Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-223
Âz országgyűlés képviselőházának 223. vitéz Marton Béla: T. képviselőtársamnak azt kell mondanom, hogy mi itt a kormányzópárton nagyon sokan vagyunk, akik már régen hirdetjük ezeket a gondolatokat, cselekvéssel is. a gyakorlatban, régebben, mint egyes ellenzéki képviselőtársunk. (Meskó Zoltán: Röviden »kormánypártot« mondjon, nem »kormányzópártot«. — Zaj.) Az az érzésem, képviselő úr, hogy fogunk még együtt is kormányozni. (Derültség. — Meskó Zoltán: Remélem! De csak nagy kabinetben! — Derültség.) Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék megvárni, amíg sorra kerül. vitéz Marton Béla: T. Házi! Ebből az indokból üdvözlöm a kormánynak azt a rendelkezését, amellyel vitéz Béldy Alajos vezérőrnagy kinevezésével az egységes nemzetnevelés felé tett komoly lépést. (Élénk helyeslés a jobbo'-dűon H & ko&iy&n.) Lelki szükségét érzem annak, hogy mint a legnagyobb nemzeti munkásszervezetnek, a Nemzeti Munkaközponínak vezetője, kérjem erről a helyről iß szociáldemokrata magyar munkástestvéreinket, ne várják meg, míg a kormány feloszlatja őket, hanem hazájuk, önmaguk és családjuk megbecsüléséért maguktól oszlassák fel szervezeteiket ps jöjjenek a kicsinyes párt- és felekezeti momentumokon felülemelkedő, nemzeti alapon álló munkássághoz, hogy velük együtt pillérei és támaszai legyenek a liberális Magyarország helyett felépülő szociális Magyarországnak. (Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Zaj.) T. Ház! Tárt karokkal várjuk őket. mert munkások és mert magyarok s mert lehetetlennek tartom. — azt hiszem, pártkülönbség nélkül érezzük ezt — hogy amikor fiaik is kint az orosz földön véreznek, harcolnak, küzdenek és meghalnak, akkor ők itt továbbra is a nemzetközi zsidó marxizmus tételei szerint éljenek és gondolkozzanak. (tJQy van! Ügy van! Nagy taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Miért hosszabbítják meg a fővárosi mandátumokat! — Egy hang a szélsőbaloldalon; A belügyminiszter úr intézkedjék! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni! vitéz Marton Béla: T. Ház! A magyar munkásság joggal követel magának több és jobb helyet a nemzet életében. Ám ezzel kötelességek is járnak, elsősorban az, hogy a magyar munkásság egy része is magasabb szempontok szerint és mélyebb összefüggésekben lássa a magyar életet. De ahogy a munkásság egy részének le kell vonnia egy elhibázott élet konzekvenciáit, ugyanúgy más tekintetben fokozott mértékben vonatkozik ez a nemzet egyéb társadalmi rétegére is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Csak egy fegyelmezett lelkű és fegyelmezett agyú nemzeti társadalommal lehet eredményes külpolitikát folytatni. (Ügy van! a jobboldalon.) 22 esztendő alatt annyi megaláztatáson, annyi szenvedésen ment keresztül ez a nemzet, és a nemzeti társadalom olyan nagy türelemmel viselte el ezeket a szenvedéseket, hogy most. amikor felfelé ível a nemzeti élet külpolitikai vonatkozásban is. akkor kérni kell minden magyart, hogy a még fennálló problémák megítélésénél türelemmel és bölcseséggel viseltessék. Vannak miéig elintézendő problémái a magyar nemzetnek, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) vannak még sérelmei is a magyar nemzetnek, de ezek meg oldásának előfeltétele egy ezeréves nemzet ön ütése 1941 november 21-én, pénteken. ël3 tudata és magabízása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Valóban úgy van, amint a miniszterelnök úr is és Rajniss Ferenc képviselő úr is mondotta: égőén fáj a határokon túl az ezeréves földön élő magyarság sorsa, ráncba borul a homlokunk egy-két magyarellenes gesztus hallatára, de meggyőződésem az, hogy ezeknek a kérdéseknek elintézéséhez az okosabb, az idősebb fás az erősebb nemzetünk bölcsesége és kitartása kell. T. Ház! Nemzetiségi kérdésről is volt szó. Okos nemzet fegyelme szükséges a hazai kisebbségek néha külpolitikai momentumokat is magábanfoglaló kérdéseinek megítélésénél. A mi kisebbségeink iránti régi, meleg és őszinte szeretetünk ezeréves államiságunkból folyik, ennek az országnak minden polgára egyenrangú (Ügy van! jobbfelől.) és az a meggyőződésem, hogyha előfordul egy-két helytelen gesztus, _ egy-két elítélendő cselekedet, ezt nem külpolitikai sérelmi momentumok emlegetésével tudjuk megoldani, hanem egyedül és kizárólag a nemzetfenntartó magyar faj tökéletes megszervezésével és így tudjuk biztosítani a nemzetiségek és a magyar faj közötti testvéri, zavartalan együttélést is. (ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) T. Ház,! Nemzetiségi államiságunkban a magyar faj tökéletes társadalmi, gazdasági és politikai megszervezése ezért is elkerülhetetlenül fontos, mert exponált geopolitikai helyzetünk következtében vajmi kevés történhetik Európában, ami nem éreztetné hatását itt Magyarországon is. Egy nemzetiségi állam vezetése sokkal nehezebb, mint egy fajilag egységes állam vezetése, ezért életfontosságú, hogy a nemzetfenntartó és államalkotó magyar faj megszervezése, tökéletesebb legyen mások szervezettségénél. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tavaly felszólalás nélkül fogadta el a Ház a külügyi költségvetést, (vitéz Imrédy Béla: Dehogy!) és ezzel is bizonyította a magyar külügyi vezetés iránti szolidaritást és egyetértést. Ez a külpolitika mindenkor három alappilléren nyugodott. Az első alappillér volt az önálló és öncélú, szuverén államiságunk (Meskó Zotán: Ügy van!), a második nemzeti becsületünk és a harmadik alappillér a vezetők és vezetettek lelki és gondolkodásbeli azonossága. Nemzeti szuverenitásunk átérzése adta meg a lehetőséget 22 éven keresztül a nemzet vezetőinek ahhoz, hogy súlyos órákban is öntudatosan képviseljék a nemzetet, a nemzeti becsület és a baráti hűség adták meg az elhatározás szilárdságát ahhoz, hogy akkor is hűek maradtunk barátainkhoz, akkor is szem előtt tartottuk a nemzeti becsületet, amikor veszélyeztette állásfoglalásunk a nemzet érdekét. Ügy van! a jobboldalon.) Éppen ezért nem lehet eléggé hangoztatni azt a példát, amelyet a miniszterelnök úr is említett felszólalásában, hogy az, olasz nép és a Du ce soha el nem múló szeretettel és hálával gondolnak arra a magyar nemzetre, amely béklyóba kötöttsége idején is bátor és elhatározott volt ahhoz, hogy az abesszin hadjárat alkalmával a genfi népszövetségi szankciókhoz nem csatlakozott. (Ügy van! Úoy van!) Ugyanúgy biztos vagyok abban, hogy a német nemzet és nagy vezére, a Führer a vérben fogant sorsközösség érzésével fog gondolni mindenkor a magyar nemzetre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Évszázadokon át a Gesammt-