Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
448 Az országgyűlés képviselőházának 222. a rezet helyettesíteni tudjuk. Rendkívül alaposan kibővített exporthálözata van ennek a nagyhírű intézményünknek. Shanghaitól kezdve a világ minden részeibe szállított. Még ma is tesantílvtiriyoiuok 3ö*'o-át exportálja, 1er mészetesen kompenzációs alapon. Nagyon jelentős a Mávag. mezőgazdasági gépgyára, amelyet szervesen kiegészít a íüleki gépgyár, amely inkább kézműipari gyár, nagyon sok lakatost és kézműiparost alkalmaznak. A két gyár egymást kiegészítve mezőgazdasági ipari gépek széria-gyártására rendezkedett be. Az arató-, kaszáló-, yető-, cséplő-, stb. gépektől kezdve minden egyes mezőgazdasági gépet gyártanak. Ebben nagy tökélyre vitték, egyébként tradíciójuk van benne, mert hiszen a Mávag. 1913-ban állította elő 10.000-ik cséplőgépét. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy amikor azt a hatalmas nagy munkát vázoltam, amelyet ipari kormányzatunk véghezvitt és amelyet a jövőben véghezvinni tervez, akkor néhány szóval megállják annál a gárdánál, amelynek vállain nyugszik az ipari kormányzat terveinek kivitelezése és ez az iparügyi minisztérium tisztviselői kara. (Éljenzés és taps.) Valóban az iparügyi minisztériumba nemcsak a magyar iparos, hanem minden magyar ember azzal az érzéssel megy el, hogy ott az ő baját meghallgatják és tanácsot adnak; mindenkiben saját intézményének érzetét kelti az a fogadtatás, amelyben részesül és mindenkit megkap az a lüktető lázas munka, amely ott folyik. Ez a tisztviselői kar megérdemli, hogy munkáját enyhítsük olymódon, hogy a tisztviselői kart fejlesszük. A fejlesztés elég szép mértékben . megtörtént ugyan, de a feladatok nagysága sokkal nagyobb fejlesztést kíván. Amikor azonban a magyar ipari tisztviselőnek megadtam a legnagyobb elismerést erről a helyről, akkor méltóztassék még megengedni, hogy a magyar munkásnak is a lehető legnagyabb elismerésemet fejezhessem ki. (Élénk helyeslés.) A hadiipar teljesítményeit a honvédelmi miniszter úr kellőképpen vázolta, nekem csak azt kell kiemelnem, hogj a munkásság munkafegyelme valóban hazafias volt és a munkásság valóban megtette azt a kötelességét, amely reá hárult. T. Ház! Amikor azonban a magyar munkástól, a magyar bányásztól munkateljesítményeinek fokozását várjuk, akkor sajnos rá kell mutatnunk arra, hogy ennek a fokozott és hajszolt nuunkakövetelésnek az árnyoldala is megvan, mert a kimerültség folytán sokkal több ipari baleset volt ebben az esztendőben, mint azelőtt, ami a hajszolt munkatempó és a kimerült idegállapot következménye. Ezért még fokozottabb mértékben kell kiemelnünk azt a teljesítményt, amelyet a magyar munkás és a magyar bányász kifejt. (Helyeslés.) Ehhez csak egyet tudok kívánni, a régi bányászüdvözlést: Jó szerencsét! Nemcsak elismeréssel kell azonban adóznunk, hanem az is szükséges, hogy a gépeket üzemanyaggal lássuk el, márpedig az iparban nemcsak motorikus erő, nemcsak elektromos energia, hanem emberi energia is dolgozik, szükséges tehát, hogy ezt is ellássuk megfelelő tüzelőanyaggal, megfelelő árammal; ezért ennek a társadalmi rétegnek ennivalóját, — amint Széchenyi is kifejtette — élelmezését és ellátását zökkenésmentesen és fokozott mértékben biztosítanunk kell. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Elmondandóirn végére értem. Csak ülése 19hl november 20-án, csütörtökön. eggyel tudom befejezni, Madáchnak Az ember r tragédiájában mondott szavaival: »Kiben erő van és Isten lakik, bár új utat tör, bizton célhoz ér«. Ebben a szellemben kérem tisztelettel az 1942. évi költségvetés ipari részének elfogadását. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül 1 ? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Lill János! Elnök: Lill János képviselő urat illeti a szó Lill János: T. Ház! Az előadó úrnak bevezetőben mondott első szavaiba kell bekapcsolódnom: ő azt mondotta, hogy a baráti Németbirodalom gazdasági miniszterének kije1 lentjsise szerint a magyar iparra a háború után is nagy jövő vár. Köszönetet kell mondanom az előadó úrnak ezért a kijelentéséért, mert ezzel részben hozzájárult ahhoz, hogy az a suttogó propaganda, amely mindenhol ennek ellenkezőjét hirdeti, megszűnjék. De éppen azért, mert iparunkra a háború után is olyan nagy jövő vá!r 5 kénytelen leszek beszédem folyamán egyes dolgokra kitérni, «amelyeknek megvalósítása nélkül iparunk fejlődése solha nem érheti el azt a fokot, amelyet pedig el kell érnie. A költségvetés egye^ tételeivel, sajnos, a rendelkezésemre álló félóra alatt nem áll módomban behatóan foglalkozni. Általánosságban szeretném azonban megemlíteni és megállapítani azt, hogy egész költségvetésünknek 3256 millió pengőt meghaladó összegéből az iparügyi tárcának 52,093,000 pengővel való dotálását túlkevésnek találom, elsősorban hivatkozva éppen az előadó lírnak megállapításaira. T. Ház! Az állam ereje egyrészt hadsere gében, másrészt pedig munkásainak — és amikor munkásról beszelek, azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, itt minden rendű és rangú dolgozót beleértek ebbe a kategóriába — minőségi és mennyiségi munkaképessfî(gében rejlik. Ezen megállapításommal kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy őszinte örömmel töltött el a költségvetés tanulmányozása közben a honvédelmi tárca költségvetése, látva azt, hogy milyen összegeket fordítunk hadseregünk korszerű fejlesztésére. Le kell szögeznem, hogy ezeknek az összegeknek előteremtése a nemzet minden egyes tagjára nagy megterhelést ró. De tudom azt, hogy nemzetünk minden egyes tagja szívesen vállal e cél érdekében még nagyobb áldozatokat is, különösen akkor, ha ezt az áldozatkészséget látja azokban a körökben is, ahol bizony még ma is az egy/fni érdeket helyezik a nemzet érdeke elé. T. Ház! Előbbi megállapításéin szerint az a második hadsereg, a munka hadserege ugyanolyan fontosságú, hiszen ezt talán éppen a most folyó háború bizonyította be legjobban ós azért ennek a második hadseregnek fejlesztésére is meg kell hoznunk minden áldozatot, hogy minden vonatkozásban egyenrangú társa lehessen honvédségünknek. E cél megvalósítására azonban, mint már említettem, az iparügyi költségvetésünkben szereplő összeg túlkevés. Ennek az összegnek egyrészét még felemésztik az adminisztrációs költségek, ami egészen természetes is. Ilyenformán a tulajdonképpeni iparfejlesztésre, de elsősorban az utánpótlásnevelésre, a szakemberek képzésére előirányzott összegek nagyon kicsinek bizonyulnak és nem fogjuk velük elérni tudni azt a célt, amelyet el kellene érnünk. T. Ház! Hogy a gazdasági és főleg ipari
