Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

460 Az országgyűlés képviselőházának 222, ez a nemzetközinek tartott és bomlásnak szánt munkásosztály .segítségére volt a magyar pártnak a nemzeti kitartásban és a nemzeti védekezésiben. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezért ennek a munkásosztálynak a legnagyobb tisztelet jár a mi részünkről. (Egy hang a középen: Minden tisztelet!) Mindenkor végzetes 'hibának tartottam azt, hogy ennek a nagyfontosságú termelőoisztálynak a gazdasági szervezkedésélhez régóta nem nyújtottak semmiféle törvényes segítséget és ilyenformán odajutottak, hogy a politikai pártok hatalmi törekvéseinek támogatóivá lettek, amit legjobban bizonyíthat az, hogy ennek

f a tárcának íbizottsági tárgyalásán a szociáldemokrata párt részéről elhangzott hozzászólás hozsannákat zeng*ett az iparfelügyelőségek felé a munkásvédelem szempontjából. En ismerem az iparfelügyelőséget, végtelen nagy tisztelettel vagyok annak műszaki munkája iránt, de méltóztassanak megengedni annak megállapítását milyen különös látvány, hogy amikor ma mindenki magasabb ideális nézőpontból keresi a munkáskérdés megoldását, amikor (mindenütt a közösségi szellem által áthatott modern törvényeket kívánnak, akkor az a politikai párt, amely eddig mindig a munkásság egyetlen védőjének tartotta magát, odaáll dicsőíteni azt az intézményt, amely e'bből a szempontból rossz, amely nem alkalmas arra, amit igazi munkásvédelemnek nevezünk. (Stitz János előadó: Ezt nem lelhet mondani!) Nagyon jól tudom, hogy egy politikai párt részére a tömeg csak akkor képvisel értéket, ha azt a tömeget elégedetlenségben tudja tartani. Felhívom a figyelmet arra, hogy a magyar királyi kormány az utóbbi esztendőkben mennyi szociális intézkedést tett ós ennek a munkástársadalomban tulajdonképpen soha semmi visszhangját nem hallottuk. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Miért? Azért, mert egyik ellenzéki politikai pártnak sem célja, hogy a kormány iránt az elégedettség kifejezést nyerjen. Éppen ezért a legfontosabb kellék, hogy ennek az érdemes termelőosztálynak, ennek az értékes államalkotó elemnek adjuk meg a módot arra, hogy politikamentesen, saját autonómiáival építhesse fel a maga szervezetét, mert tagjai csak így lehetnek az államnak igazi megbecsült polgárai. (Éljenzés és taps a, középen. — Egy hang: Be kell hozni a Házba is őket!) Engem nagy megnyugvással tölt el, hogy az iparügyi miniszter úr a munkakamarák és munkafelügyelőségek intézményének gondolatát elfogadta, s ezeknek létesítését kilátásba helyezte. Azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket ezeknek a törvényeknek keretein belül meg lehet majd oldani. Most méltóztassanak megengedni, hogy egy olyan kérést intézzek az iparügyi miniszter úrhoz, amelynek lokális jelentősége van. Ez a derzsidai szénbányával kapcsolatos, amelynek felesleges, illetőleg nem szállítható szenét felhasználandó, hat törvényhatóság", Máramaros, Szatmár városa, Szatmár megye, Szilágy megye, Bihar megye és Nagyvárad városa folyamodott már villamos erőmű létesítésének engedélyezéséért. Ma, amikor arról beszélünk, hogy mindent a közösségi szellem hasson át, ezen a gazdasági téren sehogyan sem látnám jobban kifejezve a közösségi szellemet, mint ha azok a törvényhatóságok kapják ezt a koncessziót, amelyek több vármegyét képviselnek. Itt nem üzletről, itt olyan közérdekről van szó, amelyet elősegíteni még akkor is kötelesség, ha esetleg az eddigi ideülése 1H1 november 20-án, csütörtökön. vágó jogszabályok ezen a téren bizonyos nehézségeket támasztanának. A másik kérdés, amelyet az iparügyi miniszter úr figyelmébe óhajtanék \ ajánlani és amelynek tekintetében hozzá kérést intézek, a következő. Mély hálával és köszönettel vettük tudomásul, hogy a nagybányai bányák beruházási céljaira 5 millió pengőt méltóztatott a költségelőirányzatba beállítani. Valószínű, hogy az iparügyi miniszter úr teljesen tájékozva van arról, hogy milyen szükséglet hol jelentkezik ezen a bányavidéken. Megnyugtatást kaptam abban a tekintetben is, hogy ez a beruházás nem szigorúan csak Nagybánya bányáira vonatkozik, hanem az összes környékbeli bányákra is. Mivel az egyik bányaváros, Felsőhánya bányaberendezéseinek tarthatatlan voltáról, valamint az ottani munkásság bányaegészségügyi és szociális követelményei tekintetében fennálló teljesen züllött állapotról személyesen volt alkalmam meggyőződni — egy bányavárosról van szó, ahol nincs kórház, ahol a szerencsétlenségek napirenden, vannak és ahonnan Nagybányára szállítják a betegeket — azt kérem, kegyeskedjék az iparügyi miniszter úr a rendelkezésére álló fedezetből a lehetőségig ezen a tarthatatlan állapoton is segíteni. ... Még egy kérésünk volna az iparügyi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Felejthetetlen miniszterelnökünk, gróf Teleki Pál felfogásához igazodom, aki a visszacsatoláskor azt állapította meg, hogy az Erdély területén lévő városok jelentőséget kapnak azáltal, hogy hivatottságuk irányában fogja őket a kormány támogatni és a fejlődéshez hozzásegíteni. Az ő szavaival élve, lesznek kulturális Centrumok, lesznek ipari városok és lesznek kereskedővárosok. Ez egyszer a lokálpatriotizmus beszél belőlem, amikor azt kérem az iparügyi miniszter úrtól, hogy Szatmárnémeti szabad királyi várost, amely mind földrajzi helyzeténél fogva, mind saját erejéből kiépített hét vicinális vonalával az ország északkeleti részének központja, a kormány tendenciózusan ennek is fejlessze és ne tagadja meg a megboldogult miniszterelnöknek most említett felfogását azzal, hogy egyre-másra viszi el az ipari és kereskedelmi intézményeket városunkból. Nem akarok arra visszatérni, hogy a kereskedelmi és iparkamarának még a mellékállomását is elvitték onnan, vagy hogy már a munkafelügyelőség felállításáról is, amelyre nézve szintén ígéretet kapott a város. kezd hallgatni a krónika. Arra kérem az iparügyi miniszter urat, hogy az iparosítás szem; pontjából ezt a várost azok közé a városok közé méltóztassék sorozni, amelyeknek a fejlődést valóban csak a nagyon fejlett ipar és kareskedelem adhatja meg. Mélyen t. Képviselőház! Én az iparügyi miniszter úr iparpolitikája iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, ezért magam és pártom az iparügyi költségvetést általánosságban elfogadjak. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Kaibók Lajos. Elnök: Kabók Lajos képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az iparügyi tárca költségvetési vitáját használom fel arra. hogy munkáskérdéseket tegyek szóvá. Elöljáróban meg kell állapítanom, hogy a törvényhozás munkáskérdések tárgyalására álta-