Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

378 Az országgyűlés képviselőházának £21. akik rendes havi fizetésért vállalják a keresztény fajtával szemben az ilyen cselekedeteket. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl és a szélsőbaloldalon. — Mokcsay Dezső: Azért kell a zsidót letörni! — Keck Antal a jobboldal felé: Ez csak nagyon természetes!) Én maW javaslatot fogok tenni errevonatkozólag*. (Halljuk! Halljuk!) de most az előadó úr szavaiba kapcsolódom, aki azt mondotta, hogy ez nem más, mint Júdás pénz (Ügy van! Ügy van!) s aki a saját fajtáját elárulja, az sokkal súlyosabban vét, mint a zsidóság harcban álló emberei, akik védik a saját pozícióikat. Ezek a strohmannok minden előképzettség- nélkül a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből kerülnek ki (Ügy van! Ügy van!) és ezek nem. azzal a céllal szerzik meg az iparigazolványokat, hogy a kereskedelmi pályán komoly munkával boldoguljanak, hanem csakis azzal, hogy most ezt a konjunkturális időszakot kihasználják a maguk számára. (Ügy van!) A Statisztikai Hivatal közleményeiből is látjuk és az ipari referensek előszobáiban állandósult sorbaállás nagysága is azt mutatja, hogy valóságos versenyfutás folyik azért, hogy iparigazolványhoz jussauak. Én itt azt javasolom a miniszter úrnak, hogy nem szabad megengedni, hogy ez a métely továbbterjedjen és hogy olyan idő következzék be, mint annakidején Kómában, amikor ott minden eladó volt. Eskü alatt teendő nyilatkozatot kell kivenni minden új ipar jogosítványostul, hogy a vállalatban zsidóbujtatás nem történik. Ha az az eskü hamis volt, akkor eze>ket az embereket örök időre ki kell zárni a közgazdasági életből és egyúttal hatóság előtt tett hamis esküért felelősségre kell őket vonni. (Helyeslés és taps.) A pénzügyminiszter úrnak azonban módjában van ezenkívül még egy ellenőrzést gyakorolni, amely igen nagy haszonnal járhat az államkincstárra is. Minden esztendőben mindenkinek adóvallomást kell tennie. Ha az adóvallomás beérkezik az illető pénügyigazgatóságnak — mondjuk Budapesten — a kerületi adószámviteli hivatalához, összehasonlítják a múltbeli adóvallomást az ideivel. Ha kétségtelenül megállapíttatik, hogy -az illető Strohmann, akkor egy külön kulcs, egy különadó segítségével r tessék ezeket a

r strohnaannokat úgy megadóztatni, hogy az így származó jövedelmeket fordítsák arra az alapra, amely a miniszter úrnak a legnagyobb gondot okozza, fordítsák a kiskereskedői és^ kisipari aggkori biztosítás később megalakítandó alapjára. (Ügy van!) Számtalan millió fog Összejönni, mert a strohmannok nagyon elburjánoztak, már pedig ez mélyen ellentétben van azzal az állásponttal, amelyet Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, Imrédy Béla, gróf Teleki Pál és Bárdossy László mint miniszterelnökök, változatlanul vallottak, hogy minél több önálló keresztény kisexisztenciát akarunk látni ebben az országban. De utalok Bánffy földmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszédére, valamint elődjének, gróf Teleki Mihálynak megnyilatkozásaira is. Állandóan hangzott a földmívelésügyi tárca tárgyalásánál is, hogy minél több önálló keresztény exisztenciát akarunk látni. Ez csak egy esetben lehetséges: ha pártkülönbség nélkül az összes jobboldali képviselők összefognak és követeljük a harmadik zsidótörvény meghozatalát. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Mokcsay Dezső: Követeljük, csak nem hozziák!.— Egy hang a szélsőbaloldalon: Készül már, egy esztendeje!) ülése 19 hí november 19-én, szerdán. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Én az utóbbi 20 évi politikai és gazdasági tapasztalataimnak _ latbavetésével nagyon szépen megkérem a miniszter urat, ne méltóztassék hallgatni azokra a fúvolahangokra, amelyeket hallunk és ne méltóztassék figyelembe venni a liberális oldalról újabb és újabb formában felbukkanó hallatlan aknavetéseket és cselszövéseket. Bámulatos, hogy az »aki időt nyer, mindent nyer« elvnek szempontjából minő raffinait eszközöket találnak ki és hova nyúl el az ő kezük. Erre most egy példát mondok és tartozom ezt a képviselőház előtt azért megmondani, mert függetlenségemet, a keresztény gazdasági rendszer elkövétkezésében való feltétlen hitemet is szolgálja az, hogy ezt most elmondjam. Az alatt az idő alatt sok-sok dolog történt, amióta — mondjuk — a Baross-Szövetség élén állok, de legutóbb egy példátlan dolog következett be és ez olyan messzeható következményeket vont volna maga után, ha nem akadályozzuk meg, hogy nagyon nehéz helyzetet teremtett volna céljaink elérésében. (Halljuk!) T. Ház! Meg kell mondanom, hogy az ipari ós kereskedelmi kormányzatnak összes tisztviselői hathatósan segítenek és támogatnak bennünket — egy-két kivétellel — munkánkban. Mind a két minisztérium át van itatva az új felfogásnak szellemével. A magyar fajiságban való összetartozandóság kidomborodik az öregekben és fiatalokban egyaránt, de különösen a fiatal generáció a munkaképességével és ezzel a szellemével nagyon-nagyon sokat segített a keresztény gazdasági átállítás kérdésében. Említettem, hogy egy-két kivétellel. Ez az egy-két kivátel azonban olyan rombolást tud okozni, amely egész fáradságos, munkánkat akár meg is tudja semmisíteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A közellátási minisztérium igen tiszteletreméltó államtitkárának elődje, "Weis István úr, mint államtitkár, a helyett, hogy a kormányzat célkitűzését segítette volna, a textilkereskedők kijelölésénél ma, 1941-ben, egy csomó zsidót is kijelölt textilkereskedővé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Csak néhány jóhangzású nevet említek: Weiss S. Sándor, Hartenstein Rezső, Braun Sándor, Steiner Mór utóda, Reinfeld Márkus, Mandel Gusztáv, Weisz és Taseher és így tovább. (Felkiáltások jobbfelől: Felháborító!) A Baross Szövetség minden olyan textilkereskedőt, akinek erkölcsi és hazafias magatartása, valamint származása bizonyítva van, szakosztályokba tömörített. Ezt azért mondom el, mert Kunder Antal t. képviselőtársam az új érdekképviseleti rendszer megvalósítását a szerint kérte, hogy bizonyos szakmai csoportosítások történjenek. Mi ezt már régen megcsináltuk. (Helyeslés.) Most, amikor ez a kijelölés megtörtént, felmentem Weis István államtitkár úrhoz és elmondottam, hogy én ezt nagyon helytelennek találom. (Ügy van! a jobboldalon.) Húsz esztendő óta nem ezért küzdöttünk körömmel, kézzel, az elnyomatásnak, a tönkretételnek lehetőségével szemben — mert hiszen a régi időben, ha valakit a liberális rend kiszemelt, azt áldozatul dobta s e tekintetben hivatkozhatom Ehrlich G. Gusztávra, a kályhásmesterre, aki Budapest székesfőváros törvényhatóságában mindenható úr volt s ez választotta a papokat is annakidején az egyházközségek élére. Mi tehát akkor, amikor szembeállottunk velük, mindent harcba dobtunk, minden lehetőségünket. Ami-