Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

486 Az orszúggyülés képviselőházának 222. latk-eltés a célom, csak arra akarom felhívni az igen t. iparügyi miniszter úr figyelmét, hogy ezeket az anomáliákat, amelyek a magyar dolgozókat sújtják, szüntesse meg. Nem akarom elhinni, hogy az igen t. iparügyi miniszter úrnak tudomása volna arról, hogy 5-54, 7'56 és 916 pengőkből kellene sokgyermekes családoknak a létüket fenntartani. Itt van továbbá a hentes- és mészároslegények csizmaügye, a bányászok bakancsellátása és az iparban dolgozók kenyérjegye. A hentesés iparoslegények már benyújtottak egy memorandumot s kérték az iparügyi miniszter urat, hogy csizmával lássák el őket. Ez az egyetlen szakma, ahol a legtöbb csizmára van szükség, mert vérben, melegvízben, piszokban járnak, úgyhogy borzalmasan sokat koptatnak és végeredményképpen károsodnak evvel, mert keresetük jórészét csizmára költik. Ebben az évben még nem történt semmi ebben az ügyben, azért hívom fel az igen t. iparügyi miniszter úr figyelmét, hasson oda, hogy ezek a munkások megkapják a nekik járó csizmát, vagy legalább a talpalást, mert most sem ehhez, sem ahhoz nem tudnak hozzájutni. Ugyanez a helyzet a bányászok bakancsellátásánál is. Ók sem tudnak bakancshoz hozzájutni, de még talpat sem kapnak, holott a bányászok is rengeteg cipőt, csizmát szaggatnak, hiszen folyton latyakban, lucsokban, sárban s a legnehezebb kövecses terepen járnak. Kérem tehát a miniszter urat, hogy éhben az ügyben is legyen szíves intézkedni. Itt vannak a Ganz-gyári asztalosmunkások. Érthetetlen, hogy ezek s általában a gőz- és vízvezetéki és a fűtési szerelők nincsenek a nehéz testi munkások közé sorolva s nem kapják meg a pótjegyet. Ez teljesen érthetetlen, mert például a székesfővárosi gázszerelők megkapják a pótjegyet. Bár a pótjegy kérdése nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis felhívom rá az iparügyi miniszter úr figyelmét, tekintve, hogy ipari munkásokról van szó. Az is elég szomorú, hogy az államnál foglalkoztatott ipari munka- • sok helyzete sem különb. T. Ház! Kénytelen vagyok néhány szóval az iparfelügyelőségekről megemlékezni. A jövő évi költségvetés 654.000 pengőt irányzott elő az ipar felügyelőségekre. Bár nem akartam egyik képviselőtársam beszédébe sem bekapcsolódni, itt közvetve mégis bekapcsolódom és azt állítom, hogyha ez a szerv ugyanúgy akar dolgozni, mint az elmúlt esztendőkben, akkor legjobb, ha megszüntetik. Így az államháztartás 654.000 pengős tehertételtől szabadul meg és fel lehet használni ezt a hatalmas összeget egyéb iparügyi^ szociális problémák megoldására, mert talán az iparügyi felügyelőség az egyetlen szerv, amely mindig az irodánál kulminál. Felelősségem teljes tudatánan merem állítani, hogy az iparfelügyelet nem javította a gyakorlatban az ipari munkásság helyzetét sem szociális, sem egészségügyi, sem higéniai, sem biztonsági szempontból. A balesetek száma nem csökkent. A mosdók, az öltözők és egyéb ilyen szociális szükségletek a gyárakban ma is éppen olyan gyalázatos állapotban vannak, mint azelőtt, éppen azért, mert az iparfelügyelők nem teszik meg kötelességüket. Szolgálok néhány adattal. Nagy Gyula lakatosáru üzeme Körös-utca 10. Nagy a gyárosok szövetségének vezető egyénisége s üzeme circa 60—70 munkást foglalkoztat. Ezek a munkások levélben kérik, hogy tegyem szóvá ügyüket és küldjünk ki iparfelügyelőt és tisztifőorvost az üzembe, hogy nézzenek körül. De arra is kérnek, hogy ne tudassuk előre az üzemtulaj,donossal, hogy ülése 19 íl november 20-án, csütörtökön. jön az iparfelügyelő, mert akkor egész bizonyosan kiküldik őket az épületre és odabent, ahol a papok táncolnak, fognak ugyan egy kicsit takarítani, de az iparfelügyelő úgyis csak az irodáig fog eljutni, tehát úgysem vesz észre semmit. Itt van azután a lakatosmesterek ipartestületének elnöke, törvényhatósági bizottsági tag, förtelmes szeméttelep-üzemével. Ott van azután a Soroksári-út 39. alatti Perl sütő telep, a Perl keuyérgyár. Erről a zsidó kenyérgyárról külön meg kell emlékeznem. Ez egyszerűen hatályon kívül helyezett mindenféle törvényes rendelkezést, nem törődik az iparügyi miniszter rend életeivel, meg vannak a maga egyéni rendeletei és paragrafusai, ezek szerint jár el olyan kénye-kedve szerint a munkásokkal, úgy, ahogyan sehol a világon nem bántak el a magyar dolgozókkal és a legfontosabb ipari munkásokkal. Itt van a Korona-kenyérgyár. Ez strómanokkal dolgozik. Ugyanaz a helyzet a gyárban stb. Csak néhány ilyen esetet akartain az iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani abban a reményben, hogy az iparfelügyelők ezeknek a dolgoknak nézzenek utána, hogy ilyen anomáliák a jövőben ne forduljanak elő. Nem tudom elhinni, hogy az iparügyi miniszter úrnak ezekről tudomása lenne. Az iparfelügyelő ne udvariassági látogatást tegyen az üzemekbein, hanem meglepetésszerűen menjen od'a, lepje meg azt a főin/ököt, nehogy az el tudja tussolni azokat a bűnöket és bajokat, amelyek ott vannak. T. Ház! Tekintettel arra, hogy rövid az időm, osak pár szóval kérem a miniszter úrtól a munkáskamara sürgős felállítását. Nem akarom itt hosszasabban tárgyalni, részleteiben megokolni, hogy miért, hiszem már jónéhány képviselőtársunk hívta fel erre az iparügyi miniszter úr figyelmét. Azonkívül kérem a ím unkák özvetítéís államosítását teljes felelősséggel és az> új korszellemnek megfelelően. Meg is okolom, hogy miért mondom azt, hogy teljes felelősséggel. 1940 július havában a Meinl Gyula Rt. behozatali és gyarmatáru cég minden üzletén hirdette, hogy fiatal gyakornokokat vesz fel díjazással. Közelebbit az üzletben, — írta. Amint bementünk, megtudtuk, hogy valóban kellenek gyakornokok, de el kell menni az István-úti telepre. A többi közt Jankovich Ilonka kereskedelmi érettségit tett leány is elment oda és jelentkezett. Megtudta, hogy a kérvényhez fényképet is kell beadni. Egészen rendben van, hogy fénykép is kell a. kérvényhez, azonban mi történt? A kérvényben fel kellett tüntetni, hogy hány éves, milyen magas, mennyi a testsúlya, hosszúkás, gömbölyű, szép-e az arca, milyenek a családi körülményei, vannak-e szülei, ha férfitestvére van. az milyen állást tölt be és kik a protektorai. Ez a kérvény elég kimerítő, még csak az hiányzik .belőle, hogy kemény-e, vagy puha-e annak a gyakornoknak a szíve. Azt hiszem, ez a kérvény beszél önmagáról, nem kell hozzá kommentárt fűznöm. Hát ezért kérem én a munkaközvetítés államosítását. Itt van még a szakszervezeti munkaközvetítés. Ez régebbi keletű dolog, tapasztalatom szerint azonban a szakszervezetek még ma is ugyanabban a tónusban dolgoznak, mint eddig. Ha az a munkásnő nem szereti testestől-lelkestől azt a titkár-elvtársat, bizony nem tud; munkába elkerülni. (Zaj.) A másik tízszer is munkába kerül, míg ő egyszer. (Kabók Lajos: Mesebeszéd! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Ez a gyakorlat!) Ezért kérem a t. iparügyi minisz-