Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

442 Az országgyűlés képviselőházának 222. szénbányászatra az egész költségvetésnek 5*3%-át irányozta elő a tavalyi 4'6%-kal szemben. Ez az összeg a következőképen oszlik meg. Az ipari tárca kiadása 52 millió pengő, a Máívag-é 114-5 millió pengő, a kőszénbányaszatra pedig 6'5 millió pengőt fordítunk. Ennek megfelelően a bevételek is emelkedtek. Az ipari tárca hevétele 46 millió a tavalyi 9 millióval szemben, a Mávag.-é 120 millió a tavalyi 82 millióval szemben, a kőszénbányászaté pedig 7 millió, a tavalyi 4 millióval szemben. Ha tehát pontos kalkulust vonunk, akkor feleslegként 576.000 pengőt találunk. Ez azt jelenti, hogy teljes biztonsággal építhetünk tovább ezeken az alapokon. Ezekből a kiadásokból a személyi kiadásokra 4'5 millió pengő esik az ipari tárcánál, a Mávag.-nál 4 millió, míg a kőszénbányászatnál 228.000 pengő, összesen 8,790.000 pengő esik személyi kiadásokra, ami a 173 milliónak 531%-a. T. Hází A személyzeti létszámot illetően országnagyobbodásunk ebben a költségvetésben tűnik ki a legjobban. Ezért látjuk -azt, hogy állami tisztviselőink létszáma 1942-ben 200.000 fő, szemben a tavalyi 153.000 fővel. Ebből az ipari minisztériumra, a Mávag.-ra és a kőszénbányászatra 1750 fő esik, ami 0'87%-a a tisztviselők összlétszámának. Ugyanezt az arányos emelkedést látjuk a nyugdíjasoknál és ugyancsak ezt az emelkedést látjuk a munkásoknál is. Nem akarok további részletekbe menni, hiszen a bizottsági tárgyalásnál egészen apróra megtárgyaltuk az ipari tárca költségvetésének számszerű adatait, azonban ez a keret lehetőséget biztosít. Lássuk, hogy ennek a keretnek a szellemiét hogyan iparkodik keresztülvinni ipari kormányzatunk. (Halljuk! Halljuk!) Verbőczi István Tripartitumában felállított egy örökérvényű igazságot, azt mondotta: »A birodalmakat fegyverrel szerzik, de törvényekkel tartják meg«. Ezért méltóztassék megengedni, hogy először azokra a törvényjavaslatokra térjek kii, amelyek teljes előkészületbe ti készen állanak arra, hogy az országgyűlés előtt letárgyalhatok legyenek. Ezek közül is a legfontosabbat említem először és ez az iparfejlesztési törvény. Az iparfejlesztési törvény jelentőségében vetekszik a mezőgazdaságfejlesztő törvénnyel; bár kereteiben szerényebb. Az iparfejlesztési törvényre feltétlenül szükség van, hogy a magyar ipart tökéletesen korszerűsíthessük. Az 1931 :XXI. törvénycikk hatálya ez év december 31-én lejár. Ezért is be kell terjeszteni az új iparfejlesztési törvényt, amely a kedvezmények adományozása és a segélyek feltételei terén te

: remt rendet. Azután régi vágya minden ipari kormányzatnak az, hogy az iparoktatás a kultuszminisztérium hatásköréből visszakerüljön az ipari tárca hatáskörébe (Helyeslés jobbfelől'), tanműhelyek és ingyenes telepek felállítását tervezi, kisérletügyi intézmények felállítását és bővítését, a kisipar átképzését, kényszerkartelekkel akarja lehetővé tenni, hogy a termelés rendjének szabályozásával a nyersanyagfronton nyugvópontra hozza azokat a nehézségeket, amelyek mindinkább tornyosulnak, végül módot akar nyújtani ez a törvény arra, hogy ne csak akkor lehessen erősebb állami intervencióval belenyúlni az iparba, amikor háborúban állunk, — a haditörvény alapján, «— hanem békében is és a békére való átülése 1941 november 20-án, csütÖrtöÍwn. menetnél is meglegyen a lehetőség arra, hogy a tervgazdálkodással megfelelő módon felkészülten álljon ott a magyar ipar annak a teljesítménynek elvégzésére, melyet a mi fejlődésünk ma előír nekünk. Különösen nagy jelentősége van ezek közül annak az alkotásnak, amely ennek a törvénynek a keretein belül fog napvilágot látni és ez a Gyáripari Központ szervezése. A magyar hitelélet legkiválóbb intézménye a Pénzintézeti Központ. Mintául vették és veszik tőlünk nemcsak a körülöttünk levő államok, hanem az egész világon a többi ország is, aiiynyira tökéletesen bevált ez az intézmény. Amennyire bevált ez a hitelintézeteknél, anyiiyira nehezebb ezt a gyáriparban meghouosí; tani. Nehezebb pedig azért, mert a Gyáripari Központ felállításával nemcsak az a célunk, hogy a magyar iparvállalatoknak üzleti gesztióit, üzletmenetét vessük revízió alá H no engedjünk egészségtelen hitelfejlődést, ne engedjük azt. hogy a legkritikusabb éi a legnehezebb pillanatokban omoljanak össze, hanem ennek a Gyáripari Központnak igenis, bele kell nyúlnia a termelés ellenőrzésébe is, ami hallatlanul nagy horderejű és nehéz feladatot ró rá, hiszen itt nemcsak könyvrevizorokra lesz majd szükség, hanem magyar mérnökökre a javából, mindenféle szakmában és mindenféle ágazatban, hogy valóban tudja teljesíteni a feladatát ez az intézmény. Ezzel a törvénnyel tudjuk majd elintézni azt, hogy az egészségtelen centralizációt helyes decentralizációval helyettesítsük. Igen t. Ház! A következő törvénytervezet, amely ugyancsak teljesen készen fekszik, éretten arra, hogy a Ház elé kerüljön, a munkaközvetítés államosításáról szóló javaslat; erről még külön óhajtok beszámolni. Rendkívül nagy hordereje van továbbá a következő törvényjavaslatnak, a munkakamara törvény tervezetének, amely ugyancsak készen kidolgozva vár arra, hogy a Ház elé kerüljön. Ennek lényege az, hogy a munkaadók ' és a munkavállalók közösen tanácskozva döntsenek olyan kérdések felett, amelyek eddig hatósági jogkörbe tartoztak. Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek a magyar mérnöktársadalomnak egy régi kérésére, régi vágyára és hiányérzetére. Ez a hiányérzet az, hogy mérnöki kamaránk, szemben a többi kamarával, csonka, mert fakultatív. A magyar mérnöki társadalom a mérnöki rendtartásnak novellával való olyan módosítását kívánja, hogy a tagság kötelező legyen. Ezzel kapcsolatban méltóztassék r megengedni, hogy rátérjek a mérnökproblémára. A mérnökség a termelés tisztikara. Mérnök nélkül nincsen ipari termelés. Természetes tehát, hogy a magyar mérnököt magasabb piedesztálra kell helyezni, mert hiszen eddig produkált munkájával és tudásával arra száz százalékosan érdemes is. Itt méltóztassék megengedni, hogy egy csendes, szerény jubileum mellett álljak meg egy pillanatra gondolatban és ez a ,75 éves Mérnök- és Építészegylet jubileuma. (Éljenzés.) Ez a Magyar Mérnök- és Építészegylet háromnegyed évszázadon keresztül teljesítette hivatását nehéz körülmények között és vívta ki azt, hogy a magyar mérnöki munka valóban minden dicséretet megérdemel a magyar társadalom részéről. De éppen most, ennél a 75 esztendős jubileumnál orvosolnunk kell a magyar mérnökproblémákat, legalább is az e téren mutatkozó