Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-223
514 Az országgyűlés képviselőházának 223 monarchie gondolatvilágában csak eszköz volt Magyarország, (Meskó Zoltán: Ügy van!) ugyanannyira eszköz, hogy a világnak nagyobbik fele azt sem tudta, hogy létezik Magyarország. (Ügy van!) 22 esztendő alatt többet tett ez a nemzet az elismertetése és a világ által való megbecsülése érdekében, mint amennyi 400 esztendő alatt történt. Ennek a 22 esztendőnek sok igaz és kemény harcosa volt, de mindegyikük oldalán ott láttuk munkatársként külügyeink mostani vezetőjét, Bárdossy László miniszterelnök urat (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a közepén.) A külügyminiszter úr nem szorul elismerésre, de az a meggyőződésem, hogy a nemzetnek ebben a hősi, történelmi korszakában nem térhetünk napirendre a külügyi költségvetési vita felett anélkül, hogy a szeretetnek, a megbecsülésnek és a bizalomnak zászlaját'meg ne hajtsuk a külügyminiszter úr előtt. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.) Ő volt annak a fiatal diplomata-gárdának a vezető egyénisége, amely a Ball-Platz diplomáciájának formalizmusa helyett a valóságos, tevőleges külügyi szolgálatot tartotta szeme előtt, éppen ezért senki sem illetékesebb nála, hogy ezekben a nehéz órákban vezesse a nemzetet, már csak azért is, mert 22 esztendő tapasztalatával mindenkinél világosabban látja ebben az országban, hogy most mindent elérhet a nemzet, de egy meggondolatlan lépéssel sokat veszíthet. (Ügy van! Ügy van! jobb felől) T. Ház! Lejárt az időm és most két gondolattal záróin felszólalásoimat. Az egyik a magyar kormányhoz szól. Kérem, hogy úgy, mint a múltban, a jövőben is a nemzeti erőnek, a nemzeti öntudatnak reprezentánsát,, az örök magyar katonát tartsa gondoskodása legtöbb tárgyának, (Meskó Zoltán: Ez a lényeg!). A másuk gondolatom a magyar társadalomhoz, a magyar közélethez, minden magyarhoz szól. Kérem őket, hogy ezekben a sorsdöntő időkben egyes kérdések megítélésénél, kritikájánál anindenkor tartsák szem előtt, hogy 400 esztendő után végre-valahára a mi vérünkből és a mi húsunkból való vezetői vannak ennek a nemzetnek, akik elsősorban és mindenek felett törhete.tlenül magyarok. (Ügy van! Taps a jobboldalon.) Ebből a törhetetlen magyarsághói fakadó nagy magyar gondolatnak a szolgálatát látom a külügyminiszter úr munkájában, ezért személye iránt teljes bizalommal a költségvetést elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. —- A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Csia Sándor! Elnök: Csia Sándor képviselő urat illeti a szó. Csia Sándor: T. Ház! (Halljuk a szélsőbaloldalon.) Nem akarok az előttem szólott képviselő úr után disszonáns hangot megütni, de mégis indokolnom kell azt, hogy bizonyos vonatkozásokban miért fogok talán erősebb kritikát gyakorolni a külügyi tárca költségvetésénél, mint az előttem szólott képviselő úr tette. Legyen saabad egy tévedését is helyreigazítanom. Tévesen mutatott rá arra, hogy a múlt esztendőiben vita nélkül fogadtuk el a külügyi tárca költségvetését. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) ülése 19 hi november 21-én, pénteken. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Csia Sándor: Ha én — mint említettem — bizonyos vonatkozásokban súlyosabb kritikát gyakorolok, teszean ezt éppen felelősségem tudatában, teszem ezt éppen azért, mert magam és pártom érezzük ,a mai idők súlyosságát, érezzük a felelősséget és elegtt kell, hogy tegyünk e felelősség diktálta kötelességünknek. T. Ház! a múlt esztendei költségvetési vita alkalmával,, amikor Csáky István volt a külügyminiszter — akinek halálával, kétségtelenül súlyos veszteség érte a nemzetet — és Teleki Pál volt a miniszterelnök, lényegesen nehezebb helyzetben voltunk mi nemzeti szocialisták és könnyebb helyzetben volt a kormány, mint ma, amidőn ez a két fontos tárca egy felelős személy kezében összpontosul. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nehéz volt a múlt esztendő során kritikát mondani a külügyi tárca költségvetéséről, amikor egyfelől tökéletesen egyetértettünk iá kül ügyminiszter úr politikájával és személye, iránt bizalommal viseltettünk, másfelől azonban élesen szembenáiltunk a miniszterelnök úr által képviselt politikai rendszerrel. Bár a maihoz körülbelül hasonló összetételű akkori kormánynak természetesen Csáky István is tagja, volt, nekünk mégis igen gyakran az volt az érzésünk, hogy a külügyminiszter úr nem ért mindenbenegyet a miniszterelnök úr belpolitikai vonalvezetésével, (Egy hang a jobboldalon: Ez csak érzés lehetett! — Matolcsy Mátyás: Meg is mondta!) Ma,, midőn ez a két tárca — mint mondottam — egy felelős személy kezében van, nem kerülhet összeütközésbe a külügyminiszter úr a miniszterelnök úrral és éppen ezért lényegesen könnyebb nekünk az összkormány munkáját és benne a külügyek vitelét kritika tárgyává tenni. A külügyminiszter úr tudásában, diplomáciai felkészültségében, jószándékában nincs okom kételkedni. Hiszem, hogy őszintén Csáky István külpolitikáját akarja folytatni, de örülnék, ha ugyanakkor —• nem az elődje által kitaposott úton haladva — tökéletesebb öss r 'hangot tudna teremteni egyedül lehetséges külpolitikánk és az Összkormány belpolitikája között. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Szerény véleményem szerint a helyes külpolitikának három fontos kelléke, három fontos követelménye van. Az első: szolgálja a nemzet egyetemes érdekeit; a második: legyen céltudatos, világos és félreérthetetlen; ajharmadik: legyen kifejezője a nemzet akaratának. (Helypslés a szélsőbaloldalon.) E közül a három feltétel közül az elsőt mint örökérvényűt jelölhetném meg, a másik kettőt pedis: külöuö.skénoen mint a ma külpolitikájának a követelményét. Arról, hogy a helyes külpolitikának a magyar nemzet egyetemes érdekeit kell szolgálnia, azt hiszem, felesleges sokat bszélni. Ez másként megfogalmazva azt jelentig ho,gy a helveÁ és a jó külpolitika nem szolgálhat asztál vérdekeket. A liberális rendszer ezer hibája feöiött egyike volt talán a legnagyobbaknak az. hogy a társadalmi osztályok között válaszfalakat, majd ezeknek a válaszfalaknak folytán ellentéteket szított és támasztott s ennek
