Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése IUI november 20-án, csütörtökön. 451 Ez nem szociális kérdés, hanem gazdasági f kérdés. A bérkérdés, a megélhetés biztosításának kérdése csak a létminimumon alul szo; ciális kßirdes, a létminimumon felül gazdasági kérdés, (Ügy van! jobbfelöl.— Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Köztudomású és erre gyakorlati példák állnak rendelkezésre, hogy a megelégedett, a. tiszta, jól szellőzött, jól világított és jól temperált munkaihelyen dolgozó munkás átlagteljesítménye messze túlhaladja a piszkos, sötét, rosszlevegőjű, túimeleg vagy túlhideg munkahelyen dolgozó munkás átlag teljesítményét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez tehát elsősorban gazdasági kérdés, hiszen gazdasági kérdés, hogy a munkás tényleg ki tudja fejteni a teljes energiáját, teljes munkateljesítményét a nemzet érdekében. (Helyeslés jobbfelől.) A második ezzel kapcsolatos kérdés szintén nem szociális, hanem gazdasági kérdés és ez a béreknek és a közszükségleti cikkek árainak arányosítása. A tavalyi költségvetés tárgyalásánál szintén szóvátettem és mélységesen elítélendőnek minősítettem azt -az állapotot, hogy az ország lakosságának nagy hányada, de elsősorban a munkásság és az alacsonyabb rangsorban lévő értelmiség fizetéséből hozzávetőlegesen csak a felét tudja megszerezni azoknak a közszükségleti cikkeknek, amelyek a legelemibb létfenntartásához elengedhetetle nül szükségesek. Ez statisztikai adatokra támaszkodó megállapítás, amellyel kapcsolatban éppen az idő rövidségére való tekintettel csak két-három számot legyen szabad említenem. Az 1941-ben megjelent Budapesti Statisztikai Évkönyv adatai szerint az 1939. esztendőben — hiszencsak ezek az adatok állnak ma még rendelkezésünkre — egy négytagú munkáscsaládnak heti 42.85 pengőre volt szüksége ahhoz, hogy egy szoba-konyhás lakást tarthasson, fűtést, világítást, élelmiszereket és ruházkodást szerezhessen magának. Mit mutatnak ezzel szemben ugyanezek a statisztikai évkönyvek, amelyeket ugyanaz a hivatal ugyanakkor adott ki? Egy munkás átlagkeresete Budapesten 1939-ben évi 1448 pengő volt, ami egészen pontosan elosztva 27'85 pengőnek felel meg hetenként. Ez — ismételten mondom — nemcsak a munkásokra vonatkozik, hanem vonatkozik az alacsonyabb rangsorban levő tisztviselőkre is. továbbá vonatkozik mindazokra a tisztviselőkre és értelmiségi foglalkozásúakra, akiknek már tízesztendős praxisuk, szolgálati idejük van. Még a legjobban fizetett szakmunkások és tisztviselők bizonyos hányada^sem éri el ezt a 42 pengős, illetőié." hozzávetőleges számítás szerint ma már 53 pengős összeget. Ezt az állapotot minden körülmények között meg kell szüntetni, mégpedig minél hamarabb. De ki kell bővítenem az elmondottakat és szólnom kell itt az 1938:XXXVI tc-ről. Meg kell állapítanom, hogy ezt a törvényt annakidején Imrédy Béla kormánya hozta és ez a törvény az első állomása volt annak a család- j védelmi programmnak, amelyet £LZ cl kormány i önhibáján kívül nem tudott megvalósítani. | Azóta már három esztendő telt el és ez alatt ! a három esztendő alatt ezen a téren semmi néven nevezendő haladás nem történt, (vitéz Lipesey Márton: Ezt nem lehet mondani!) A családvédelemmel kapcsolatban, az ipari munkások családvédelmével kapcsolatban semmi néven nevezendő intézkedés nem történt, (vitéz Imrédy Béla: Semmi! —Börcs János: Ezt nem lehet letagadni! — Incze Antal: Kár az izgulásért!) Ennek a törvénynek kibővítésével lehetővé kell tenni, — mert ma már megvan erre a lehetőség és az alap — hogy ebben a havi ötpengős segélyben, amelyet ez a törvény minden egyes munkásgyermeknek biztosít, valóban minden egyes munkásgyermek részesüljön, hiszen egészen mindegy annak a munkásgyermeknek, hogy az apja egy ötezer embert foglalkoztató üzemben dolgozik-e, vagy pedig egy három embert foglalkoztató üzemben. Annak a három embert foglalkoztató üzemben dolgozó munkás gyermekének éppenúgy kell kenyér, cipő, ruha, tandíj, mint a másiknak. (vitéz Imrédy Béla: Igaz, vagy nem igaz?) Legyen szabad ezzel kapcsolatban még valamit megemlítenem, mégpedig azt, hogy a munkaadók a munkabérek 15%-kai való felemelése következtében a törvény rendelkezései szerint 15%-kal nagyobb járulékot fizetnek be a családpénztárba. Tisztelettel felteszem a kérdést, hogy hová lesz ez a 15%, hiszen a munkás ma is éppenúgy öt pengőt kap havonta a gyermeke után, mint 1938-ban. Mi történik ezzel a 15%-kal, amely ilyenformán bentmarad a családpénztárban'? Ismételten arra kérem a miniszter urat, kövessen el mindent, hogy az ipari utánpótlás, a szakember nevelés minél hamarabb, a leggyorsabb tempóban és a legcélszerűbb formában meginduljon. T. Ház! Tisztában vagyok azzal, hogy amit itt bajaink megszűntetéséről elmondottam, azt csak a rendszerváltozás után lesz lehetséges» megtenni» illetőleg hogy csak az új, a nemzetiszocialista eszméktől és hivatástudattól áthatott európai rendszerben oldhatók meg ezek a kérdések. Erre a mai rendszer az egyes miniszterek legjobb szándéka mellett sem képes, éppemígy, mint ahogyan nem képes a többi égető magyar sorskérdés megoldására sem. Éppen azért, mert nem tartom képesnek — és itt ismét hangsúlyoznom kell: az egyes miniszterek legjobb szándéka mellett sem — ezt a rendszert ezeknek a kérdéseknek megoldására, a költségvetést nem áll módomban elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Konkay Ferenc ! Elnök: Roinkay Ferenc képviselő urat illeti a szó. Ronkay Ferenc: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársaimnak a művezető- és munkásképzésre vonatkozó tárgyilagos megjegyzéseit szívesen hallgattam, éppen úgy, mint ahogyan ezen az oldalon mindenki szívesen hall, olyan ellenzéki kritikát, amely a tárgyilagosság körén belül marad, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de sajnálattal hallottam ugyanakkor a kormány kapkodásara, kapkodó politikájára vonatkozó elfogult kijelentését (Lill Ján/os: Meg m indokoltam, hogy miért kapkod!), amellyel olyan térre került át, hogy azt illő tisztelettel vissza kell utasítanom. Az előadó úr igen megkönnyítette helyzetemet azzal a nagyvonalú, magas felkészültségre valló előadással, amelyben a magyar ipar helyzetét vázolta. Beszéde elején Széchenyi - István száz év előtti iparfejlesztési politikáját említette és arra hivatkozott, méltóztassék 'megengedni, hogy én most visszaidézzem az igen t. Ház emlékezetébe egy nemrégen elmúlt időszakból egy még nem is olyan régen élt magyar állaim férfiúnak, Gömbös Gyulának iparpolitikai elgondolásait. Gömbös Gyula idejében keltettük életre, az 64*
