Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. frontunk a vele szemben támasztott követelményeknek eleget tehessen és hogy az újjárendezendő Európában versenyképesek lehessünk, három tényezőt nem szabad szem elöl tévesztenünk. Ezek: először egy minden téren hivatása magaslatári álló, megfelelő szellemi és erkölcsi felkészültséggel rendelkező — és talán ezt kell legjobban kihangsúlyoznom —, a mai kor követelményeinek megfelelőéin ellátott hadserege az értelmiségi és fizikai dolgozóknak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), másodszor a korszerű üzemek és korszerű technikai berendezések beszerzése és létesítése, harmadszor pedig, ami nélkül minden áldozat hiábavaló, a tervszerű anyag illetve készletgazdálkodás. Ezeknek a követelményeknek teljesítése nélkül tervszerű gazdálkodás el sem képzelhető. Ezzel szemben azonban mit látunk? A kormány e téren is a legtervszerűtlenebb próbálgatását, mondhatnám kapkodását, és ezeknek a próbálgatásoknak majdneim a nullával egyenlő eredménytelenséget. Ez az eredménytelenség a liberális kormányzati rendszereket mindenhol és mindenkor jellemezte, azokat a liberális rendszereket, ahol nem a 'közösségi szempontok jönnek elsősoriban számításiba, hanem más szempontokra is figyelemmel kell lenniök az illetékes tényezőknek, ahol senkinek, még az egyes minisztereknek sincs önálló hatáskörük és így sokszor a miniszter legjobb' szándéka mellett előálló Ibiíbákért, esetleg mulasztásokért személy szerint senkii sem vonható felelősségre. T. Ház! Mint már említettem, gazdasági versenyképességünk eis!©

1 alapfeltétele egy mindjén téren hivatása magaslatán álló munkahadsereg. Ezért szólnom kell elsősorban az iparban foglalkoztatott értelmiségi és fkiikai munkások helyzetéről, de mindenekelőtt az utánpótlás neveléséről, illetőleg az általánosan észlelhető szakem'ber-hiány megszüntetéséről. Nemzeti szocialista világfelfogás szerint termelésünk nélkülözhetetlen és legnehezebben pótolható tényezője a szakember és sorrendben csak utána következnek a termeléshez szükséges eszközök, például a teke, a berendezések, stb., amelyek könnyebben .szaporíthatok, illetve pótolhatók, mint a szakember. Ezzel szemben a liberális világfelfogás elismeri ugyan a szakember nélkülözhetetlenségét, de materialista beállítottságánál fogva sorrendben még mindig előtérbe tolja a tőkét, a berendezéseket, általában az anyagot, pedig vitán felül áll, — mint már rámutattam, — hogy az ember csak lassan, hosszú évekig tartó, rendszeres és. áldozatokat követelő munkával, tanulással jut el odláig, (hogy szakember legyen. Természetes tehát

v hogy tanulási ideje alatt megfelelő támogatásban, később pedig végzett munkájának megfelelő megbecsülésben kell, hogy részesüljön. A velünk azonos világnézetet vallók tisztában vannak azzal, hogy hazánknak a nemzeti szocialista európai rendbe való beállításával egyidejűleg a zsidóságot — hogy másról ne is beszéljek — gazdasági életünkből teljesen ki kell rekeszteni, vagyis hazánkat meg kell szabadítani a zsidóságtól, a zsidó befolyástól és mindent el kell követnünk, hogy a zsidóság minél előbb kivándoroljon hazánkból. Azzal is tisztában van minden szakember, hogy helytelen nevelés és gazdaságpolitikánk következtében gazdasági életünk minden szektorában hiány mutatkozik szakemberekben. E szakemberhiány megszűntetésére az egészen gyenge próbálkozásokon kívül, amelyek eddig KEPVTSELŐHÁZr NAPLÓ XI. ülése 19Ul november 20-án, csütörtökön. 449 inkább csak propagatív jellegűek voltak, semmi komoly kezdeményezés a kormány részéről nem tapasztalható. (Szabó Gyula: Jön!) E gyenge, de propagatív szempontból nagyon kilovagolható ténykedések egyike az alatt a jelszó alatt összefoglalható akció, hogy iparunkat és kereskedelmünket árjásítani kell. Ennek az akciónak gyakorlati értéke csak annyi — eltekintve azon nagyon kisszámú kivételtől, amikor tényleg szakemberek kerültek az őket tudásuk folytán megillető helyre — hogy nagyszámú, jó összeköttetéssel, de annál kevesebb .gyakorlati szaktudással rendelkező úr helyezkedett el jól dotált állásokba. (Baky László: Ejtőernyősök!) Más ilyen eUhibázott intézkedés az átképzőtanfolyamoknak mai formájukban való létesítése. Itt nem azt hibáztatom, hogy tanfolyamok létesültek, sőt minden olyan intézkedést örömmel üdvözlök, amely a dolgozó ember továbbképzését teszi lehetővé, de azt kifogásolnom kell, hoigy ezeken a tanfolyamokon a kormány azzal kísérletezik, hogy elméleti tudással, de egészen másirányú elméleti tudással rendelkező embereket akar egészen rövid idő alatt gyakorlati szakemberekké átképezni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ahelyett, hogy ia gyakorlati tudással rendelkező 'szakemberek továbbképzését tenné lehetővé. Nem íbiszeim, hogy a miniszter úr, aki maga is szakember, megoldhatónak tartaná ezt a kérdést azzal,, hogy esetleg néhány száz embert megpróbálunk ilyen elhibázott alapon átképezni. Ez a kísérletezés magán viseli a rendszer teljes szakszerűtlenségét, hozzá nem értésének (minden ismérvét, így ez a tanfolyam mai formájában nem tekinthető másnak, mint egy szociális akciónak, ahova havi 100 pengővel és a tanfolyam elvégzése utánra kiilátásbiahelyezett előnyök Ígérgetésével csalták be az ifjúságnak egy kiesi hányadát, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akik közül csak egy kis töredék vált a tanfolyamon keresztül kezdő gyakorlati szakemberré, de még ezeknek is hosszú gyakorlati tapasztalatokra lesz szükségük, amíg komoly gyakorlati szakemberek lehetnek (Ronkay Ferenc: Ez minden pályán így van, képviselőtársam! — vitéz Imrédy Béla: Tessék meghallgatni végig! — Elnök csenget ) és akiknek nagy hányada egy másirányú konjunktúra esetén azonnal máshova fog orientálódni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, nem lett volna-e egyszerűbb a többéves gyakorlattal rendelkező, arra érdemes és képes szakembereknek tanfolyamokon való továbbképzése? Nem egyszerűbb és nemzetgazdasági szempontból nem hálásabb ' feladat-e módot adni hogy az iparos- és kereskedősegédek tanfolyamokon megszerezhessék, illetve pótolhassák azt az elméleti tudást, amelyet csak azért riem tudtak megszerezni gyermekkorukban, mert apjuk szegény ember volt. Az állástalan diplomásokat pedig képezzük át olyan pályákra, amelyek közelebbi rokonságban vannak eddigi tanulmányaikkal. Hiszen az értelmiségi pályákon is hiány van szakemberekben, tehát az értelmiségi pályákon is szükség van szakemberekre. Nem tudom megérteni, hogy miért kell az értelmiségi pályán levők közül, mondjuk, egy bölcsészdoktoriból textilkereskedőt vagy lakatost csinálni, amikor abból iá bölcsészdoktorból esetleg sokkal jobb közigazgatási ember válnék. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondhatná valaki, hogy a segédek továbbképzése, illetve önállósítása az egyes szak64