Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. meg is vagyunk győződve arról, hogy a magyar királyi kormány és így a kereskedelmi minisztérium is hivatása magaslatán egyedül és kizárólag a r magyar nemzeti szempontok szem . előtt tartásával végzi munkáját. Ezért a költségvetést örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közüJ szólásra következik? Megay Károly jegyző: Ilovszky János! Elnök: Ilovszky János képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: Igen t. Képviselőház! Nagy elvi kérdésekről bátorkodom most szólni és ha néhány apróbb részletkérdésre is kitérek, ezt azért teszem, hogy minél élesebben világítsam meg azokat a szempontokat, amelyeket ma figyelembeveendőknek tartok. T. Ház! Mi gazdasági szakemberek nagyonnagyon meg szoktuk fontolni, amikor valamilyen dologról véleményt mondunk, különösen ma teszünk így azért, mert a világ összes államaiban a legnagyobb figyelmet a gazdasági kérdések keltik, hiszen az újonnan alakuló Európában annak az országnak lesz jövendője, életlehetősége abban a nagy, egységes és jóformán zárt területet alkotó gazdasági elrendezésben, amely állam hadseregének ütőképességén kívül színre viszi gazdasági ütőképességét is. Vasváry Lajos előttem szólott igen t. barátom hangsúlyozta, íhogy nemzetünk .és népünk boldogulását jelentékeny mértékben az dönti el. hogy vájjon a magyar állami életben, a magánéletben és az egész ország minden vonalán történő gesztiókban megnyilvánul-e a magyar lelkiség. Ez nagyon fontos, de ezenkívül rendkívül fontosnak tartom, — és ezt a leghatározottabban leszögezni kívánom — hogy most a liberális gazdasági renddel egyszersmindenkorra le kell számolni. (Helyeslés.) Igen t. Ház! Ha most elhibázzuk a dolgot és a nagy közgazdasági célok és igazságok tekintetében akár a kormányzat, akár a képviselőház behunyja félszemét, akkor megcáfoljuk azt az egyetlen helyes gazdasági tételt, hogy kétszer kettő négy és megcáfoljuk azt a törekvésünket, hogy ezt a gazdasági értelemben vett kétszer kettő négyet saját fajtánk javára kívánjuk minden körülmények között kamatoztatni. (Helyeslés.) Nem kívánok az ellenzéki oldalróL elhangzott felszólalásokkal polemizálni, de ha szabad, ebbe a felszólalásomba most már nemcsak képviselői felfogásomat, hanem azt a negyvenesztendős gazdasági 'tapasztalatomat i® beleviïsaem, melyet az életben szereztem, különösen azóta a tíz év óta, hogy a Baross Szövetség élén állok, ahova összefutnak mindazok a jelentések és mindazok a szálak, amelyek a keresztény kereskedelem nehéz, súlyos, de áldozatkész munkájával kapcsolatosak. Mielőtt ennek a kérdésnek részleteire kitérnék, először is rá kell mutatnom arra, hogy a bizottsági tárgyalás során mind a kereskedelmi, mind az iparügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál néhány észrevételt tettem, de aiz azóta eltelt nyolc nap alatt egy roppant kedves és gyönyörű megnyilvánulás következett be, az, hogy a pénzügyminiszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr a keresztény kereskedelem megerősítése érdekében a Baross Szövetség által annakidején tett előterjesztések alapján egy húszmillió pengős hitelkeretet bocsát a lebonyolító pénzintézetek útján rendelülése 19^1 november 19-én, szerdán. 377 kezesre. (Éljenzés jobb felől.) Az egész magyar kereskedelem nevében őszinte tisztelettel hálás köszönetet mondok ezért a megértésért mind a kereskedelemügyi miniszter úrnak, mind pedig a pénzügyminiszter úrnak. (Éljenzés jobbfelol.) Kunder igen t. képviselőtársam ma délelőtt már beszélt erről a húszmillió pengős keretről és azt mondotta, hogy Gyulay Tibor áll annak a 'bizottságnak az élén, amely a, lebonyolítást végezni fogja és a pénzintézetek kiküldöttei vannak benn a bizottságban. A képviselő úr azt kérdezte, hogy melyik lesz tehát az a lebonyolító, illetőleg megszavazó szerv, amely a bonitás szempontjából figyelembe veszi a kihitelezósi lehetőségeket. Nem ez a szerv lesz az, ez csak egy központi szerv, mert valóban másképpen el sem képzelhető könnyebb, lezserebb hitelék nyújtása, csak iha a gazdasági szakemberek tanácsát hallgatják mesr. Lehetetlenség is volna ez, mert ez a húszmillió pengős kihitelezés nem a rendes, normális bankszerű fedezetek mellett fog lebonyolításra kerülni, hanem ezt a húszmillió pengőt mi azért is kértük, hogy ott segítsen, ahol még meglévő zsidó üzletek vannak, mielőtt azok csontvázzá fogynának le, mielőtt a személyzetüket elbocsátanak, mielőtt áruraktáruk megcsappanna, mielőtt vevőkörük elszéledne : ezek átvehetők legyenek. Arra kértük ezt a húszmillió pengőt, hogy ezeket a zsidó üzleteket át tudjuk juttatni keresztény kezekbe anélkül, hogy annak az üzletnek menete meggyöngülne, részint pedig azért kértük, amire Biró erdélyi képviselőtársam az imént mutatott rá. A kéfpviselő úr beszélt arról, hogy Erdélyben a megszállás alatt a fiatal magyarság elől elzárták az utat, hogy iskolába mehessenek, a magyar fiatalság tehát kénytelen volt gazdasági pályára menni. Azért kértük ezt a húszmillió pengőt, hogy ezeket az erdélyi fiatal kereskedőket is segítsük, akik készséget mutattak arra, hogy igenis a kereskedelemben élni és dolgozni akarnak, mert hiszen a kis keresztény exisztenciából nagyobbat, a nagyobból még nagyobbat teremteni nemzeti érdek. (Helyeslés.) Nemzeti érdek, hogy megvagyonosodjanak az emberek, több vagyonnal rendelkezzenek, mint amikor pályájuknak nekifognak. Csak aE a nemzet lehet boldog, ahol minél több: háztartásból, minél több családból kizárjuk a gondot. A kormánynak ez a, tulajdonképpeni feladata és ennél az elhatározásnál, ennek a kölcsönnek megállapításánál is csak ezt a szempontot tartotta szem előtt. T. Ház! Egy másik dologról, is kívánok beszélni és ez az, amit Szöllősi igen t. képviselőtársam említett beszédében. A képviselő úr ugyanis azt mondotta, hogy bizonyos átorganizálásra van szükség és szóvátette a keresztény kereskedelemi árubeszerzési nehézségeit. Én azt hiszem, igen t. képviselőtársam, nincs a Házban egyetlenegy képviselő sem, akit kerületéiből keresztény kereskedők el ne halmoznának olyan panaszokkal, hogy a zsidó nagykereskedelem nem szolgálja ki őket áruval. {Ügy van! Úgy van! jobbfelol és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, egyetlenegy sincs közöttünk, aki ilyen panaszokat ne kapna, de ezt méltóztassék természetesnek találni. Ez természetes, mert hiszen a keresztény kereskedelem rövidetob ideje áll és a zsidóság makacskodásával, minden szálhoz erővel .való ragaszkodásával harceszköznek tekinti azt is, hogy a keresztény kereskedelmet ne lássák el áruval. Sajnos, itt kell nekem is megbélyegez1 nem, hogy akadnak Aladárok és strohmannok,