Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

:\<M) Az országgyűlés képviselőháza nah 221. ülése Í9',l hb&r Í9*én, szerdán, leány folyamodott az Önállósítási Alaphoz. A pénzt megkapta, de természetesen megkérdezték, hogy milyen ágazatban akar működni. Körülnézett és tanácsokat is kért és azt a tanácsot kapta, hogy cukorkaüzletet nyisson, az igazán jól megy. Megfogadta a tanácsot. Természetesen a kereskedelmi és iparkamara melegen ajánlotta a cukorkaüzletet. A pénzt megkapta, megnyitotta az üzletet és csak később tűnt ki, hogy mi van ennek az egész dolognak a hátterében. Egy olyan rövid utcában, amely alig kétszáz méter hosszú, Győrött a Fő-utcában, a Baross-utcában van legalább tizenkét cukorkaüzlet, és ehhez jött volna most ez az üzlet tizenharmadiknak. Az a 12 üzlet is alig bírt döcögni. A legtöbb üzlet valamely nagy cukorkagyárnak volt a lerakata, a Cadeau-nak, a Stühmer-nek és' még nem tudom milyen zsidó üzemek kisasszonyai ülnek az üzletekben és ezek mindenképpen versenyezni tudnak egy ilyen új keresztény kezdővel. "Ez a szegény kezdő először szaladgált áruért, végre talált Pesten egy Flóris nevezetű zsidó gyárat, amely hajlandó volt neki egy kis cukorkát adni, de olyan keveset, hogy az üzletét nem tudta vezetni. Jellegzetes volt, hogy Szent Miklós előtti napra, amikor keresik ezeket a cukorkákat, árut nem kapott. Ugyanígy járt karácsonykor és ugyanígy járt húsvétkor is, nem kapott árut. Szegénynek tehát természetesen tönkre kellett mennie. A kereskedelmi és iparkamara nagyon pártolta az üzletnyitását, mert tudta, hogy tizenkét üzlet mellett nyitó tizenharmadiknak el kell esnie, különösen ha önálló és keresztény. Erinek ugyanis érdekes folytatása van. Az illető bejelentette az Önállósítási Alapnál, hogy csak a berendezésért kellett majdnem 4000 pengőt fizetnie, minthogy egy ilyen kis üzletnek elegánsnak, finom bútorunak és gusztusosnak kell lennie, hogy oda becsalogassa a vevőközönséget. Az illető felajánlotta berendezését, hogy vegyék át és likvidálják az üzletét. Likvidálták. Már azon a ponton volt, hogy most elmegy tisztviselőnőnek, talán úgy jobban boldogul, mire megjelent a zsidó. Ez a »Jud Szerencs«, akinek nagy a szerencséje. A Szerencsi Csokoládégyár berendezett neki egy gyönyörű kis üzletet, telerakta áruval, ezt az összeköttetéssel rendelkező helyes kis úrilányt beültette oda fixfiztéssel és most ott működik, mint a zsidó gyár alkalmazottja. (Rajniss Ferenc: Ott vagyunk, ahol azelőtt.) Kérdezeim az igen t. miniszter urat, így fest az önállósítási elgondolásunk? Hát nem szükséges, hogy' a kormány igenis, beavatkozzék és szemmel kísérje ezeknek az embereknek a jövőjét? Vizsgáltassa ki, de neesak a kereskedelmi és iparkamarák útján, hogy a kért hely alkalmas-e egy olyan üzlet nyitására. Miért van, hogy például alig-alig láttunk Győrben eipöüzietet (megnyílni? Most már az is van, egy táblabíró leánya nyitott üzletet, de, ha bemegy oda a imagyar, azt látja, hogy ott ül a főnöki pulpituson egész nap, nem ért a cipőhöz, de ia zsidó kiszolgál, inkasszál; a szombathelyi cipőgyár lerakata lett. Háromszáz pengő fizetést kap, de azért az ő nevén szerepel az üzlet. Ilyen önálló keresztény magyar exiszteneiákra nincs szükségünk. (Koltai József Férjhez kell adni!) Itt van azután egy másik hasonló eset, amely még súlyosabb ennél, mert én, mint Baross-szövetségi tag, szégyenszemre kell, hogy bevalljam, hogy éppen a Baross Szövetség annak a melegágya,^hogy az ilyen új keresztény exisztenciák ne erősödihessenk meg és.ne fejlődhessenek. Győrött megtörtérit az a szégyenletes eset, hogy az összes borkereskedők bennevoltak egy, panamában. (Rajniss Ferenc: Mind?) Majdnem mind, egy ilyen önállósítása alapból felsegélyezett fiatalember kivételével. Ez az egyetlenegy volt, aki nem fogadta el a Debrecenből fekete úton sí bolt krómbőröket. Elfogták a társaságot, tehát megvonták tőlük az iparengedélyeket. Erre ez a fiatalember jelentkezett, hogy most ő legyen a bőrelosztó, tekintettel arra, hogy más nincsen a szakmában Győrött és hagy őhozzá jöjjenek majd ' a cipészek a szükséges nyersanyagéirt. Most azt hallom, hogy a Baross Szövetség kebelében összefogtak ezek a bőrösök, sőt bizonyára, vannak zsidó érdekeltségek, strohmannok és zsidóbujtatok is közöttük, mert a szakértelem, a töke és az üzlethelyiség náluk van és most magúknak akarják vindikálni • Baross Beszerzési és Elosztó Szövetkezet címén ezt az elosztást. (Koltai József: Meg is szerzik!) Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy ezeket kísérje figyelemmel és nyomozza ki, hogy mi van ebben az ügyben, 'mert nem engedhető meg. hogy ha most egyszer szerencséje akadna egy ilyen önállósított keresztény ifjúnak, azt az ifjút elnyomják, hogy az maradjon ott, nyögjön ott, menjen tönkre úgy, ahogyan többi társai tönkrementek. (Kunder Antal: Barossba tömörült zsidók!) Szégyen és borzasztó, hogy éppen a. Baross Szövetség nyújt segítséget ilyen annomáliához. Vannak azután nagyon sajnálatos esetek. Ha látják, hogy valami jó üzleti lehetőség van, akkor jelentkeznek, nem akarok név szerint említeni esetet, de alezredesek feleségei, mint nagy textilkereskedők. (Mozgás.) Az ember szégyell magát, hogy egy ilyen város pol; gára, ahol ilyesmi történhetik meg. (Közi Horváth József: Ne szegyeid a városodat, a város nem tehet róla.) Mészárosok és hentesek kapnak nagy textilelosztási engedélyeket, viszont ha szakember kér, mint például az a kis Liszy nevű keresztény magyar küszködő, aki akkor is textiles volt, amikor a zsidó konkurrenciával kellett megküzdeni; az az : ember nem kap árut és hiába ment 17—20 oldalas panasz Laky miniszterhez, arra nem kaptunk választ, arra nincs válasz. (Közi Horváth József: Laky tói senki sem kapott! — Derültség a baloldalon.) Ellenben tapasztalható, hogy az elbocsátott zsidó tisztviselők és volt zsidó kereskedők, akiktől megvonták az iparigazolványt, ma fekete árukkal házalnak a városokban és falvakban. Rászabadították a vidékre ezt a sok munkanélküli zsidót, aki most minden utat, minden csalafintaságot fel tud használni arra, hogy az életlehetőségét biztosítsa. Igen, biztosítja is, de a mellett tönkreteszi a legális magyar kezdőket. (Úgy van! a szélsöbaloldaion.) Ezekért a kezdőkért emeltem fel a szavamat minden esztendőben, ezekért sírok. Pedig meg kell mondanom, hogy igen magas helyről szemrehányást kaptam, hogy te mint szakember, aki már 30 esztendeje vagy a gabonaszakmában, miért nem önállósítod magad, kérnél iparigazolványt, állnál oda mint Gunde László és csinálnál nagyszerű m üzleteket. Én ezt nem tehetem meg, én idejöttem harcolni érettük és harcolni fogok addig, amíg az erőm bírja. Nem fogom megengedni, hogy elsikkaszszák az ő érdekeiket, hiszen ahol megkaparunk egy keresztény kereskedőt, mindig a szőrös kéz bújik ki. (Közi Horváth József: Nem mindig!