Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

456 Az országgyűlés képviselőházának 2Ê2. ben szinte inammutszániokká nőtték ki ma­gukat azok a fizetések, amiket a vezető tiszt­viselők vagy a felső vezetők kaptak. Ha tehát ilyen nyugállományú, vagy pedig más pályá­ról a konjunktúra hatása alatt beült vagy be­ültetett vezető tisztviselőről van szó, úgy mél­tóztassék odahatni, 'hogy ezeknek a fizetése, ha volt állami nyugdíjasról van szó, ne lehessen több, mint az őt megillető nyugdíj 50 száza­lékos többlete, vagy ha az is magas, akkor tessék az állami nyugdíját elvenni. Nagyon kérem azt is, hogy ezeknek mint laikusoknak, mint hozzánemértőknek a fizetjáse a havi 2000 pengőt ne haladhassa meg. (Varga József iparügyi miniszter: Semmiesetre sem! — Zaj.) Még egy nagyon súlyos és eléggé el nem ítélhető tünetet látok éppen az iparügyi tár­cával kapcsolatosan és ezt is meg kell itt em­lítenem, ez pedig a ki járókkal kapcsolatos, az anyaghiánnyal, a nehéz anyagbeszerzéssel kap csolatban. Többször járva a közelmúltban az iparügyi minisztériumban, azzal a furcsa, ál­talam meg nem érthető vagy nekem meg nem magyarázható tünettel találkoztam, hogy zsú­folásig telve van az iparügyi minisztérium délelőtt 10 órától délután 2 óráig, sőt van eset, hogy 3 óráig is. Az anyagbeszerzési ügyeknél újabban súlyos visszásság található a kijárok működésével kapcsolatban. Merem állítani, hogy ezek a kijárok a minisztérium összes tisztviselőinek a munkateljesítményét korlá­tozzák, sőt nagyon erős mértékben megbénít­ják. Az iparügyi miniszter úr éppen olyan jól tudja, mint mi valamennyien, hogy ezt a túl­zott nehéz munkát, amely a háborús, illetve hadigazdálkodás túlfeszítésével természetsze­rűleg folyik az iparügyi minisztériumban, nem szabad kitenni annak, hogy ezek az em­berek megbéníthassák, hogy ez a tisztviselői kar az ő nehéz, idegölő' munkája mellett még ki jár ókat is fogadjon és egész munkaideje alatt ki legyen szolgáltatva a kijárok zakla­tásainak. Méltóztassék itt talán az összes mi­nisztériumok között a miniszter úrnak első­ként hozni a legradikálisabb intézkedéseket és egyik napról a másikra beszüntetni az ipar­ügyi minisztériumban minden néven neve­zendő kijárást. (Helyeslés. — Maróthy Károly: Nagyon nehéz!) Ez sokaknak fog fájni, akik ebből élnek. De becstelenül él ebből nagyon sok em­ber, miniszter úr; becstelenül, mert ezreket és súlyos ezreket keresnek egyesek, ilyen úton­módon akkor, amikor ezzel szemben a többi becsületes magyar kérvényező ügye nem nyerhet elintézést, mert az a tisztviselői kar le van foglalva ilyen kijárok fogadásával. Ha miniszter úr ezt bevezetné az iparügyi minisztériumban, merem állítani, hogy példa­ként lehetne az iparügyi minisztériumot oda­állítani a többi minisztérium elé. Ez korsszerű intézkedés volna. Az ilyenekben éppen ennek a minisztériumnak kell elöljárnia, amely első­sorban hivatott erre, mint a ma talán iegjob­ban elfoglalt tárca. Ezzel kapcsolatosan fel kell említenem a zsidóság anyagbeszerzésének lehetőségeit. Ha a Házon kívül érdeklődünk s akárkivel beszé­lünk, mindenütt azt halljuk és látjuk, hogy a zsidóságnak van anyaga. Látjuk azt a hiszté­riát, amellyel a zsidóság belevetette magát az építkezésbe; nyilvánvaló, hogy ehhez be is kellett valahogyan a nyersanyagokat szerez­nie, mert különben nem tudna építkezni. Ügy az iparügyi miniszter urnák, mint az igen t. Háznak figyelmét felhívom arra, hogy a zsi­dóságnak minden pénzt megér, ha akár feke­ülése 19Ui november eö-án, csütörtökön. tén magasabb árakon vagy bármiként szerzi be a nyersanyagokat, mert^ Budapesten, sőt merem mondani, egész Közép-Európában épít­kezési viszonylatban utolsó állapotok van­nak. Amikor azután a zsidók tulköltséggel, magas árakkal, legtöbbször feketén vásárolt nyersanyagokkal felépíti bérházaikat, képesek egy szoba-hallos lakásért havi 200 pengőt el­venni. (Maróthy Károly: Középítkezésekre meg nincs anyag!) Erről magam győződtem meg, magam néztem utána, mert nekem is lakásra volt szükségem. Ismétlem, egy szoba­hallos lakásért havi 200 pengőt kérnek el ezek a zsidó háztulajdonosok. (Egy hang a jobb­oldalon: Uzsora! — Maróthy Károly: Tiszta uzsora!) Kimondottan uzsora. Egy szoba-tea­konyhás lakásért 140—150 pengőt mernek el­kérni. Ez valóság. Méltóztassék a pesti Duna­parton vagy Budán végigmenni a most^ épült új házakban egyetlen lakás nem található, amelyet 'becsületes keresettel meg lehetne fizetni. (Egy hang a jobboldalon: Es így van!) Mert lehetetlenség még csak elgondolni is azt, hogy valaki ma, akinek egy szoba-hallos la­kásra van szüksége, aki tehát egy szerény ott­hont akar magának biztosítani, az r havi 200 pengőt tudjon fizetni, csupán lakásért. Kérem a miniszter urat, — tudva, hogy ez a hatáskörén túlmegy és a főváros hatáskö­rébe is ütközik, — méltóztassék oda hatni, hogy ezeket a dolgokat a főváros is ellen­őrizze, vagy amennyiben ez nem lehetséges, tessék odahatni, hogy az ilyen építkezésre egy­általán semilyen nyersanyagot ne adjanak, mert az ilyesmi az alsóbb réteg kiuzsoráza­sára vezet. ,,. r Az iparügyi miniszter ur a bizottsági tár­gyalásokon és minden egyéb megnyilatkozá­sában is tökéletesen és nagy megértéssel, szo­ciális szívvel emlékezett meg a magyar mun­kásságról, amely tényleg minden dicséretet, el­ismerést a legtökéletesebben megérdemel. Bá­tor vagyok azonban felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy ennek a magyar munkás­ságnak a dicséret maga nem elegendő. Na­gyon súlyos visszásságok vannak e téren. A miniszter úr nagyon jól. tudja, hogy a töme­gek érdekében, sok tízezer ember érdtekében eljártam már és kértem a múltban is, hogy amennyiben lehetséges, a nehéz közellátási és a nehéz, háborús gazdálkodási viszonyok mel­lett is, méltóztassék a legtöbb vagy legnehe­zebb munkát végző bányamunkásság érdekeit különösképpen szem előtt tartani. A bánya­munkásság, amely a legnehezebb munkát végzi, a legjobban érdemli meg, mint nehéz fizikai munkát végző réteg, a támogatást. Említettem az iparügyi miniszter úrnak, hogy élelmezésük körül különösebb bajok nincsenek, mert ami a bányamunkásság ré­szére mint élelmiszeradag biztosítva van, az talán elegendő, vagy legalább is az ő magyar szívükkel mindenütt beérik ezzel; tudják, hogy nekik is áldozatot kell vállamiok és haj­landók is e mellett az élelmiszerellátás mellett mindenkor töretlenül, magyaros szívvel tovább folytatni a munkát, amely valamennyiünknek, a magyar hazának is érdeke. Itt azonban az igazságos ellátás körül hibák mutatkoznak. Ahogyan Budapesten látható volt, hogy ki­maradt a burgonya, s kimaradt a hagymáéi­látás, ugyanúgy kimaradt a nagyipari góc­pontokban is; pedig ez érthetetlen, mert ne­kik rendelkezésükre áll az az összeg, amellyel fel lehetett volna vásárolni akár egy évre előre is már mostanig egész évi szükségletü­ket. Ez nem történt meg és most ennek foly­tán előadódnak olyan esetek. flMarótby Ká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom