Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az orszúggyűlés képviselőházának 222. \ fájó sebeket. Ilyen fájó seb elsősorban a magyar míérnökhiány. Másutt sokkal kevesebb tanulással, sokkal kevesebb munkával és költséggel, könnyebben tud előbbrejutni a fiatalság. Ennek természetes velejárója az, hogy a magyar mérnöktársadalom fogy, nemhogy a mai időknek megfelelően növekednék. (Ugy van! Úgy van! jobbfelől.) A mérnökhiány pótlását természetesen már ab ovo meg kell kezdeni. Ipari kormányzatunk belátva ennek hallatlanul nagy fontosságát, már a műegyetemen megkezdte — rosszul fejezném ki magam, ha azt mondanám; a csábítást — a mérnöki pálya iránti hivatásérzet és a magyar mérnök jövő feladatai iránti érdeklődés felkeltését. Ezért az ipari kormányzat ez időn először 60.000 pengőt állított be műegyetemi ösztöndíjakra. Van azonban a mérnöktársadalomnak egy másik sebe is, amely szintén elriaszt ettől a pályától és ez olyan tény, hogy 3500 olyan mérnök van, aki nem tagja semmiféle nyugdíjintézetnek, továbbá 1500 olyan mérnök, aki rászorulna arra, hogy egyrészt valamilyen támogatásban részesüljön rokkantsága és öregkora idejére, mert hiszen tőkét ma nem tud gyűjteni, másrészt rászorulna arra, hogy halála után özvegyének és árváinak ellátása biztosíttassék, de nem kap semüyen támogatást. Ezért a mérnöktársadalom régi problémája^ és kérése a mérnöki nyugdíjintézet megteremtése. T. Ház! Egy nagyon kedvező tételhez jutottam, amikor be kell számolnom a szabadalmi bíróságról. A szabadalmi bíróság ügyforgalma 35%-kai emelkedett. Erre az emelkedésre egyrészt a találmányok, különösen a hadtitalálmányok számának megnövekedése, másrészt pedig a területnagyobbodás és a magyar ipar fejlődése hatott serkentőleg. Igaz, hogy a találmányoknál főleg német szabadalmakat jelentettek be, azonban szép számmal akadnak nagyon értékes magyar találmányok is és a magyar feltalálók előtt ugyancsak meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját. A magyar feltalálók száma és munkájuk minősége erősen emelkedik. Itt kell rátérnem arra, hogy amikor trianoni csonkaságunk ránkzuhant, aibban az időszakban a lehetőség szerint lebontottunk minden nehezen fentartiható intézményt és ezért ebben a vonatkozásban a felsőbírósági hatáskör átutalódott a Kúriához. Most, hogy az eredeti ok, amiért ez történt, eliminálódott a területnagyobbodás és iparunk fejlődése következtében, a régi törvény revíziójára kellene gondolni s a lehetőség szerint vissza kellene állítani a szabadalmi felsőbíróságot. Az ipari és feltaláló szakemberek rég óhajtott vagya, hogy különösen a bitorlásoknál a ténykérdést, — nem a büntetői kérdést, hanem iisztáu a ténykérdést — a szakbíróságok tárgyalják le. Az ipari közigazgatás az a tétel, amely ugyancsak rendkívül nagy horderővel bír. Nagyon fontos, hogyan funkcionálnak az idetartozó intézmények. Itt különösen meg kell emlékeznem az iparkamarákról. Az iparkamarák most nemcsak az 1868:

VI. tc.-ben szabályozott munkaköröket töltik be, hanem ezeknek az ipari kamaráknak utasításokat, rendeleteket ad az iparügyi miniszteren kívül a kereskedelemés közlekedésügyi minisztérium, a közellátási minisztérium, az értelmiségi ügyek kormánybiztossága és az árkormánybiztos. Tehát rendkívül sokrétűvé vált a munkájuk különösen azáltal, hogy bekapcsolódtak az anyaggazdálkodás feladataiba, és így a fémanyagok elosztásánál, a kisiprosoknál pedig a bőr-, cérna és egyéb elitese 19 hí november 20-án, csütörtökön. 443 osztási kérdéseknél az iparkamarák azok, amelyek ezt a munkát közvetlenül intézik. De hozzájuk tartoznak az önállósítási ügyek kölcsönelőkészítései, a legkisebb munkabérek, a zsidótörvemiyel kapcsolatos átállítás, a textil-, cipőés egyéb szakmákban, az ipari jogosítványok véleményezése, a tisztességtelen verseny, a mestervizsga, a mesterlevelek, a védjegy, az áruminták lajstromozása. Mindezek hallatlanul megnövelik az iparkamarák munkáját. Ezért ezen a helyen kell élőszóval fordulnom a pénzügyminiisziterhez, hogy amikor ennyire megnövekedett az iparkamarák munkássága, akkor ne legyen szűkkeblű és ne töröljön a 6%-os hozzájárulásiból 1%-ot, mert ezt a megnövekedett munkát az iparkamarák ilyen körülmények között nem tudják tökéletesen végrehajtani. A másik idetartozó intézmény az ipartestület. Az ipartestületek kiméleti idejét különösen a Felvidéken meg kell hosszabbítani, mert hiszen ezek az ipartestületek a magyar állam szempontjából olyan nagy, hatalmas nemzetmentő munkát végeztek, hogy valóban megérdemlik a különleges elbánást. A magyar ipari kormányzat mindenkor erősen figyelemmel kisérte az ipar belső fejlődését. Ehhez szükséges az, hogy az iparban a szociális és munkásvédelmi ellenőrzés tökéletes legyen. Lényegében ugyanis ma csak erre zsugorodik össze az iparfelügyelők tevékenysége. A helyzet ugyanis az, hogy az iparfelügyelők terület szerint ellenőrzik ezeket -a kérdéseket, azonkívül az iparvállalatoknál még. a gőzkazán vizsgálattal is meg vannak bízva, és itt az államnak hasznot hoznak, amennyiben ez e költségvetés szerint 350.000 pengő bevételt jelent. A sok munkással való foglalkozás és^ az előbb említett feladatok azonban úgyszólván lehetetlenné teszik, hogy az iparfelügyelők a termelés kérdésébe is beavatkozzanak. Sajnos, -az ipar felügyelet %en csekély dotációvial rendelkezik és bár az iparfelügyelői állások száma évrőlévre erősen fejlődik }és mindig újabb és újabb állások nyílnak meg, még így is a magángazdaság erősebb dotációja folytán alulról elnéptelenedik az iparfelügyelet, úgyhogy ma az a helyzet, hogy 16—18 állás betöltetlen. Jelenleg az iparfelügyelet együtt van a háziipari felügyelettel, ez azonban nem egészen válik be, mert hiszen egészen más a szerepük az ipari és egészen más a szerepük a háziipari felügyelőknek. Szükséges volna tehát, hogy ezt a két munkakört különválaszszúk, mert hiszen a háziipari felügyelőnek a mellett, hogy a piackutatásban, a kisemberek termelésének előmozdításában példaadással és tanácsadással kell elöljárnia, egyben iparművésznek is kell

1 lennie. Itt említem meg azt, hogy az, ipari tárca erősen együttműködik az Országos Nép- és Családvédelmi Alappal, amellyel együtt a háziipar fejlesztését effektive, pénzbeli támogatással, erősen elmozdítják. A háziipar ps a kisipar támogatására az iparügyi tárca költségvetésébe 855.000 pengőt állítottak be. A kisipar- támogatásáról szólva nem akarok most rátérni ennek a társadalmi rétegnek hallatlanul nagy fontosságára, de kétségtelen, hogy a városi és a falusi kisiparos egyaránt olyan bázisa a magyarságnak, amelyre mindig lehetett építeni. (Ügy van! Ügy van!) Ezek az emberek mindig munkájuk legjavát adták oda és az erős adóztatás folytán — sokkal erősebben adóznak, mint a mezőgazdaság — a magyar államépület egyik 63

#