Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. kocsik szállítják. Ezt a szükségszerű megoldást továbbra is fenn kívánom tartani, legalább i° mindaddig, amíg a vasútvonal megépül. Az állandóan növekvő távíroforgalom is megkívánja, különösen a budapesti központi távíróhivatal munkahelyeinek bővítését, a for­galom késedelemnélküli lebonyolítása pedig nagyteljesítményű távgépíróberendezések be­szerzését teszi^ szükségessé. A távbeszélőhálózat tervszerű kiépítése a következő évben is folytatódni fog. Ezidőszerint még 829 postaszervnek sincs távbeszélője. Az anyagbeszerzési és gyártási nehézségek miatt a távbeszélő-előfizetőik bekapcsolásánál a múlt év júniusában ideiglenesen életbelépett korlátozás, sajnos, még most is érvényben van. A távbeszélőállomásoknál azonban ez a korlá­tozás visszaesést nem okozott. Az előfizetők száma a multévi szeptember hó 1-től folyó év szeptember hó végéig 141.000-ről 161.000-re, tehát mintegy 14%-kal növekedett. Egyedül a buda­pesti távbeszélőhálózatban mintegy 6000 jelent­kezőnek az igénye anyagbeszerzési nehézségek és a központok telítettsége miatt csak késedel­mesen elégíthető ki, azonban a nehézségek eny­hítésére a jövő évben megkezdődnek az óbudai automataközpont előmunkálatai. A vidéki na­gyobb városok távbeszélőközpontjai közül pe­dig Komárom, Ungvár, Mármarossziget és Szat­márnémeti távbeszélőközpontjainak automati­zálását tervezem. A megnagyobbodott ország, különösen a keleti részek szórakoztató rádióműsor vételi viszonyainak javítása érdekében szükség van egy második nagyteljesítményű műsorszóró rá­dióállomás és egy új r rádióközvetítő állomás létesítésére. Ezek költségeit külön kívánom biz­tosítani. Ezenkívül 1943-ra tervezem egy új nagytel­jesítményű rövidhullámú rádióállomás létesí­tését is, amelynek üzembehelyezése után a rö­vidhullámon kisugárzott műsort távoli külföl­dön, főkép a tengerentúl élő magyar testvé­reink is kifogástalanul vehetik. (Elénk helyes­lés és taps.) A esonkaország 1938. évi forgalmához vi­szonyítva a megnagyobbodott ország mai pos­tai összforgalma máris mintegy 75%-ós emelke­dést mutat. A megnövekedett forgalom lebo­nyolítására a keleti és erdélyrészi területeken vissza és átvett 1377 alkalmazotton, valamint a felvett 1715 főn kívül további 912 fővel kell szapo­rítani a személyzetet, ami együttvéve az 1941. évben megállapított létszámmal szemben 4004 főnyi emelkedést mutat. A 19 millió pengőnyi postai beruházási ösz­szegből a budapesti távbeszélő központok bőví­tésére kereken 5 millió pengőt, a vidéki távíró és távbeszélő hálózat fejlesztésére 4,700.000 pen­gőt, a budapest—miskolci távkábel lefektetés! munkálatainak további részleteire 5 millió pen­gőt, a tiszántúli távkábel befejező munkála­taira 1 millió pengőt, postaházak létesítésére, meglévők bővítésére 3,285.000 pengőt fordítunk. T. Ház! Ezek után áttérek a magyar kirá­lyi államvasutak költségvetésének ismerteté­sére. Az államvasutakról ehelyütt is meg kell állapítanom, hogy a rendkívüli állapotokban is megfeleltek azoknak a rendkívül súlyos fel­adatoknak, (Ügy van! a jobboldalon.) amelye­ket a Máv.-ra a szükséges kocsipark nélkül megnövekedett vonalhálózat, a háborús köve­telmények és a gazdasági igények hárítottak. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a szinte ember­feletti teljesítményt a tervszerű irányítás mel­lett a személyzet önfeláldozó kötelességválla­ülése 19ki november 19-én, szerdán. 399 lása, (Ügy van! a jobboldalon.) fáradhatatlan és lelkiismeretes munkája biztosította és ezért itt, e helyen is egyetemlegesen köszönetemet fejezem ki a magyar vasutasságnak. (Élénk él­jenzés és taps.) Az államvasutak 1942. évi költségvetésének összeállításánál két főszempont vezetett: első­sorban az üzemmel szemben támasztott igények lőhető kielégítése, másodsorban a rendes keze­lésben olyan felesleg biztosítása, amely az el­odázhatatlan beruházásokat legalább részben lehetővé teszi. Ezeknek a szempontoknak az érvényesíté­sét az is bizonyítja, hogy a rendes kezelésben az Államvasutaknál és a gépkocsiüzemnél 43 millió pengő felesleget irányozhattam elő, szemben az 1941. évi 3'4 millió pengővel. Az 1942. évi rendes kezelésben a bevételekre kere­ken 600 milliót, azaz a tavalyival szemben, az erdélyi előirányzatot is figyelembe véve, 122 millió pengővel többet, a kiadásokra pedig 553 millió pengőt, azaz 83 millió pengővel többet irányoztam elő. A rendes kezelési kiadások megállapításánál a legnagyobb takarékosság­gal kívántam eljárni és ezért főkép arra töre­kedtem, hogy a kiadásokat csak ott fokozzam, ahol ezzel az Államvasutak teljesítőképességét js fokozom. Ez a cél lebegett a szemem r előtt, amikor a személyzet igen nagymérvű igénybe­vételének enyhítésére és a forgalom emelésére a személyzet létszámát kereken 11.400 fővel nö­veltem, amely többletből az erdélyi hálózatra fi90Q fő esik. A takarékosság elvének érvényesítésére mutat, hogy az utóbbi tíz esztendővel szemben a teljesítmények 71*4°/o-os átlagos emelkedése mellett a bevételek emelkedése a befolyásol­ható kiadások emelkedését meghaladja, ami uzt bizonyítja, hogy az Államvasutak üzemve­zetése megfelel a gazdaságosság kívánalmai­nak. Beruházásokra a költségvetés keretein be­lül 105 millió pengőt, a milliárdos hitelből 17 millió pengőt meghaladó összeget, összesen 122,350.000 pengőt fogok fordítani. Gördülő anyagbeszerzés céljára ebből a beruházásból ennek az összegnek mintegy a felét irányoztam elő, hogy a vonalhálózatnak az erdélyi és ke­letmagyarországi fészek meg a Délvidék vissza­csatolásával bekövetkezett megnövekedése mellett a mutatkozó járműhiányt a lehetőleg; gyorsabban enyhíthessem. Ebből a beruházási összegből, illetőleg ennek közel a feléből 52 da­rab mozdonynak, 3 gyors sínautónak és mint­egy 2200 darab különféle személyi és teher­kocsinak megrendelését sikerült biztosítanom. Ilyen arányú beruházás több mint 10 eszten­deje nem volt Magyarországon. (Éljenzés és taps.) Ha a régebbi esztendőkben^csak meg is közelítettük volna ezt a beruházást, akkor az Államvasutak az ért csapások ellenére sem volnának annyira súlyos helyzetben a szállí­tást illetően, mint ma. •'. ' Üj vonalak építésére és a felépítmények megerősítésére 37 millió pengőt fordítunk. Eb­ben az összegben szerepel a Székelyföldet a törzshálózattal összekötni hivatott szeret­falva—dédai rendes nyomtávú vonal építésének befejezési költsége is, azonkívül több vonal, például a budapest—ceglédi vonal pályaszintjé­nek növelése, valamint 110 kilométer hosszu­ságú sínhálózat kicserélése. A m. kir. Államvasutak vállalta magara a négy székely vármegyébe történő szállítást es annak megszervezését a szeretfalva-dédaj vas­útvonalon, ahol a forgalmat csak a lehető leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom