Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

482 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1941 november 20-án, csütörtökön. Akik ipari és munkásismeretekkel bíró emberek!) Az imént Fig us képviselőtársam beszédében, akinek felszólalása egyéb részével egyetértek, megütötte fülemet az, hogy ő az ipari felügyelőséget támadta. Körülbelül 30 esztendeig volt szerencsém az ipari' felügyelőséggel együtt működni. Nem akarom azt mondani, hogy mint szenvedő alany, mert nem szenvedtem, hiszen mindenkor éreztem és érezték azok az ipari vállalatok, amelyeknek ipari kérdéseiben az iparfelügyelőség döntött, hogy ez milyen odaadással és tudással végezte hivatását. Lehet,— hiszen személyeken múlhatik — hogy kivételesen egy-két ember talán nem megfelelően működött a'bban az ipari üzemben, de nagy általánosságban meg kell állapítanom, hogy ez az a gárda, amely az ipar irányításában mindenkor az élen állt. Az iparfelügyelet további fejlesztése szükséges. (Mester Miklós: Kevés van.) Miként a mezőgazdaságban a gazdasági felügyelőkön, iigy az; iparbani az iparfelügyelőkön keresztül kell tulajdonképpen a magyar iparnak csatáját megnyernie. Áldásos működése lesz annak az új intézménynek, amelyet kormányunk bölcsessége és miniszterünknek kiváló gondolata a munkaügyi felügyelőség felállításával tervez az ipar fejlesztése érdekében, de elsősorban azért, hogy az iparvállalatokat rászorítsa szociális kötelességeikre. Szakemberek, műhelymérnökök és a munkástanáesadók részvételével a munkaadók és a munkásság viszályát hivatott ez az új intézmény kiegyensiílyozni. Ha ez megvalósul, az a nagy gondolat, amelyért évtizedek óta küzdünk mi vérbeli iparosok, akkor olyan békés szellem fog a műhelyekben és az üzemekben meghonosulni, amelyre régóta áhítozunk. Boldogan, állapítjuk meg, hogy ennek a kormánynak, ennek a rezsimek idejére jutott ennek ke• resztülvitele. Ez az itézmény óriási haladást jelent majd szociális téren, ismét a nyugodt, • harmonikus együttműködést szolgálja és a termelés folytonosságát biztosítja,. Nem les'z többé a 'nemzet életerejét pusztító sztrájk és nem lesz többé átkos munkáskizárás. Én átéltem mindegyiket. Borzasztó dolgok ezek mind

1 á munkásság, mind az ipar életében, de a nemzet szempontjából is. Ez a miniszter úr érdeme. (Palló Imre: De a zsidók még mindig szipolyoznak!) Törekedni kell arra, hogy az újonnan alapított nagyüzemek mindjárt építsenek higiénikus munkáslakásokat is, (Helyeslés a középen.) hogy ezáltal a munkás életébe több derűt varázsoljanak. Tudjuk, érezzük mindnyájan, hogy elég sivár a.munkás élete, főként a mai modern gyártási rendszerek mellett, amely racionális gyártásra tulajdoniképpen az egész világ nagy koinkurrenciája szorítja rá az üzemeket és amelyet a többtermelés érdekében voltunk kénytelenek keresztülvinni. Mennyire fontos tehát, hogy arnnkásnaík derűs otthona, derűs élete, kiegyesúlyoizott családi boldogsága legyen. Ezt pedig saját higiénikus lakások építésével •• lehet elérni. Ezeket az építkezéseket egyébként az ipari decentralizáció is szükségessé teszi. Hiszen jól tudjuk, hogy Székesfehérvárott és egyéb városokban milyen óriási ipartelepek létesülnek, úgyhogy építkezés nélkül nem is tudnák azt a nagy létszámú munkást elhelyezni. Egy modern üzemben már az első kapavágásnál, az első

1 alapkőletételnél mindig gondolni kell modern munkáslakóházak építésére is. Munkáskérdésről beszélvén, nem mellőzhető el az a jelenség, hogy ijesztő módon szaporodik az iparban a zsidó tanoncok száma, ami a keresztény tanoncokra igen káros nemzeti és erkölcsi szempotból egyaránt. (Palló Imre: Ebben egy nézeten vagyunk!) Itt meg kell emlékeznem a Mikéfe. — van-e, ki e nevet ne ismerné — zsidó tanoncotthonának a Herminaúton való elhelyezéséről is és e helyről kérem fel ennek nobilis mecénását és alapítóját, hogy ezt a tanoneotthont onnan elköltöztetve szabadítsa meg a szomszéd diakonisszaképző intézetet akalmatlan szomszédságától. Ezek után rátérek egy újabb eszmekörre, az energia kérdésére. A mezőgazdasági és ipari termelésnek egyik legfontosabb tényezője, hogy olcsó villamos-energiához juttassuk. A villamos-energia annyira fontos közszükségleti cikk, hogy annak termelésén, vezetésén es szétosztásán senkinek sem szabad keresnie, vagy azzal üzérkednie. Az elmúlt évtizedekben a villamosítás tervszerűtlenül folyt. A kormány e téren rengeteg hibát követett el. Koncessziókat adtak ki nagy vállalatoknak, amelyek a legnagyobb fogyasztókat, a nagyfogyasztású városokat koncessziókkal megszerezték, mégpedig nem 5—10 éves koncessziókkal, hanem 50 esztendős koncessziókkal és most, amikor a kisebb falvak villamosításáról lenne szó, aminek jövedelmezősége a jelenben talán nem annyira rózsás, mint a nagyvárosoknak, mint Miskolcnak, Nyiregyházának, de ne menjünk tovább, mint Újpestnek villamos t árammal való ellátása, akkor azt mondják: kérem, csak akkor villamosítunk, ha az állam hozzájárulj a költségeinkhsa, vagy bizonyos kamatozást biztosít. Ez az, ami ellen küzdök most már körülbelül húsz esztendeje. A múltban bűnös könnyelműséggel r megkötött koncessziós szerződés klasszikus példája Nyíregyháza esete. A Hitelbank érdekeltségéhez tartozik a Trust Villamossági Részvénytársaság. A város régi 50 éves koncessziós szerződésének lejárta előtt 19 évvel, neon tudni, mi; lyen erőtényezők hatására, lemondott a régi szerződésben kikötött ingyen háramlásról és utóbb 50 évre szóló igen terhes szerződést kötött, csak azért, hogy egy súlyos feltételű — nevezhetném uzsorakölcsönnek — kölcsönhöz hozzájusson. Erre igazán ráillik az a mondás, hogy egy tál lencséért adta^ el az Örökségét. Nyíregyháza város új rezsimje, keresztény rezsimje, évek óta közgyűlési határozattal kérte a kormánytényezőket, hogy az iparügyi mi- ' nisztérium által még ma sem jóváhagyott és felfogásom szerint szabálytalanul életbelépett szerződést nullifikálja, de nincs hatóság, amely ebben segítségére lenne. Miskolc városa, hála akkori erélyes főispánjának és polgármesterének, több sikerrel rázta le utóbb a hasonló módon rákent koncessziós uzsoraszerződést. Miskolc ma TŰ ár sza bad. De sok ilyen szerződésre tudnék rámutatni. Sürgetem az energiatörvény módosítását, amely végre jóvátenné a múlt hibáit és^ odajuttatná az energiafejlesztést, vezetést és elosztást, ahova való: az állam és a közületek kezébe. Első példája ennek a szociális elgondolással létesített s a mezőgazdasági és ipari termelés fejlesztésének szemmel tartásával ideálisan vezetett Nagykunsági Villamossági Szövetkezet, amely nemcsak életet és fényt derített az Alföld falvaira, hanem tisztán mutatja azt az utat és módot is, ahogyan tisztán altruista alapon, kizárólag közületek, szövetkezetek részvételével meg lehet és meg kell oldani a vidék villamosítását. (Palló Imre: Ilyen is van?) A Gyirt., a Győri Ipartelepek Részvény-