Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

34 Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 19hl november 11-én, kedden. próbálják a tanítást és az oktatást a kor színvonalán fenntartani. A helyhiány különben az összes karoknál mutatkozik. Ennek leküzdésére szolgál a rajztermek szaporítása. E célból egy emeletráépítés van folyamatban, de egészen bizonyos, hogy további épületek építése mulaszthatatlan. A közgazdasági fakultás és a mezőgazdasági osztály több épületben van elhelyezve a Szerb-utcában és az Esterházyutcában és ezenkívül a hallgatók átjárnak a budai Műegyetemre. Ez az ideoda járás iszonyú sok időt vesz el tőlük. De ezenkívül maga az, elhelyezés is rossz, hiszen például az egyik kar a szerbutcai régi zálogházban van elhelyezve. A laboratóriumok is elavultak. Okvetlenül szükség van tehát arra, hogy a Műegyetem telkén, vagy a Műegyetem közielében minél előbb új közgazdasági és mezőgazdasági fakultás épüljön. (Helyeslés.) A Műegyetem épületeinek tatarozására most 200.000 pengő van felvéve a tavalyi 120.000 pengővel szemben. Ha megnézzük, hogy mennyi épületre oszlik el ez az összeg az állatorvosi osztálynál, továbbá a soproni karnál, akkor bizony ez az összeg nem sok. Gemerálreparatumra volna szükség, mert a Műegyetemen 33 év óta, amióta fennáll, nem volt lényeges javítás. Az ablakok 33 év óta nem volak festve, pedig voltaképpen minden nyolc évben ki kellene teljesen javítani azokat. Arra is rá kell mutatnom, hogy például a soproni főiskola régi épületekben van elhelyezve és ott is új könyvtárra és laboratóriumokra volna szükség. Bocsánatot kérek a t. Háztól, hogy a Műegyetem szükségleteinek feltárásával ilyen hosszú ideig vettem igénybe szíves türelmüket. Én nem a kultuiszminiszter urat akartam meggyőzni, mert nagyon jól tudom, hogy o ezieket a követelményeket maga is érzi, maga is látja és szeretne az állapotokon javítani, hanem t. képviselőtársaimnak akartaim hű képet adni, lássák, hogy nem parciális érdekeknek vagyok szószólója, hogy magasabb nemzetgazdasági és nemzetvédelmi szempontból kell ezeket a dolgokat reparálni. Támogassák tehát ezeket a kívánságokat és segítsék a pénzügyminiszteir urat, ha majd jóakaratával segítségünkre akar jönni,, hogy ez a segítsége a képviselőház pártfogásával is találkozzék. Nagyon kevés a maradék időm, pedig még sokat szerettem volna mondani, így csak még egy dolgot említhetek, a Teleki Pál tudományos intézet működését, ahol a magyar földre és a magyar életre vonatkozólag folynak stúdiumok. Aki ismeri a régi intézetet, amelyben Teleki Pál maga dolgozott és tudja, micsoda hatása volt az intézet munkásságának a Felvidék, a Kárpátalja és Észak-Erdély visszaszerzésében, az tisztában van azzal, hogy a mai sorsdöntőén komoly idők milyen messzemenően indokolják, hogy az ezen egyesített intézetekben folyó rendkívüli fontosságú munkát megfelelő anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával biztosítsuk és elősegítsük. A szerencsés véletlennél fogva az utóbbi években hazánk drága földjéből olyan művészi értékű kincsek kerültek a napvilágra, amelyek nemzetközi viszonylatban is párjukat ritkítják. Az esztergomi királyi palota és a székesfehérvári Árpádház-kori ősi bazilika, az egri vár változatos fordulatú kazamatái és hatalmas vártemplom falait feltáró ásatások mellett, az újabb kutatások megajándékoztak i minket a szombathelyi Quirimius-templom gazdag színezésű mozaikjaival, a visegrádi vár renaissance udvarával és remekbe készült díszkút jaival. Örömmel üdvözlöm, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága céljait szolgáló költségek — tekintettel az ország-gyarapodásra — a 3Övo évben 65.000 pengővel emelkedtek. Ha műemlékeinket szakértő kezek nem óvják, nem konzerválják, pusztulásnak indulnak. Ezen nagyértékű leletek fennmaradása nemzeti érdek, s megóvásra vonatkozó intézkedéseket azonnal meg kell tenni, annyival is inkább, mert ez egyszeri kiadást jelent, a folytatólagos megőrzés már csekély összegekből fedezhető. Miután már nagyon végére járok az időmnek, csak futólag említem meg, hogy a művészeti célok támogatására felvett összeg több mint 1-8 millió pengővel növekedett. Ezek közül engem a képző- és iparművészeti célokra szolgáló 265.000 pengős tétel érdekel. A magam részéről azt kívánom, hogy az állam csak jó képeket és szobrokat vegyen, ezt a tételt aberrációs művészeti termékek vételére fordítani nem szabad, mert azok destruálnak. Ha vala kit segélyezni akarnak, ezen az alapon műtárgyat venni nem szabad, csak ha nagyon jó. Gyógyulásra lehet pénzt adni, de ha nem megfelelő produktumokat állít elő, ne vegyünk tőle. Nem megfelelő dolgokat még ingyen sem szabad állami gyűjteményeknek megszerezniük. Szerettem volna még diákjóléti és bajtársi egyesületek kérdéseiről beszélni, de sajnos, az idő nem engedi. fgy rátérek a költségvetés első tételére: a központi igazgatás, a külső igazgatás és iskolafelügyelet tételeire, amelyek összege együttesen az ideihez képest 2 Va millió pengővel emeltetett. Ezt nem csodálom, mert hiszen egy egész csomó főigazgatóság állíttatott fel, így Komáromban, Kassán, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben; TJngvárott pedig szervezés alatt áll az új tankerületi főigazgatói hivatal, amelyekhez a visszatért területen szervezett tanfelügyelői hivatalok csatlakoznak. A főigazgatóságokra és tanfelügyelőségekre különösen a nemzetiségi területeken rendkívüli feladat is:s óriási felelősség hárul, különösen tanfelügyeleti szempontból. Az ö munkájuktól függ az, hogy a népiskolák, amelyek a volt megszállott területről visszakerültek, de a többi iskolák is, tényleg a magyar művelődésnek melegágyai lesznek-e, vagy pedig esetleg az ellenünk irányuló ellenségeskedés fészkeivé válnak. Nem volnék vérbeli építész, ha á központi igazgatás keretében meg nem emlékeznék a központi igazgatás, a minisztérium elhelyezéséről. Belső beosztásban alkalmatlanabb, külső megjelenésiében pedig kevésbbé mutatós épületet nem tudnék elképzelni. Ha külföldi kartársaink jönnek, mindent megmutathatunk nekik, csak a kultuszminisztériumot nem. (Mozgás, derültség.) Pedig utóvégre a kultuszminisztérium a művészeteknek is a legfőbb őre, intézője, fejlesztője és pártfogója. A kultuszminisztériumot igazán megilletné, hogy egy impozáns, minden igényt kielégítő palotát, vagy mondjuk szerényebben, egy jó praktikus hivatali épületet emelne magának, ahol nem kellene felsőkabátot vagy bundát felvenni, ha az ember az épületben az egyik osztályból a másik osztályba akar menni. Nemcsak a minisztérium kényelme, az osztályok praktikus