Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. dítani a kormányt, hogy a kényszerű szüneted­lest, amint módja van rá, megszüntesse. (Szől­lősi Jenő: Reméljük!*} T. Ház! Ha az^ egyetemiek budget-összegeit összefoglalóan nézzük, akkor látjuk, hogy a jövő évi költségvetésre az idei költségvetésnél több, mint 15 millió pengővel többet irányoztak elő, tehát az összeg 75%-kai emelkedett. A bizottsági tárgyalásokon panasza hangzott el oly irányban, hogy az egyetemi klinikákon az ágyhelyek nincsenek kihasználva. Szerin­tem a tudományos munka érdekében is szükség lenne a teljes létszám betöltésére, mert a sok esetből nemcsak a tanuló tanul, hanem tanul abból a tanár és a tanársegéd is. Azt hiszem, ha megfelelően megállapított ápolási díjak vol­nának, azokat emelni is lehetne s ha a megfe­lelőiéig megállapított t ápolási díjak kivetése és behajtása is megtörténik, a klinikák pénzügyi helyzetét egyensúlyba lehetne hozni. T. Házi Mindenki a maga házát, annak hiányát, a maga családját és annak bajiait is­meri a legjobban. Engedtessék mesr nekem is. hogy természetszerűleg a József Nádor Mű­szaki és Gazdaságtudomány Egyetem kérdései­vel és költségvetésével foglalkozhassam kissé bővebben. (Halljuk! Halljuk!!) A. személyi és dologi kiadások több mint 1 millióval, az át­meneti kiadások 80.000 pengővel, a beruházások pedig 300.000 pengővel emelkedtek. A kormány­nak a toűegyetem iránti jóindulatát letagadni nem lehet. A mostani költségvetés négy új tan­székét kreál, ezek közül kettő a régebbieknek a visszaállítása, valóban újabb csak a második, a vízépítéstani tanszék és a talajtani tanszék., amelyet tíz év óta követelt a műegyetem veze­zetősége. Itt csak egy baj van, hogy sajnos a tudomány — illetve nem sajnos, sőt kívánatos ez — a mérnöki tudomány fejlődése és ágazó­dása óriási léptekkel halad, s ezzel a haladás­sal a tanszékek szervezése beiktatása nem tud lépést tartani. A magyarországi mezőgazdaság legfelsőbb tanintézeténél, mert a műegyetem az, már ré­gen tanszékének kellett volna lennie a meteo­rológiának is. Minthogy a keleti és az erdélyi részek visszatérésével egy sereg bányatelepet és nagy erdőségeket kaptunk vissza, így meg­nőtt a műegyetem bánya-, kohó- és erdőmér­nöki karának jelentősége. Sajnálattal kell meg­állapítani, hogy r a kohógép tani, tüzeléstechni­kai, anyagvizsgálati, fémtechnológiai, bánya­és kohógazdaságtani tanszékek, valamint az erdőhasználati tanszék rendes tanári állás hiá­nyában nincsenek rendes tanárral betöltve. A bányászati egyesület októberi közgyűlésén ezt a tényt erős kritika tárgyává is tették; bá­nyáink, olaj- és gázforrásaink korszerű fel­tárásától és művelésétől, a vasgyártás modern fejlődésétől függ jövőnk, közlekedésünk, for­galmunk és iparunk sorsa. Meg kell említenem, hogy a technikai talál­mányok nagy tömege, — hogy csak néhányat említsek —• a rádió, a repülés, a hadászat mechanizálása megkívánja azt, hogy^ műegye­temünk ;az ezekre vonatkozó előadásokat is nyújthassa a hallgatóságnak, még pedig nem­csak ezek elméleti részei, hanem az ezekre vo­natkozó gyakorlati és szerkesztési stúdiumok is beiktattassanak a műegyetem tanrendjébe. T. Ház! Nem a műegyetem szempontjából hozom, fel ezeket a dolgokat, hanem sokkal ma­gasabb szempontból, honvédelmi érdekből, hogy hadifelszereléseinket ne külföldről kelljen be­szereznünk, hanem mindezeket itthon gyárthas- . suk, még pedig olyan elsőrendű kivitelben, j amellyel boldogulhassunk és sikeresen küzd- j ülése 1941 november 11-én, kedden. 33 hessünk. (Élénk helyeslés.) A most folyó há­ború mutatja meg leginkább, hogy milyen át ütő értéke és eredménye van a hadianyagok kiválóságának. (Ugy van! Ugy van!) Ezt a kérdést csak egy jól képzett mérnöki, gépész­mérnöki és vegyészmérnöki karral lehet meg­oldani, akik a szükséges mechanizmusokat nem­csak előállítani és megszerkeszteni tudják, ha­nem háború esetén, mint a haderő tagjai, azo­kat tudásuknál fogva fölényesen alkalmazni is tudják. A gépész- és vegyészmérnökök tökéletes kiképzésének előfeltétele az, hogy a tanszékek és a laboratóriumok a kor színvonalának meg­felelően legyenek felszerelve. (Ügy van! Ügy van!) Sajnos, a felszerelésre előirányzott ösz­iszegeta műegyetem sohasem kapta meg, mert annakidején a hatalmas új műegyetemi épület nagy költsége emésztette azt fel, később pedig a megcsonkított ország szűkös anyagi eszkö­zei csak toldást-foldást engedtek meg. Har­mincéves elavult gépekkel pedig nem lehet demonstrálni, a technika rohamos haladása folytán mindig a legújabb típusokat kell be­szerezni. Természetesen ez sok pénzbe kerül, de a befektetett pénz meghozza a maga gyü­mölcsét és ez olyan szükségesség, amely elől nem lehet kitérni, amelynek eleget kell tenni. Örvendetes, hogy a legutóbbi három évben a műegyetem műszaki karaira iratkozó hall­gatók száma növekedőben van, de éppen a nagyobbtömegű hallgatóság intenzív tanítása szükségessé teszi a segédtanerők és az okta­tási segédeszközök megfelelő szaporítását. Hogy csak egy példiát mondjak, ha azelőtt mondjuk öt mikroszkóp kielégítette egy bizo­nyos számú hallgatóság igényeit és most mondjuk kétszer annyi hallgató van, akkor ennek megfelelően tíz mikroszkóp kell. Itt nem lehet takarékoskodni, mert szükséges, hogy minden hallgató a kellő időben és kellő ideig használhassa ezeket a segédeszközöket. (Helyeslés.) Tavaly is és az idén is 250-en, sőt 280-an is jelentkeztek a vegyészmérnöki osz­tályra, de tavaly is és az idén is ezeknek csak egy kis töredékét, körülbelül csak egyharmad részét lehetett felvenni s elsőrangúan tehet­séges, tiszta jeles diákokat kellett visszautasí­tani, pedig vegyészmérnökökre szükség van, mert ezeket az egyetem padjaiból cipelik el tőlünk a gyárak. (Szöllősi Jenő: ösupa kitű­nően érett embert kellett visszautasítani!) A vegyészeti osztály kibővítése tehát ha­laszthatatlan. Az az összeg, amelyet erre for^' dítauánk, nemzetgazdasági szempontból is jó befektetés és sokszorosan megtérül azzal, hogy gazdaságosan tudjuk felhasználni hazánk nyersanyagainak tekintélyes részét. A műegyetemi helyhiány egyik következ­ménye volt az, amit az előadó úr is említett, hogy az innen kiszorult vegyészek átmennek a Pázmány Péter Egyetemre. így a bölcsészeti karon óriási létszámú vegyészhallgatóság van, több mint nálunk, viszont ott is ugyanaz a baj, ami nálunk, hogy kevés a hely, tehát ott is okvetlenül szükséges a laboratóriumok növe­lése és a segédtanerők szaporítása, ha ott is a karnak megfelelő nívón akarjuk tartani a vegyészeti osztályt. A leghelyesebb volna azon­ban a műegyetem vegyészeti karának hatal­mas bővítése. Nem azért mondom, mert mű­egyetemi tanár vagyok — vagy pedig mondjuk éppen azért, mondhatom, mert az vagyok, mert így közelről látom a mérnök-, a gépész- és vegyésztanár kartársak munkáját, hogy teljes elismerés illeti e karoknak a tanárságát, akik e mellett a felszerelés és helyszűke mellett is 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom