Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 194-1 november 20-án „csütörtökön. 459 vényes kereteket, hanem ezek kihasználására rá is kell nevelni az érdekelt társadalmat. Amikor én erről a ránevelésről kívánok beszélni, meg kell, hogy állapítsam azt, hogy legelsősorban az ipari oktatást kell megrendszabályozni. Nem hiszem, hogy valaki is meg merné kockáztatni azt az állítást, hogy iparostársadalmunk akár kulturális, akár szakmaszerűségi szempontból a fejlődés legmagasabb fokán áll. Hogy ez nincs így, mutatja az, hogy az az újabbkori szellemben lefolytatott hatalmas propaganda, amely a termelő foglalkozások megbecsülését^ akarja tanítani és a közszellembe bevinni, éppen az értelmiségi osztálynál hatástalanul pereg le és a szülők még ma is abból az elvből indulnak ki, hogy — rossz értelemben véve ezt az indokolást — csak azokat a gyermekeket adják ipari pályára, akik másra nem valók; már pedig ez az iparosgeneráció az utánpótlás szempontjából borzasztó nagy veszedelmet rejt magában. Az iparügyi tárca költségvetéséiben 18.000 pengő van felvéve a szakoktatás felügyeleti költsége címén. Ebből az Összegből 6 felsőipariskola, 13 ipari középiskola, 13 szakiskola, 26 női ipariskola, 115 szakirányú és 373 általános irányú tanonciskola felügyeletének a költsége van biztosítva. Tudom azt, hogy a közoktatási tárcánál ezen a címen 4-5 millió pengő fedezet van és középiskoláink és^ szakiskoláink európai viszonylatban is megállják a helyüket, tanoncoktatásunk azonban rendszertelensége miatt ennek a nagy összegnek ellenére is a legteljesebb reformra van ráutalva. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem merném azt mondani, t. Ház, hogy az 1922. évi törvényben biztosított előképzettséget szigorítsuk, mert attól félnék, hogy ez katasztrófát okozna az utánpótlás tekintetében. Ha azonban azt nézem, hogy a tanoncoktatásnak kettős célzata van: először a tanonc kulturális színvonalát emelni és az előtanulmányok hiányát pótolni, másodszor a szakmabeli ismereteket növelni, akkor meg kell állapítanom, hogy a szakmaszerűség szempontjából ott van a legnagyobb hiány, hogy az iparügyi minisztérium a maga szakközegeivel óriási messzeségben áll a tanoncoktatástól.^ A kulturális követelmények szempontjából pedig hiányzik a főhivatásúk : arra képzett tanítói kar beállítása. így történik meg az, hogy szakemberekkel, de nem pedagógusokkal látják el a tanoncoktatást, akik lehetnek a saját szakmájukban a legtiszteletreméltóbb emberek, de nem pedagógusok és nem képesek az ismereteket rendszerbe foglalva átadni az új iparosgenerációnak. Beszélhetnék ara úgynevezett tanoncoktatási tanrendről is, ez azonban sokkal komolyabb téma, semhogy egy ilyen rövid felszólalás keretében itt érinteni is lehetne. Ez a kérdés azonban megérdemelné azt, hogy tanférfiakkal, szakemberekkel országos ankétot tartsanak ebben a kérdésben. Ha mindenekfelettállóan komolyan veszszük az ipari oktatást ós az iparostársadalom nevelését, akkor legelsősorban be kell hálózni az ^egész országot iparostanonc-otthonokkal. (Élénk helyeslés és taps a Jobboldalon és a középen.) Ez az egyetlen mólja annak, hogy keresztény, nemzeti, minden irányban képzett iparosgenerációt neveljünk. (Úgy van!) Ha tud áldozatot hozni az ország- — és tud, mert kötelessége — r a miás pályákra törekvő if jtiságért, ha nagy áldozatokkal mindent tud nyújtani neki, akkor ugyanilyen elbánás alá kell vonni az ipa«*osifjúságot is, ezt pedig legjobban a tanoncotthonok biztosítják számára. (Ár'váy Árpád: Minél több tanoncotthont!) Mélyen 1 t. Képviselőház! Amikor az egyik oldalon lemondottunk arról, hogy a költségvetésben megfelelő federaétek legyenek, a másik oldalon pedig elfogadtuk a kisegítő törvényalkotások t rendszerét, akkor mégis b elszólni kell arról, hogy az ilyen kisegítő törvényalkotások terén a mai rendszer mellett •mik azok a kiáltó hibák, amelyeken változtatni kell. Mai ipari törvényeink legkiáltóbb hibájának azt tartom, hogy azok a felügyeleti hatóságok, amelyeket a törvény ismer, nem valók a törvény végrehajtására. Nem akarom ezt hosszan indokolni, mert hiszen alig van időm, de megemlíteni azt, hogy az 1884:XVII. "törvénycikknek sorozatos módosításai után is az a helyzet^ hogy m ^ipartestületek működése tulajdonképpen az elsőfokú közigazgatási hatóság hivatottságától függ, ezen múlik, hogy milyen eredményes munkát tud végezni egy ipartestület. Már pedig kérdezem, mélyen t. Képviselőház, bármennyire becsülöm is ezt a' közigazgatást. — bár arról is beszélhetnék, hogy a saját szakmájában is erősen reformokra szorul — (Ügy van! jobbfelől.) hogyan lehet azt állítani, hogv ez az elsőfokú közigazgatási hatóság a szükséges nagy, átfogó ipargazdasági tudás birtokában vän és képes iniciálrii. képes irányítani, képes vezetni azt az iparostársadalmat, amelyről f megállapítjuk, hogy igenis, rászorul a vezetésre 1 . Én nem akarom lekritizálni ezt az általam. 1 nagyon tisztelt helyi közigazgatást, de meg akarom menteni egy neki nem váló mellékfoglalkozáistól. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) E helyett szakmabeli testületeket óhajtanék, melyeket az iparügyi miniszter úr benyújtandó munkakamarai és munkafelügyelő törvényjavaslata bizonyára meg- fog valósítani. Most rá kell mutatnom arra is, mélyen t. Képviselőiház, hogy az ipartestületeknek azt hiszem az 1922:VIII. tc.-ben megszervezett országos központja szintén túlságosan messze áll az ipartestületektől, mi, külső ' szemlélők, ott nem látunk semmiféle irányítást, semmi féle szoros kapcsolatot az ország iparos gazdasági életével, Ellenben, hogy ennek a megálla-: pításnak az ellenkezőjét is megtelhessem, rá kell" mutatnom arra, hogy bár a Budapesti Kereskedelmi ós Iparkamarának az iparügyi törve nyék tsemmifféle hatáskört nem adnak az ilyen ipari kérdésekben, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mégis felejthetetlen szolgálatokat tett Erdélynek az átmeneti gazdálkodáson való átvezetésével. (Ügy van! Ügy van! Taps a középen.) Hálátlansággal volnánk illethető k. ha ezért a. kamarának és a kamara országos szaktekintélyű főtitkárának a leghálásabb kö szönetünket nem fejeznénk itt ki. (Ügy van*, Ügy van! Taps a középen. — Felkiáltások: Éljen Gyulay Tibor!) Mélyen t. Képviselőház! Sajnos,, a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt csak röviden és nagy általánosságban érinthetem.' a'másik hasonló nagyfontosságú kérdést, a munkáskérdést. Almikor a munkástársadalomról akarok beszélni, megint csak azzal kell kezdenem, hogy ez a miunkástáirsadalom a felszabadított területen a nemzeti érzések ápolásában példaképpen állt előttünk. (Igaz! Ügy va.n! a középen.) Ami-', kor az elnyomó hatóság talán cseltevésből, talán más szempontokból módot adott a munkásságnak arra, hogy á városi törvényhatóságokba tekintélyes szambám bekerüljön, akkor fi 5*
