Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. van!) A világra zúdult viharban ma már nincs közelség és nine« távolság. Értelmetlen lényegében minden finomkodás és árnyalati különbségekben művészkedő külpolitikai vélemény, mert csak két tábor van (Ügy van! Ugy van!) és csak vagy az egyikhez, vagy a másikhoz tartozik teljes lélekkel minden becsületes ember. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Magyarország hivatalosan választott utat: a tengelyhatalmak európai útját, amelybe történelmi szükségszerűségből beletorkollik a magyarság útja. Ahogyan a külügyminiszter úr mondotta: a háromhatalmi egyezményhez csatlakozásunknak egy esztendős évfordulóját az egész nemzet, az a politikai nemzet, amely ezen az úton öntudatosan halad, szíve mélyéből megünnepelte. Es lojálisán elismerem azt is, amit a miniszterelnök úr mondott, 'hogy ez a csatlakozás tényleg csak formai volt, merthiszen az irányt, a lelki döntést, a magyarság igen helyes külpolitikai ösztönét vitéz Gömbös Gyula és igaz hivei képviselték, attól az időtől kezdve,. amikor első harcaikat megvívták. (Helyeslés és taps minden oldalon.) T. Házi Csak a mi sajátságos társadalmi és gazdasági struktúránk, a mi sajátságos belső életszerkezetünk r töméntelen maradi, elavult, használhatatlan és reakciós eleme magyarázza meg azt a folytonos belső küzdelmet és azt a makacs ellenhatást, amely minálunk az egyedül helyes és lehetséges külpolitikában éveken át Iharcokat váltott ki olyan heves belpolitikai összecsapásokban, amelyek csodálatosképpen nem is a pártok között zajlottak le, hanem, a pártok keresztmetszetén át dúltak éveken keresztül. (Oláh György: így van, emlékszünk rá!) Ezekben a külpolitikáért folytatott küzdelmekben kormánypártiak és ellenzékiek sodródlak ö^sze t. Ház,, meggyőződésük és lelkük szerint, szinte elképzelhetetlen szövetségek ala

;kultak, politikai ellenfelek támogatták egymást; és mem járok messze az igazságtól, ha megállapítom, hogy az úgynevezett szélsőjobboldali túlzásoknak rendkívül 'nagy százalékát a vakon túlzó magyarországi népfrontos törekvések idézték elő. (Zajos taps a szélsőbaloldalon,) Közel van ez az idő,, t. Ház, és mégis milyen távol, hiszen itt ülnek közöttünk — imajdnem legtöbben azok közé tartoznak —, akik megérték azt az időt, amikor a kormánypárt külügyi előadója még Eden szavaival ostorozta az előadói székből a világnézeti külpolitikát, amikor legitimista és szociáldemokrata közös rohamok zúdultak reánk itt a Házban a oiémet orientáció miatt, amikor a prágai háromszöget és Angliát ajánlgatták Olaszország helyett itt a Házban, amikor Francot támadták ezekből a padokból és éltették a demokráciák háborús egységfrontját. (Felkiáltások: Igaz! Ügy van!) T. Ház! Nem mi itt ellenzékiek külön és kormánypártiak külön, de nagyon sokan, kiszemelt emberek, akiket most is itt látok a kormánypárti padsorokban, éveken keresztül üldözött vadak voltunk Magyarországon öthat esztendővel ezélőtt, sok kormánypárti és ellenzéki politikus egyaránt. Minden nap egyéni becsületünket próbálták beszennyezni azzal a régi gonoszsággal, hogy a rágalomból mindig tapad valami. Ma bölcsnek és államférfiúnak ikiáltottak ki valakit, de holnap lerángatták a sárba, ha a közvélemény előtt a tengelypolitika és a nacionalista irányzat mellett nyilvánosan hitet mert tenni. Én azért nem vagyok hajlandó elfelejteni ezeket a küzelfekvŐ esztendőket. (Felkiáltások a jobbKEPVISELÖHÄZI NAPLÓ XI. ülése 19Ul november 21-én, pénteken. 509 oldalon: Mi sem!), mert ezeknek az erőknek szervezeti gócpontjai ma is megvannak és ezek az erők csak; az, érvényesülésre várnak Magyarországon. (Úgy van! Ügy van! a szélsőtaloldalon.) Engedelmet kérünk t. Háiz, de mindanyuyian, akik tényleg pártkeretektől függetlenül a mai hivatalos magyar külpolitikáért az első -súlyos harcokat megvívtuk itt a parlamentben, a sajtóban és a magyar közéletben, bizonyos joggal szólunk hozzá a magyar külpolitikához és azt is elvárhatjuk, hogy amit mondunk, azt komolyan vegyék és megfontolják, mert nem mondunk ezekben a küzdelmekben soha az idők szavának ellentmondó követeléseket. Amikor éppen egy esztendővel ezelőtt a külügyi vita idején lábra kapott az a baloldali politikai iráinyzat, hogy most már távolodjunk el az európai eseményektől és távolodjunk el a külpolitikai iránytól, amelyben vagyunk, a következőket mondottam (olvassa): ^Az, európai vihar hazasodort 'szerencsére három országrészt, de nincs vége az európai megpróbáltatásnak, nincs ideje az ünnepségeknek oszlatnunk kell teljes brutális nyíltsággal, hogy fizetnünk kell azért, ami a mienk, nagy áldozattal, szűkös élettel, talán vérrel és háborúval, mert semmi sem stabilizált még ebben a pillanatban Európa életében. Dehogy is. igaz az a nyárspolgári gondolat, hogy jussunk egyrészét betakarítottuk és kezdhetjük újra a régi jó világ életét, dehogy is igaz az az idétlen állítás, hogy most már csak a vihart kell kivárni óvatosan az eresz alatt, amikor a teremtésnek és a romlásnak a legszörnyűbb korszakát éljük, és a vihar bármelyik pillanatban kivághat bennünket a jól megválasztott eresz alól.« Az elmúlt egy év alatt bekövetkezett az, amit gondoltam. Elkerültünk a jó régi eresz aló], érzi az ország a háborús szükséget, tényleg háborúban és katonáink vérével védjük ebben a pillanatban azt, ami a miénk, a régi országot és ,ma sem állítom azt, hogy betelt a pohár, és nem mondom, hogy a puszta várakozás, vagy a mai áldozat biztonságosan el' vezet bennünket céljainkhoz és ahhoz, a rendeltetéshez, amelyet a Dunavölgyében az igen t. miniszter úr ma számunkra a nemzet érzésének és a nemzet gondolkozásának irányában kijelölt. A teljes riadókészültség állapotában kell, álljunk itt Európában, de ez a készség nem jelent valamire való várakozást, hanem aktív szolgálatot, cselekvő önvédelmet és örökös külpolitikát és egyben szerves belső* átalakulást is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a szolgálatot viszont nem lehet a felelősségvállalás kérdésével elintézni. A mi politikai állásfoglalásunkból szervesen és logikusan következik az, hogy felfogásunk szerint a külpolitikát és a belpolitikát csak administrative lehet egymástól elválasztani, a kölcsönhatás és az összefüggés azonban végzetszerű a nemzetvezetés síkján. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) A külpolitika származtatott erő csupán, a hadseregnek, a népnek, a közállapotoknak, a belső erkölcsnek, a technikának minden egyes erőnknek rezultánsa, Összetétele csupán és nagyon helyesen mondotta a miniszter úr, hogy ezt az erőt lehet jobban és lehet rosszabbul képviselni. A képviseletet lényegében azonban a törzs erő, az egész nemzet ereje dönti el. Egy kivétel van r csak a szabály alól és pedig a nagy történések történelmi korszaka. a békéknek és háborúknak a korszaka, amikor 72