Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
Az ofszàggyûlês képviselőházának 2Ê1, Magyarországon a vegyesházasságok és a reverzálisvétel, vagyis a vegyesházassagokbaii születő gyermekek vallása körül szazadokon keresztül késhegyig menő harc folyt a történelmi felekezetei között. Az 1894. évi XXXII. törvénycikk, amely a gyermekek vallására nézve a megegyezést lehetővé tette, olyan állapotot szüntetett meg, amely bizonyos fokig nyugalmi helyzetet jelentett a vegyesházassagok terén, tudniillik az 1868. évi Lili. törvénycikk intézkedését, ez ugyanis a nemek szerint állapította meg a vegyesházasságból születő gyermekek vallását. Sexus sequitur sexum, — mondotta a törvény, tehát a fiúgyermekek követték aZ édesapa, a leánygyermekek pedig az édesanya vallását. A római katolikus egyház érvényesnek ismerte el ezeket a vegyesházasságokat, bár tiltotta, egészen az új kánonjogi törvénynek, az új kódexnek életbelépéséig. Ülttől kezdve azonban egészen különös helyzet állott elő. Dogmatikus szempontból semmit sem, kívánunk szólni a 'katolikus egyház felfogásáról, azonban — tekintettel arra, hogy többszázezer magyar családnak a 'békéjéről, életéről és jövendőjéről van szó, — ez a kérdés mégis idetartozik a Ház elé. Nem mindegy az, igen t. Ház, hogy a vegyesházasságo'kban élők, akik történetesen nem adnak reverzálist, nem kötnek egyezséget a római katolikus egyház javára, hogy azok a vegyesházasságban élő reformátusok, evangélikusok, vagy bármilyen más felekezethez tartozók, a római katolikus féllel kötött vegyesiházasságban mint törvénytelen együttélésben, ágyasságban élnek, és ez a viszony megbélyegzett viszonynak nyilváníttassák a legnagyobb nyilvánosság előtt s hogy ezeknek a gyermekeknek vallási nevelése is a legsúlyosabb krízisnek legyen alávetve éppen e miatt a túlzó és egészen rideg dogmatikus álláspontnak a keresztülvitele miatt. T. Ház! A vegyesházasságok jelentősége a nemzet életében óriási. Míg 1891-ben mindössze 8*5% volt vegyesházasság a magyarországi házasságkötések közül, 1910-ben már 13'36% volt a vegyesházasság, a mostani esztendőkben pedig felül van a 20°/o-on. Ezek közül a vegyesházasságok közül a megegyezések száma 1896ban még mindössze 15°/o, 1900-ban 21%, 1910-ben 29%, 1920-ban M^°/o, 1933-ban pedig 44*6%>. Ez azt mutattja, hogy a gyermekekért a felekezetek 'között óriási harc dúl. Nem mindegy, hogy hogyan szerzik meg az egyházak a reverzálist, mert ha ez a másikéi felekezeti érzékenységének megsértése nélkül menne, akkor napirendre kellene térni e felett a kérdés felett, azonban most már az egyes felekezeteknek — azt lehet mondani — semmi pozitív hasznuk nincs a reverzálisharcból. Amíg ugyanis a világháború előtt több mint tíz és félezer reverzálist nyert a római katolikus egyház, a háború után semmiféle nagyobb nyeresége nincs egyik felekezetnek sem. Tehát most már tulajdonképpen számban nem nyernek a felekezetek, ellenben minden nyereség nélkül, súlyos erkölcsi ráfizetéssel áll tovább is a reverzálisháboríi. Az előny tehát semmivé vált, nem exisztenciális kérdés egyetlen magyar történelmi egyháznak, egyik felekezetnek sem a (fokozódó reverzálisháború és a re verzál isharcnak nem is örülhet senki, még az az egyház sem, amely látszólag számbeli, statisztikai előnyöket szerez magának, mert felmérhetetlen az az erkölcsi kár, amely a reverzális megszerzésével jár egyes felekezetekkel szemben, jár társadalmilag is és jár közéleti szempontból is. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 1941 november 19-én, szerdán, 411 T. Ház! Vegyesvallású házasságokból keveI sebb gyermek születik, — hogy csak egyetlen J következményre mutassak rá. Az állam érdeke I pedig és az állam presztizse is súlyos csorbát j szenved, amikor hirdetni lehet, hogy például az j 1894: XXXI. te. alapján megkötött állami háI zassag vagy polgári házasság érvénytelen és az ; ebben a házasságban élők törvénytelen viszonyj ban élnek. Ez azt jelenti, hogy az állam presztízse is rendkívül súlyos csorbát szenved, nem | szólva arról a nemzeti veszedelemről, amelyet • jelent például a reverzálishare a nemzetiségi vidékeken, ahol a szórvány-magyarság százait olvasztják be kisebbségeink a reverzálisvétel útján és módszereivel. Most pedig híre futott annak, hogy reverzálisvétel lehetőségét ki fogják terjeszteni Erdélyre is. Húsz esztendeig felekezeti béke volt a vallásszabadság klasszikus földjén, Erdélyben. Ha mi építeni, gyógyítani, olyan erővel nem tudunk az erdélyiek segítségére sietni, mint amilyen mértékben a húszesztendős küzdelem és nyomorúság után Erdély azt megérdemelné, akkor a felekezeti háborúság tűzcsóváját ne vigyük ki a visszatért erdélyi területekre és az ortodoxiát ne szabadítsuk rá az erdélyi szórvány-magyarságra. Nemzeti szempontból, de a felekezeti béke megóvása szempontjából is tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat, hogy az 1894 : XXXI. és XXXII. törvénycikkek megváltoztatására találjon módot, ezt készítse megfelelő módon elő és az errevonatkozó javaslatot a nemzeti társadalom békéjének és a felekezeti békének megóvása céljából minél sürgősebben terjessze a Ház elé. (Helyeslés és taps a jobb- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminiszter úrnak. Következik Festetics Domonkos gróf képviselő • úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar kiráLvi pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak, mily módon folyik a Somogymegyei Takarék felszámolása s mily módon húzódik az már tíz esztendeje 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. A következő interpellációt is Festetics Domonkos gróf képviselő úr jegyezte be, ezt az interpellációját azonban törölte. Következik Piukovich József képviselő úr interpellációja. Kérem a szöveg felolvasását. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a felvidéki földkérdésnél tapasztalható visszásságok tárgyában. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a felvidéki földkérdésben a népi érdekek a legsúlyosabban szenvednek? Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a felvidéki földkérdésben eddig tett intézkedéseit a népi érdekek szempontjából megváltoztatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Ház! A világháború befejezése után európaszerte az igazságosabb birtokrendezés láza ütötte fel fejét, ennek következtében mindenütt, de különösen a körülöt58