Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

452 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 19U1 november 20-án, csütörtökön. iparügyi minisztériumot. Amikor erről folytak a viták, akkor a liberális oldalról elhangzott támadások során kifogásolták azt a törekvést, hogy az eddig a pénzügyi és^a kereskedelemügyi tárca ügykörébe tartozó iparügyi minisztériumi felállíttassák, mondván, hogy az felesleges,, inert a kisterjedelmű magyar ipar adminisztrációja, céljából külön minisztériuim felállítása meg nem indokolt költséget jelentene. Az események azóta száz százalékig igazolták Gömbös Gyula nagyszerű meglátását; pedig milyen súlyos támadásoknak volt kitéve ez a nagyszerű magyar államférfiú! Az igen t, Ház tagjai nagyon jól fognak emlékezni arra a felhördülésre, amely Gömbös Gyula első németországi útját kísérte, A liberális sajtó és a liberális politikusok részéről kemény támadásoknak volt kitéve első látogatása alkalmávial, amelyet a német birodalom hatalomra jutott vezérénél tett. Tovább folytak ezek a támadások, amikor Németországból való visszatérése után reformpolitikái elgondolásait terjesztette ide a Ház elé és a nemzetnevelés, n földmívelésügy, az ipar és a kereskedelem reformjáról vallott nézeteit itt feltárta. Azóta hét-nyolc esztendő telt el és ha összehasonlítjuk a mai intézkedéseket Gömbös Gyula akkori elgondolásaival, ma már a legellenzékïbb embernek is el kell ismernie, hogy messze előre haladtunk és sok mindenféle elgondolását és szándékát valósítottuk meg annak a nagy magyar állami érfiúnak, pedig súlyos nehézségekkel kellett megküzd énünk. Két olyan momentumra hívom fel esak az igen t. Ház figyelmét az ő életéből, két olyan küzdelemre, amelynek eredményességét csak ma tudjuk igazán lemérni. Alig néhány esztendővel ezelőtt merült fel az a. probléma, hogy az államvasutakat egy francia szabadkőműves pénzcsoport kezére akarták átjátszani s ezt a szándékot Gömbös Gyula kemény ellenállása akadályozta meg. Égy másik kísérlet akkor történt, amikor az iparügyi tárca ügykörébe tartozó egyik állami üzemet, a Mávag. tulajdonát képező diósgyőri vas- és acélgyárat ós a hozzátartozó ágyúgyárat meg akarta vásárolni egy magyar liberális vezérigazgató, — -aki azóta már a valutabíróságok ítélete elől elszökve külföldön üdül — s akkor előre megtervezte ennek a hatalmas ipartelepnek és egyedülálló .ágyúgyárnak a lebontását. Már ki is voltak jelölve azok a mérnökök, akik a lebontást végezni fogják fás csak Gömbös Gyula kemény ellenállása akadályozta meg ezt a merényletet. Méltóztassanak elképzelni, milyen helyzetben volna ma, a háború harmadik esztendejében a magyar ipar, ha egy ilyen liberális érdekcsoport kezébe került volna esetleg a magyar Államvasutak, amely érdekcsoportnak semmiféle pénzügyi érdeke nem fűződött volna ahhoz, hogy például hadivonalakat építsen, vagy hogy például felépítse azt a székelyföldi vasutat, amelyről tegnap beszélt az iparügyi miniszter úr a kereskedelmi tárca költségve lésével kapcsolatosan, mert nem találta volna meg -annak a kamatozásnak lehetőségét, amelylyel számolt, mert egy ilyen befektetés valószínűleg drága és valószínűleg gyenge kamatozású volna. Méltóztassanak elképzelni, hoíryan állnánk ma, a háborús gazdálkodás kellős közepében egy lebontott magyar acélgyár és egy tönkretett ágyúgyár mellett? Egy olyan ágyúgyár és egy olyan nagyszerűen vezetett m. kir. vas- és acélgyár áJl Diósgyőrött, amelynek látogatására külföldi szakemberek járnak. Japán és német haditechnikusokat találunk ott, akik a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak ennek a gyárnak modern és nagyszerű felszereléséről és német haditechnikusok ítélete az, amit most mondok: nagyon boldogok volnának, ha nekik is hasonló gyáraik lennének. Ez a gyár, amikor az a szándék felmerült, 7000 munkást alkalmazott, ma 17.000 munkásnak ad kenyeret és biztosítja a magyar hadsereg szükségletét. T. Ház! A tavalyi és két évvel ezelőtti felszólalások során a Ház szónokai kénytelenek voltak tudomásul venni azt a szomorú tényt, hogy az iparügyi tárca csak 12—15 millió pen gővel dotáltatott. A mai költségvetésben, amelyet most terjesztett elő az iparügyi miniszter úr, a részére biztosított 52 millió pengős hozzájárulás nagy haladás. Ezt az összeget az előttem szólott képviselő úr keveselte. Én nem mondom, hogy nem volt tárgyilagos ez a megállapítása, mert magunk is ezen az oldalon sokkal szívesebben látnók azt, ha az a költségvetési keret mpig jobban . ki volna bővítve, mert a. magyar iparnak súlyos feladatai lesznek a jövőben is. Mindazonáltal, hozzávéve a hozzátartozó ómagyar állami szénbányák 6 millió pengős és a Máívag. 120 milliós költségvetését, együttvéve 178 millió pengős költségvetéssel állunk szemben, ami már tekintélyes öszszeg. A modern háborút az ipartól lehetetlen elválasztani, hiszen napról napra látjuk, hogy az ipar teljesítményei segítik elő a harcoló csapatok eredményeit. Ha a mérnök nagy tu dásával felépített és bőségesen berendezett hadiipar gépezete párosul a nemzet erkölcsi erejében bízó nép biztonságos hitével, akkor a hadsereg; győzelme még túlerő esetén is biztosítva van. (Ű9y van! a jobboldalon.) Ha e két tényező közül valamelyik kiesik, akkor ez súlyos következményekkel jár a hadseregre nézve. Ezt a most harmadik éve folyó háború példái nagyon érdekesen bizonyítják is. Méltóztassanak visszatekinteni erre a három esztendőre. A lengyel hadsereg a hadiipar hiánya következtében két hét alatt ö(szszeomlott. A francia hadsereg tábornokai az összeomlás után megmondották, hogy a hadiipar felkészültségének és modernizálásnak kellő hiánya miatt kénytelenek voltak az elmúlt világháború hadigépezeteit beállítani 1940-ben is, és ezek a régmúlt és használaton kívül helyezett hadigépek beállítása és az új hadigépek hiánya okozta a hadsereg Összeomlását, dacára a francia katona minden kiválóságának, mert nem tudott megbirkózni a német haditechnika fölényével és elsősorban a német katona hősiességével. (Börcs János: Ez volt inkább a lényeg.) Az orosz szovjet a haditörténelemben példátlanul hatalmas hadiipart teremtett meg, az egész nagy birodalom minden erejét erre a hadiiparra koncentrálta, nem törődve még azzal sem, ha közben millió és millió ember hal éhen és felállított olyan hatalmas hadigépezetet, amely többszörösen felülmúlta a tengelyhatalmak gépi felszerelését és mégis összeomlott rövid néhány hónap csapásai alatt, mert nem tudta biztosítani azt a katonát, akit a gépekbe beültethetett volna, aki a nép erkölcsi erejéből nőtt volna ki. (Börcs János: Tökéletesen így van!) A mi iparunk teljesen a háború szolgálatában áll ós minden nehézség, különösen az angol blokád következtében előálló nyers-