Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

464 Az országgyűlés képviselőházának 222 Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Közi Horváth József.. Elnök: Közi Horváth képviselő urat illeti H szó. Közi Horváth József: T. Ház! Széchenyi esztendejében hálás feladat Leniné beszélni azokról az irányelveikről, amelyekkel Széchenyi ipari vonalon is fel akarta emelni a nemzetet. Helyette azonban inkább Széchenyi nagy politikai ellenfelét, Kossuth Lajost idézem, aki azt mondotta, hogy ipar nélkül olyan a nemzet, mint a félkarú óriás. Száz esztendővel ezelőtt tehát egyik és másik oldalon a politikai ellenfelek már egyformán látták a magyar ipar kifejlesztésének roppant fontosságát. Kossuth klasszikus tömörségű megállapítása ma különösen helytálló: Ipar nélkül olyan a nemzet, mint a félkarú óriás. A magyar lakosságnak életszükségletét a mostani népsűrűség mellett kielégíteni a mezőgazdaságból vagy a magyar mezőgazdaság mellett úgy ahogy létező iparból nem lehet; feltétlenül szükséges az, hogy mezőgazdaságunkat el nem hanyagolva, kifejlesszünk olyan ipart, amely elégséges a népességünk eltartására. De ezentúl annak a kultúrszínvonalnak fenntartására is, amellyel egyedül leszünk képesek betölteni nagy középeurópai vezető szerepünket, feltétlenül kívánja a nagyobb és erős ebb magyar ipar kiépítését. Tudvalevő dolog, hogy a kultúrszükségletek kielégítésére csak azokban az államokban telik, amelyek fejlett iparral rendelkeznek. Mindezeken túl egy ütőképes mezőgazdaság felállítása és karbantartása sem lehetséges^ olyan magyar ipar nélkül, amely idehaza képes a hadsereg felszerelését és utánpótlását elkészíteni. A tavasz folyamán, azt hiszem, az egész magyar társadalom örömmel hallotta éppen Budapesten hivatalos német helynek, Üiodius minisz-tcrnek a szájából, hogy nemcsak a magyar mezőgazdaságnak, hanem a magyar iparnak is nagy feladata \an a mind szorosabbá váló európai közösségben. Németország egyáltalában nem kíván olyan posztuiátumból ki indulni, hogy Magyarországnak mezőgazdasági országnak kell maradnia és hogy Németoiaszág Magyarország gazdasági terményeiért mindig iparcikkeket adjon cserébe. Németország együtt kíván működni a magyar ipar további jelentékeny kiépítésében, mert érdeke fűződik ahhoz, hogy a magyar ipar a jövőben tovább fejlődjék, előre haladjon és korszerűbbé váljék. Örömmel hallottuk ezt azért, mert idehaza is és külföldön is, nyilván propagandisztikus célból, destruáló célból olyan híreszteléseket terjesztettek, amelyek szerint Németország a magyar ipar életére tör. örömmel hallottuk ezt német hivatalos helyről, mert legalább most már idehaza és külföldön egyaránt látják, —• látniok kell — hogy Németország is, a

w hivatalos Németország, azzal ,a meggyőződéssel akar belemenni a jövendő Európa kiépítésébe, hogy ott nemcsak Magyarország mezőgazdaságára, hanem iparára is nagy szerep vár. Ha az okait keressük annak az ipar ellenes, különösen gyáripiarellenes tendenciának, amely kétségtelenül megvolt Magyarországon a háború előtt is, akkor ezeket az okokat a következőkben találhatjuk meg. Nagyiparunk túlnyomó százalékban zsidók tulajdonában és vezetése alatt állott az elmúlt évtizedekben. Ez a pénzes zsidóság, az iparon ülése Í9Ü november tó-án, csütörtökön. megpénzesedett, megtollasodott zsidóság pedig a maga gazdasági erejét igen nagy százalékban bocsátotta a szabadkőművesség és a liberális destrukció szolgálatába. Nagyrészt ennek a vagyonos ipari zsidóságnak a terhére, számlájára írandó az, hogy a magyar színház, a magyar újságírás, az egész magyar szellemi élet így elzsidósodott és annyira elmagyartalan»dott, hogy szinte lámpással kellett keresni már a magyar színházaknál és a magyar újságírásban a keresztény és a magyar szellemet. A második ok az, hogy ennek a zsidóságnak semmi érzéke nem volt a magyar munkásság jogos, szociális követelése iránt. Azután ugyancsak szerepet játszott a gyáriparelienes hangulatban az is, hogy nemcsak a gyáriparnak vezető pozíciót, hanem az ellenkező oldalon álló — érdekes összjáték ez — kapitalistaellenes szociáldemokráciának vezető pozícióit szintén a zsidóság foglalta el. Nagyon sajnálom, hogy innen a hátam mögül eltűntek — sajnos, csak egyelőre tűntek el — a szociáldemokrácia exponensei, de nem. lehet letagadni, hogy a magyar tömegek elnemzetietlenítésében és elkeresztényietlenítésében igen-igen nagy szerepe van ennek a vezető szociáldemokrata zsidóságnak. (Igaz! Ügy van!) Az állami irányítás és ellenőrzés nélkül terjeszkedő nagyipar igen sok ágazatban letiporta a szószoros értelmében az egyik igen értékes magyar társadalmi réteget, a magyar kisiparosságot. Helyesen cselekedett a miniszter úr akkor, amikor irányítása alá vette a gyáripart, azt a gyáripart, amelyre — nem győzöm hangsúlyozni — igen-igen nagy szerep vár és törekszik arra, hogy ez a gyáripar ne egyesek profitérdekeit, vagy tőkecsoportok haszonlesését elégítse ki, hanem a magasabb nemzeti szempontokat tartsa szem előtt és ezen túl — ezt is el kell ismerni, bármit beszélt az előttem szólott szociáldemokrata szónok — a miniszter úr igenis, az utóbbi esztendőkben nagy lépésekkel vitte előbbre a magyar szociálpolitikát. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Bizonyos vagyok abban, hogyha nem élnénk ma ilyen nehéz gazdasági helyzetben, ha nem élnénk háborúban, akkor már ez a magyar szociálpolitika kiállaná a versenyt bármelyik idegen külföldi állam szociálüolitikájával. (Ügy van! Ügy van!) Én mindig örömmel megyek a miniszter úrhoz, akkor is, amikor panaszokkal megyek s a panaszokkal elsősorban hozzá megyek és nem a tömegek elé és azok a lekicsinyelt nemzeti munkásmozgalmak éppen ebben a szellemben különböznek a szociáldemokrata ós kommunista szervezetektől. A pau aszókat igenis látjuk mi is. azok megszüntetését követeljük, de ezekkel a panaszokkal elsősorban nem izgatni akarunk, hanem az illetékeseket keressük fel (Helyeslés), hogy ezeket orvosolják. Sohasem pártérdek, sohasem csoportérdek, mindig a nemzetnek magasabb szempontjai lebegnek szemeink előtt, amikor ezeket a panaszokat feltárjuk és amint mondottam, én mindig örömmel megyek ezekkel a panaszokkal, néha nagyon súlyos panaszokkal a miniszter úrhoz, mert látom azt, hogy mindig szeretettel fogadja, legnagyobb elfoglaltsága idején is, a munkásság vezetőit, küldöttségeit és rögtön a helyszínen iparkodik megtenni azt, amit megtenni abban a pillanatban lehet. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a költségvetésben szerepelnek olyan kezdeményezések, amelyeket csak örömmel lehet üdvözölni. Az előttem szólott szociáldemo-