Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
416 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1941 november ' 19-én, szerdán. aki az erdélyi és bánáti magyarokat visszaköveteli a határról. Itt van például egy konkrét eset. Egy magyar leány, Temesvár mellett, Nagyszentmiklóson lakott. Kálfusz Máriának hívják és ennek a szegény leánynak csak annyi bűne volt az oláhokkal szemben, hogy az,t gondolta, hogy a magyar honvédség oda bevonul és buzgalommal készítette a magyar zászlót. Amikor a szigoirancia erről tudomást szer'zett, le akarták tartóztatni, de az utolsó pillanatban sikerült neki egy német katonai autóra felkapaszkodni, amelyik átszállította Nagyváradra. Amikor Nagyváradon 2000 leit be akart váltani a Nemzeti Banknál, akkor a rendőrség igazolást követelt tőle. Amikor elment a rendőrségre, igazolást kérni, ott azonnal letartóztatták, Budapestre szállították és bedobták a toloneházba, ahol több mint egy hónapja van. Az idegenellenőrző hivatalban Siménfalvy igazgató úr kijelentette, hogy a leányt minden irgalom nélkül visszaküldik Romániába, mert a törvény írja ezt elő. Pedig ennek a leánynak hat bátyja halt a világháborúban hősi halált és ugyanilyen zaklatásnak vannak kitéve azok az erdélyi magyarok, akiket a bécsi diöntés után nem a visszacsatolt területen, hanem az anyaországban találtak. De hogy a dunaparti szállók tele voltak a bécsi dölntés után és talán nagyrészt még ma is, a román részen maradt Erdélyből, Bánságról és regátból menekült zsidókkal, azt mindenki tudja. Itt van egy másik eiset. Egy hétgyermekes anya, Gál Káímánné, kinek egyik fia vitéz, másik hadirokkant, gyermekét volt látogatni az aradmegyei Szent-Anna községben. Férje és hat gyermeke itt van Magyarországon és ennek ellenére nem engedik visszautazni. Már a második kérvényét is visszautasították, ame lyet hazautazása ügyében írt. most van benn a harimtadik kérvénye a belügyminisztériumban, de. sajnos, nines sok kilátása a hazautazásra. Miután -eeekért a magyarüldözésekért és zsidóvédelemért, mindenért a belügyminiszter úr felelős, tehát követelem, hogty vonja le a konzekvenciát és mondjon le. (Taps a szélsőbaloldalon. — Derültség a jobboldalon, — Matolcsv Mátyás; Ez mind helyes! Ez mind jó?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Börcs János közbeszól.) Csendet kérek, Börcs képviselő úr. Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Serényi Miklós gróf képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a fővárosi iskolák egy részének elzsidósodása által okozott káros következmények tárgyában. Van : e tudomása a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arról, hogy egyes fővárosi iskolákban a zsidó tanulók túltengése romboló hatással van a magyar tanulókra?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Serényi Miklós gróf: T. Ház! Nagyon sok fővárosi iskolában, de, sajnos, már a vidéki iskolákban is előfordul, hogy a zsidó tanulók a magyarokkal szemben sokkal nagyobb százalékban vannak a tantermekben, így Budapesten a Kazinczy-utcai, dobutcai és az összes lipótvárosi iskolákban néha 70%> a zsidó tanulók aránya. Hogy ezek a zsidó tanulók milyen erkölcsromboló és destruáló hatással vannak a magyar tanulókra, azt könnyű elképzelni. A szó szoros értelmében letapossák a zsidó tanulók a magyar gyerekeket. Ezek a zsidó tanulók mind kitűnően vannak felöltözve, mind a legfinomabb sonkáskenyereket eszik tízóraira, míg a magyar gyermekek kopott ruhában járnák és ütres kenyeret tízóraiznak. A magyar gyermekek annyira a hatásuk alá kerülnek, hogy még az éneklő hangot is elsajátítják a zsidóktól, nem is beszélve arról, hogy majdnem naponta kell kidobni egy zsidó lányt, mert erkölcstelenségre tanítja az egész osztályt. A hernádutcai leány ipari tanonciskolában, ahol körülbelül ezer növendék közt szintén óriási arányban vannak a zsidó tanulók, előfordult, hogy hosszúnapkor csak magyar gyermekek voltak az osztályban sa tanárok és a tanítók panaszkodtak, hogv nem tudják az előadást megtartani, mert három gyermekért nem érdemes. Ugyanakkor pedig, amikor a főváros tanerői ennek az idegen, nemzetáruló, fajgyalázó fajnak gyermekeivel vesződnek, ott vannak a visszatért területek magyar gyermekei, akik idegennyelvű iskolába kényszerültek 22 év alatt a román megszállás idején és ezekre nem jut tanítónő, pedig rendkívül fontos lenne, hogy ezekbe az elidegenedő gyermekekbe a magyar nyelvet és a magvar mentalitást beleneveljék. Ezért követeljük azt, hogya zsidó tanulók feltétlenül el legyenek különítve a magyar diákoktól. (Helyeslés és tans a szélsőbaloldolon.) akik destruáló, romboló hatással vannak rájuk. Azt is követeljük azonban, bogy több tanerőt küldienek ki. különösen Erdélvbe, mert a 22 éves elidegenítést csak így lehet jóvátenni. (Taaz! Ügy van! a közéven.) A magvar tanerőnek pedis: úgyis kár tudását és hazafiam felfogását a zsidó tanulóra pazarolni, mert a zsidóból sohasem lesz masrvar. (Taps a szélsőhaloldalon. — Br. Vay Miklós: Kutyából nem lesz szalonna!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vállá?* és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Sütő Gyula képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. , vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz az Országos Társadalombiztosító Intézetnél tapasztalható visszásságok tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a& Oti.-nak mind a mai napig nincs ügyviteli szabályzata? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az Oti. tisztviselőkarában még ma is zsidók vannak vezető pozícióban 1 3. Mit hajlandó a belügyminiszter^ úr tenni, ibogy az Oti.-nál megszűnjön a szociáldemokrata zsidó befolyás s azok elnökségi tagsága megszűnjön? 4. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az Oti.-nál munkauzsora folyik? 5. Hajlandó-e a belügyminiszter úr az Oti. Önkormányzatát felfüggeszteni s parlamenti bizottságot kiküldeni az ügyek kivizsgálására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sütő Gyula: T. Ház! Az Országos Társadalombiztosító Intézet az ország egyik legnagyobb és legelső szociális intézménye, illetőleg annak kellene lennie. A kötelező betegségi, bal-
