nem árt egy kissé magunkba szállni ebben a tekintetben, különösen abból a célból, hogy alapvető .érdekeinket és céljainkat higgadtan, némán, de annál világosabban fontoljuk meg. Mert nemzetünk sorsa, helyzetünk Kepvis.Fj,öHAz;i NAPLÓ XI. a Duna medencéjében, hazánk nagysága vagy kicsinysége elsőben belső megerősödésünktől fog függeni és külpolitikánk teherbírását is ez a belső megerősödés alapozhatja csak meg. Voltam bátor talán kissé sok szóval is. rámutatni a külpolitika és a külügyi szolgálat kényes voltára, az elhibázott célkitűzések és cselekmények veszedelmeire. Minél kisebb valamely nép vagy minél ellenségesebb környezettel van körülvéve, természetesen annál inkább megbosszulhatják magukat a hibák!, A legutóbbi pár évben Magyarország területi növekedése kétségtelenül erőgyarapodást is jelent, megerősödést is. de ez nem ment fel attól, hogy erőink arányait helyesen mérjük fel, szemben azokkal az akadályokkal, amelyek céljaink elérését akár időben, akár térben, akár kvalitatív szempontból veszélyeztethetik. Vannak olyan dolgok, amelyekről helyes ítéletet alkotni nagyon könnyű, viszont vannak olyanok is, amelyekről a helyes ítéletalkotás sokkal nehezebb. Ha például egy robogó vonat közeledik felénk, ennek a vonatnak robogása mindjárt figyelmeztet fizikailag arra, hogy félre kell ugranunk. De különösen a külpolitika terén sokkal bonyolultabb összefüggésekkel állunk szemben, ahol nincs ilyen fizikai figyelmeztető. Tehát a viszonyok, az Összefüggések, az összeszövődöttségek lemérésére nagyobb ítélőtehetségre, e mellett erősebb szaktudásra, tapasztalatra is van szükség. Tehát bízzunk a külpolitika vezetésében. Ettől a bizalomtól, ennek a bizalomnak indokolt vagy nem indokolt voltától függ elsősorban beállítottságunk. Talán nagyon is sok szót használtam külpolitikai feladataink nehéz és kényes voltának jellemzésére, legyen szabad most már egypár konkrétebb dologra áttérnem. Természetesen itt külügyi szolgálatunk szerveinek kiépítése a legfontosabb. Érdekünk az volna, hogy mindazokban az államokban, amelyekben valamely külpolitikai érdekünk van, legyen külügyi képviseletünk, és pedis

1 mind követségünk, mind konzuli szolgálatunk ki legyen építve. Sőt azt mondhatnám, hogy mindenütt, ahol nemcsak szorosan vett külpolitikai, hanem gazdasági érdekeink is elég súlyosak arra, hogy ott jobban törődjünk a magyarság sorsával, nagyon fontos ezeknek a konzuli hivataloknak a kiépítése is. A mostani háborús viszonyok között diplomáciai összeköttetéseink megszakadtak Londonnal, Moszkvával, Belgráddal és Teheránnal, de ennek dacára ezidőszerint is 21 követségünk. működik és, úgy gondolom, 59 konzulátusunk. Ezek a konzulátusok különösen hazafias miszsziót teljesítenek — természetesen a követségekkel együtt — ott, ahol nagyobbszámú magyarság él. Gondolok itt az elszakított országrészekre is, ezenkívül a külföldre, különösen pedig Amerikára. Az amerikai magyarság tekintetében az előadó úr volt szíves bizonyos adatokat közölni. Az új világ magyarjainak legnagyobbrésze az Egyesült Államokban él. Az Egyesült Államok magyarságának számát hozzávetőleg 500.000—600.000-re lehet tenni. Ezeknek nagyrésze honosítás útján már amerikai állampoL gárrá lett, dacára ennek, erősen él bennük az óhazához való ragaszkodás. Tehát minden törekvést, minden fáradságot és a

? költségvetésben is kifejezendő áldozatot megér az ő támogatásuk. Semmi sem mutatja jobban, hogy mennyire ragaszkodnak az óhazához — mint ahogy mondani szokták — hogy számos sport73