Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

510 Az országgyűlés képviselőházának 223. minden történelmi tapasztalatunk szerint azt az igazságot kell, hogy magunk elé állítsuk, hogy ezekben a viharokban az erős nemzetek igazságtalan térre szoríttathatnak és a gyengék is meg nem érdemelten felemeltethetnek. Viszont ha ez megtörténik, akkor a tehetetlenség törvényének következtében egy beállított igazságtalan egyensúly, ahogyan mi azt a trianoni keserves húsz esztendőhői tudjuk, rengeteg hosszú ideig tarthat. Ha már most bizonyos, hogy Euróna új és hosszú időre szóló elrendezés előtt áll, akkor mi a magyarság jövendőiének történelmi napjaiban rendkívül csodálkozunk minden magyar emberen, aki egy bizonyos béke-pszichozis állapotában él és nem tudja azt, hogy külpolitikánkat ma idebenn Magyarországon szívvellélekkel mindennap és minden pillanatban rendkívül súlyos munkával kell szolgálni. Ma rettenetesen árt ennek a nemzetnek az, aki akár gőgből, akár ' hetvenkedésből nemzetiségi vitákat provokál ebben az, országban, (Ügy van/ a Ház minden oldalán.) vagy megsérti a jogos nemzeti érzéseket. És ebben a tekintetben nem átmeneti, hanem végleges, őszinte és tiszta kell legyen a nemzeti politika. nem felül csupán, hanem a legalsóbib végrehajtó közegekig is és az egész magyar társadalomban, mert csak így lehet megkívánni öntudatos emberektől azt, hogy szívükbe írják, ahogy a miniszter úr mondotta, az államhűséget és csak így lehet erős kézzel megkövetelni azt. hogy akik jogtalan nemzetiségi

1 követeléceket támasztanak, vagy a törvény ellenére egy más impérium alatt maguknak biztosítottak, azok a helyükre küldessenek és a visszaéléseket ne engedjük meg Magyarországon. (Igaz! Ügy van! taps a Ház minien oldalán.) T. Ház! Nekem az a véleményem, hogy ennek az új Európának szellemében, amelyet magunk előtt látunk, minél kevesebb a titok, a. bizalmas eljárás, intézkedés és cselekedet a nemzetiségi kérdésekben, annál nagyobb a lehetősége és békés és civilizált együttélésnek. Természetes dolog, hogy ez a szabály éppúgy vonatkozik az igen t. nemzetiségekre is. A magyarságnak a magyarság erősítése a legtisztább r-s legnemesebb fegyvere a népek természetes küzdelmében. Azt, aki nem akar magyar lenni, ne unszolja senki népiségének feladására. Nincs áldás az ilyen térítgetéseken és jobb az olyan államhű ember, aki azt mondja, hogy én német, ruszin, szlovák vagy román vagyok, mint az olyan polgár, akit minden konjunktúra más névvel, más nemzetiségi táborban talál. (Igaz! Ügy van! Taps a Ház minden oldalún.) A magyarság expanzióját csak önönmagunkban kereshetjük és ennek óriási előfeltételei vannak. A magyar népi politikában van ez az erő. A magyarságnak mint politikai törzsnek erejét, elsősorban a jó törvényekben, a haladásban, az igazságnak, a méltányosságnak érvényesülésében és az államvezetés magasrendűségében kell keresnünk. T. Ház! Mi nem készítünk nemzetiségi törvényjavaslatokat, mert szent meggyőződésünk, hogy a mindenkori magyar kormány, különösen napjainkban, egyedül birtokolja a helyzettudást és ismeri a bonyolult részletkérdéseket, felelősséget azonban a nemzetiségi politikáért csak ezeknek a kifejtett alapelveknek irányában vállalhat. A magyar nemzetiségi politika kisugárzási vonalaiban ma sokkal erősebben találkozunk más nemzetekkel antagonisztikus értelemben, mint ezelőtt. ülése 19 Ul november 21-én, pénteken. T. Ház! A trianoni évek alatt a kisantant három külügy minisztériuma, három sajtószervezete és rendkívül bőven dotált három sajtóalapja szórta Magyarország ellen a pénzt az egész világon és vásárolta meg Magyarország ellen a közhangulatot mindenfelé. (Ügy van) a középen.) Én azt állítom, — és ez az, amiben talán pesszimistább vagyok — hogy ez a propaganda nem maradt hatástalan és ma ií* megvan még a maga ereje. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Millió állítást terjesztettek szóban és írásban, külföldi lapokban, munkásegyesületekben, arisztokrata klubokban és szakszervezetekben, a magyarországi reakcióról, a feudalista berendezésről, a régi magyarországi nemzetiségi politikáról. A szellemi csalás ügyessége éppen abban volt, hogy a gipszst igen sokszor valamelyes igazság vasvázára rakták rá ebben a propagandában. Kitapintották gyenge pontjainkat és azok.iak helyén mutogattak gyógyíthatatlan magyar sebeket. Mi pedig nem tudtuk sohasem — állítom sok hosszú esztendei külföldi közvetlen tapasztalataimból, a világ leghatalmasabb ál- ' lámáiban — ezt a propagandát kellően ellensúlyozni és nem tudtuk eltüntetni azokat a vonásokat sem, azokat a felesleges vonásokat az ősi Magyarország arculatáról, amelyek a pro

paganda legjobb alapjait szolgáltatták. A csehek megírták hazugul, hogyan élünk ma és ez érdekelte mindenütt az embereket. Mi megírtuk hűségesen válasznak, hogyan védtük meg az európai civilizációt a törököktől és ez. senkitsem érdekelt. A végeredmény az volt, hogy Magyarország feudális angol barátai is azt mondották, hogy igen, rendben van, ők megvédenek bennünket de mi magyarok javíthatatlan feudalisták vagyunk és nincs érzékünk a haladáshoz. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én attól félek, hogy ez a propaganda mostanában igenis újra feltámadt körülöttünk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanazzal a vezetéssel, azzal a különbséggel, hogy most nem Angliában és Franciaországban, hanem Németországban verik ellenünk a híreket és nem a régen honszeretet! demokráciákat próbálják ellenünk hangolni, hanem a nagy nacionalista államokat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én a magyarság fölényének szent tudatában netm becsülném le egy pillanatig sem ezt a próbálkozást, mert a közvéleményalakítás törvényei soha sem viáltoznak meg. A lassan kialakuló közvélemény számít mindenütt és a dinamikát nem lehet statikus, méltóságos viselkedéssel legyőzni. (Ügy van! Ügy van! r a szélsőbaloldalon) Az lenne a helyes, ha így lenne, de nem így folyik a világ rendje. (Olph György: Sajnos igaz!) Ha a mérleg egyik serpenyőjére minden nap csak egy porszem esik, a végén az is megbillenti azt a serpenyőt. Nem akarok példákat felsorolni, de megállapítom azt a példátlan állapotot, hogy mi ebben a pillanatban valóban, nagyjában-egészében szomszédaink szomszédainak barátai vagyunk (Derültség.) és megtörténhetik, hogy ellenségeink állandó, következetes és nyilvánvalóan jól megszervezett és együtt megszervezett propagandájával nem áll arányban a • magyar felvilágosítás és hogy ellenségeink sok, lényegében jelentéktelen, azonban de facto létező visszáságot tudnak sokszor ellenünk felhasználni végtelenül otromba hazugságaik leplezésére és továbbadására. (Ügy van! Ügy vun!)