Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
412 Az országgyűlés képviselőházának 221 tünk levő új államalakulatokban a legnagyobb eréllvel feküdtek bele a földreform végrehajtásába. Interpellációmban kizárólag a cseh-s/lovaS; földreform-kérdéseket érintem, éppen ezért legyen szabad rámutatnom arra, hogy 1920-ban Cseh-Szlovákiában meghozták az ő földreformjukat és ezt 1921 és 1926 között lényegében végre is hajtották. Talán felesleges nekem részletesen h eszélnem arról, hogy a cseh-szlovák földreformban, mint a többi utódállamok földreformjában is. nemcsak azon államok nemzeti céljait szolgálták, hanem elsősorban az emberi érz.éseket s az őslakosság érzéseit és anyagi egzisztenciáját a lesrsúlvosabban érintő soviniszta szempontok is érvényesültek. Természetes dolog, hogy a cseh-szlovák földreform során az a magyarság, amely a világháború utáni tragikus összeomlásunk következtében csak passzív szerepet játszhatott, nemcsak szemlélője, hanem túlnyomó részt szenvedő fele is volt ennek a cseh-szlovák földreformnak. Érthető tehát, hogy amikor 1938 november 2-án az első bécsi döntés következtében szétpattantak azok a szörnyű bilincsek, amelyeket a trianoni békediktátum e köré az elesett ország köré fűzött, az anyaországhoz visszaérkezett felvidéki magyarság szeme, érdeklődése és őszinte vágya arra a földre szegeződött, amelyet a legnagyobb brutalitással elvettek a magyarságtól és idegen, beköltözött cseh telepeseknek adtak át. Ennek a cseh-szlovák földreformnak az eredményeit élénken világítják meg azok az adatok, amelyek szerint a visszatért Felvidéken 276.000 katasztrális hold magyar birtok került a földreform során elvételre és ennek túlnyomó része, kétharmada nem őslakosod, tehát nem szlovák és nem magyar őslakosok kezére jutott, hanem bevándorolt cseh telepesek kezére. Ezeknek a területeknek a sorsa semmiképpen sem volt közömbös és nem is lehetett közömbös a visszatért magyarság részére. Ez abból is kitűnik, hogy a felvidéki földreform ügyét nemcsak az akkori felvidéki miniszter, nemcsak a felvidéki birtokrendezések kormánybiztosa, hanem — nagyon jól emlékszünk rá — az akkori miniszterelnök úr is személyesen vette a kezébe s teljes erejével és súlyával feküdt bele ennek a nagyjelentőségű kérdésnek az elintézésébe-és végleges rendezésébe. Legyen szabad idéznem néhai Teleki Pálnak a múlt év december 3-án mondott emléke zetes beszédéből a következő mondatokat (ol vassá): »Nézetem szerint nagyon fontos a magyar kisbirtokos. És egyet mondhatok: kisbirtokosoknak szétosztott földből egyetlen darabot nem vettek el középbirtok létesítésére, sőt ahol nem volt kisbirtok, ahol az igények nem voltak kielégítve, ott ilyen középbirtokot sem teremtettünk.« Ezeket mondotta néhai Teleki Pál miniszterelnök úr a felvidéki földreformmal kapcsolatosan. Nagyon sokat hallottuk azt, hogy a volt miniszterelnök úr egy igen értékes politikát hagyatékot hagyott mágia után. Talán érdemes volna megvizsgálni, hogy egy ilyen politikai hagyatékkal hogyan sáfárkodott és sáfárkodik az a földmívelésügyi miniszter, aki a felvidéki kormánybiztosság megszűnése következtében most már teljesen a saját hatáskörében dönt a felvidéki föl dreformügy ékben. Legyen szabad errevonatkozóan az utóbbi 3—4 hónap eredményeit csak néhány adattal megvilágítanom. (Halljuk! Bálijuk! a szélsőbaloldalon.) Középbirtokot visszakapott gróf Pálffy Pál szlovák állampolgár 720 kat. hold terjedelemben Szőgyámpusztán, gróf Széchenyi Berkese 19hl november 19-én, szerdán. talanné 350 kat. holdat Feketenyéken, gróf Károlyi Lajos (Egy hang a szélsőbaloldalon: No, elég legyen már! — Derültség) 902 kat, holdat Vágfarkasdoni gróf Bethlen Aladár (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá, Aladár! — Derültség.) 1000 kat. holdat Csilizradványban, gróf Pálffy Béláné 410 kat. holdat Tőnyepusztáu, gróf Pongrácz Pál 282 kat. holdat Nagyszarván. (Palló Imre: Véletlenül mind gróf!) T. Ház! Az utóbbi hónapok eseményeit tár tam itt elő. Méltóztassék azonban megengedni, hogy, ne csak ezekről beszéljek, hanem egy egészen kirívó furcsa esetről is, amelyet fel-. tétlenül a nyilvánosság elé kell hoznunk és pedig gróf Uchtritz Amadé bősi. uradalmának ügyét. íMatolcsy Tamás: De jó magyar neve van!) Ennek az uradalomnak rövid története az, hogy ezt a 2200 kat. hold szántót tartalmazó ingatlant 1908 óta egy zsidó bérelte. A csehszlovák földreform során ebből 973 kat, hold szántót hagytak meg gróf Uchtritz Amadénak, ugyanakkor az ő zsidó bérlőjének, Schreiben Hugónak is adtak egy középbirtokot. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bennünket azonban elsősorban és kizárólag az a 640 kat. hold érdekel, amely a cseh telepeseknek jutott. Amikor a fordulat bekövetkezett, az akkori munkaerőhiány miatt és általában a tulajdonjogi kérdések nehezebb rendezése következtében ezeket a területeket min den évre megújított bérletbe adták ki 253 ma gyár családnak. Ezek a családok évek óta be esületesen, tisztességesen használták ezeket az ingatlanokat egészen addig, amíg 1941 szeptember 25-én meg nem jelent a 140.819. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet, amely kimondja, hogy ez a birtok mint juttatandó terület, az elkövetkező 1941—1942. gazdasági évre már gróf Uchtritz Ádáménak adandó bérbe. (Baky László: Erről nem beszélt tegnap a miniszter úr! — Rajniss Ferenc: Éljen Uchtritz!) Arról nem akarok részletesen beszélni, hogy azoknak a kiseimfoeréknek a lelkében, akik szeptember 25-én már nyilvánvalóan a talaj előkészítés után voltak, — r sőt igen helyesen, okosan és előrelátóan a szántóterületeknek egy tekintélyes részét már 'be is vetették — micsoda szörnyű csalódás született meg ebben a pillanatban. (Matolcsy Mátyás: Az egész országban! — Zaj a jobboldalon. — vitéz Imrédy Béla: Szóról^szóra így van!) Az eset után a Magyar Megújulás Pártjának két képviselőtagja báró Bánffy földmívelésügyi miniszter úrhoz kereste a kapcsolatokat és felhívta a figyelmét arra, hogy ezt az állapotot azonnal szüntesse meg. Sajnos, azonban a helyzet úgy alakul, (Matolcsy Mátyás: Nem ért rá!) hogy az illetékes tényezők képviselőtársainknak közbenjárása alapján és attól indíttatva egy hivatalos álláspontot szegeztek le, amelyet legyen szabad nekem röviden ismertetnem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A már említett miniszteri leirattal kapcsolatosan az illetékes tényezők álláspontja az, hogy először is Bős községben van egy 718 holdas zsidóbirtok, azt kell majd odaadni a szegény magyaroknak. (Matolcsy Mátyás: De mikor?) Meg kell itt említenem, hogy ebből a zsidóbirtokból csak 110 hold volna még kiosztható. Másodszor arra hivatkoznak, hogy ez a 640 katasztrális hold szinte teljesen nádas és mocsár, s alig van benne megművelhető terület. Ezzel szemben pedig nagyon jól tudjuk, hogy 293 katasztrális holdat a szegény kisemberek meg is műveltek.
