Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

508 Az országgyűlés képviselőházának 223 méltóztassék annak kinyomtatását és szétosztását elrendelni s annakidején méltóztassék általános és részletes tárgyalás céljából napirendre kitűzni. Előadóul Cselényi Pál országgyűlési képviselő urat, helyettes előadóul pedig Inántsy-Pap Elemér országgyűlési képviselő urat kértem fel. Elnök: A Ház a benyújtott felhatalmazási törvényjavaslatot kinyomatja és tagjai között szétosztatja, a miniszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelentését tudomásul veszi. A napirendretűzést illetőleg a költségvetési tárgyalás befejezése után fogok annakidején javaslatot tenni. Folytatjuk a külügyi tárca vitáját. Szólásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolezy Hugó jegyző: Rajniss Ferenc. (Padányi Gulyás Jenő: Nem kell vita, felesleges! Elfogadjuk!) Elnök: Rajniss Frone képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! A legnagyobb örömmel fogadjuk a miniszterelnök úrnak az eddigi szokástól eltérően a vitát megelőző felszólalását, mert hiszen minden vitában s különösen súlyos és nehéz dolgokban kétségtelenül jó az, ha a felelős miniszter még a vita megkezdése előtt kifejti álláspontját és ismerteti a helyzetet. Ebből a helyzetismertetésből rendkívüli módon megdöbbentett bennünket az a jelentés, hogy a mostani helyzet déli határunkon így nyilvánvalóan nem tartható fenn tovább. Nincs ebben az országban magyar ember, aki a magyarság sérelmed, magyar véreink üldözése dolgában nem lenne szívvellélekkel a magyar királyi kormány mögött. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Sérelmük minden magyar sérelme. A határokon kívül élő magyarok sérelme az egész Magyarországnak közös sérelme, védelmük pedig mindannyiunknak egyforma és szent kötelessége. (Ügy van! Úgy van! Taps) Nagy megelégedéssel fogadtuk a külügyminiszter úr üzenetét a tengereken túlra, ahol kétségtelenül elszánt, vakmerő (Egy hang a szélsőbáloldalon: Hazaáruló!) és a magyar nemzet érdekeit lábbal taposó érdekek ráugatják és cibálják a szegény dolgozó, hazájuk ból elvándorolt magyar embereket különböző politikai kalandokba. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Sohasem tudom eléggé megbélyegezni ezt az eljárást. T. Ház! Sajátságos helyzetben vagyunk a magyar külpolitika kérdésében. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a magyar hivatalos külpolitikát azon az útján, amely a tengelyhatalmak felé vezetett, mindenkor szívvel és lélekkel, becsülettel támogattuk nehéz időben és ezért soha semmiféle politikai rekompenzáeiót nem kértünk, mert a magyar politikának a tengelyhatalmak felé vezető alakulása világnézeti szempontból szívügyünk volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatnám, hogy a miniszterelnök úr bevezető beszédének talán kivétel nélkül minden egyes szavát aláírjuk s a magjának ismerjük el mindannak, amit számunkra is a külpolitikai orientáció jelent. Ha felszólalunk és saját véleményünket kifejtjük, ez most sem azt jelenti, mint ahogyan a múltban sem jelentette, hogy ebben a magban nem értünk egyet, hanem azt jelenti, hogy pártunk programmja s világnézetünk következtében ,a belső körön túl további gyürűzéseket látunk, az éremnek egyik oldala mellett, amelyet így kell, hogy képviseljen a ülése 19Ifi november 21-én, pénteken. magyar királyi kormány, a másik oldalát is nézzük és a hibákat és helyzeteket^ amelyek szerintünk a hivatalos politikán túlmennek, de a magyarság életébe belejátszanak, feltétlenül ismertetnünk és figyelnünk kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A külügyi költségvetés általános vitáját innen ellenzéki oldalról a legtömörebben pártunk programmjának bevezető monda; taival indíthatom meg, azokkal a bevezető mondatokkal, amelyek mind külpolitikai, mind belpolitikai állásfoglalásunkat meghatározzák. Programmunknak ez a bevezető része, amelyet a nemzetiszocialista pártszövetség és legnagyobb valószínűség szerint a nyilaspárt is magáévá tesz, a következőképpen hangzik (olvassa): »Űj Európa van kialakulóban és leghatalmasabb formáló erői a nemzeti szocializmus és a fasizmus. Az új Európában ízig-vérig magyarlelkű új Magyarországot akarunk építeni, amely az új Európa vezető hatalmaival nemcsak a politikai érdekközösséget, hanem céljaiban éppúgy, mint törekvéseiben az. őszinte eszmei Közösséget is vállalja. (Üffy van! Ügy van!) Ezért a célért ősi, keresztény, magyar hagyományaink szellemében alkotmányos úton, a törvényes és a politikai erkölcs íratlan szabályaihoz igazodó eszközökkel, de* elszántan és megalkuvást nem ismerő akarattal fogunk küzdeni.« (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezek a r mondatok megszüntetnek mindenféle félreértést állásfoglalásunkban és csak a rossz indulat, vagy pedig a korlátoltság csavarhatja el, vagy magyarázhatja önkényesen ezeket a világosan, érthetően ás magyarul megírt mondatokat. (Ügy van! Ügy van! a szélsŐbaloldalon.) Egyik külügyi költségvetési beszédemben mondottam a következőket [olvassa): »A baráti Németország sohasem akarta történelmi forradalmát reánkerőszakolni. Ellenkezőleg: mi, a jobboldali magyar világnézet hívei kerestük önként a

; tanulságot és a megújulás titkát a fasiszta és nemzetiszocialista eszmék és intézmények erejében,« (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) »Nem azért, hogy levessük ma gunkról azt, ami magyar, hanem azért, hogy Magyarországot az új Európába idejében és erősen bekapcsoljuk.« (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) »A népi megújulásért mindent felajánlunk, csak Magyarországot nem.« (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Jóban és rosszban ezt a hitet valljuk és egy pillanatig sem vagyunk hajlandók elfogadni azt a reálpolitikának csúfolt politikai erkölcstelenséget, hogy a meggyőződésünkkel és világnézeti állásfoglalásunkkal ellen kező hatalmi csoport is jó szövetséges lehet, ha ebben az óriási vil áigk űzd elemben a hadiszerencse neki kedvez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden idegszálunkkal az élet-halál harcot érezzük Európában, az idők, a formák, a lényeg felmérhetetlen változását és az előrevetített fényét egy új világnak, amelyet most a küzdelem folyamán biztosítanunk kell, hogy a magyarságnak szilárd és tartós helyzete legyen ebben az új Európában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Véleményünk szerint mindenki csalódik, aki tisztán (és egyedül a jelenből indul ki és aki azt hiszi, hogy feladatunk csupán konzerválni a magyar erőt valami negatív erőgyüjtési és megőrző ^ tevékenységben. Ahogyan nem élhetünk tisztán a múltból, éppenúgy nem élhetünk tisztán a jelenből sem. (Ügy van! Ügy