Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. pontból fontos turista-diákszállók felépítése, amelyek, hála Istennek, szépen működnek. (Biró István: Úgy van, elismerem! Nagyon, szépen!) Ezeknek a fejlesztésére bizany nagy szükség van. Hogy ezek az intézmények hol és hogyan működnek, legyen szabad megemlítenem, hogy pl. Szombathelyen építettek egy ilyen diákszállót 60 ággyal, továbbá, hogy Debrecenben 60 ágyas, Beregszászom 60 ágyas, Szegeden 70 ágyas, Esztergomban 100. ágyas, Rozsnyón 64 ágyas, Kolozsvárott '.'0 ágyas, Székelyudvarhelyen r pedig 90 ágyas diákszállók vannak működésben. Minden egyes diák, aki ott megszáll, az első éjszakára 1 pengő szállásdíjat fizet, minden utána következő további napra pedig 50 fillért. Ennek idegenforgalmi szempontból és Magyarország történelmi nevezetességeinek a megismerése szempontjából főleg a magyar ifjúságra nézve óriási jelentősége van. Ennek az intézménynek a továbbfejlesztésére, úgy tudom, vannak tervek. Az 1942. évre Tatabányán, Kőszegen, Székesfehérvárott, Sepsiszentgyörgyön r 60—80 fekvőhelyes turista- és diákszállók építését vették tervbe. Itt is anyagi eszközök szabják meg ezeknek a további diákszálló-építésekneK; a lehetőségét, mert hiszen ha e célra több pénz állna a minisztérium rendelkezésérc, valószínűleg további építkezések történnének. T. Ház! De van a kereskedelemügyi minisztériumnak még egy másik osztálya is, amelyről nem hallottam, hogy egyik vagy másik képviselőtársam megemlékezett volna. Talán azért nem emlékeztek meg ennek a teljesítményéről, mert — a repülésről kívánok most szólni — igen kevesen vagyunk, akik ehhez szakszerűen tudunk hozzászólni, vagy értünk a kérdéshez. De egyet itt is meg kell állapítanom: a kereskedelemügyi minisztérium közrepülési osztálya kiváló magyar vezetők kezében tényleg hivatása magaslatán áll. Ezt megmutatta akkor, amikor a legnehezebb időkben, — Erdély visszacsatolása alkalmával — a vasúti forgalomnak éppen a vonalelvágás következtében szinte lehetetlenné vált a lebonyolítása. Napok, sőt sokszor órák alatt történtek olyan intézkedések, amelyek minden tekintetben csak elismerést érdemelnek és a kiváló teljesítmények maximumát jelein tették. Közi Horváth József előttem szólott igen t, képviselőtársam nagyon szépen emlékezett meg az államvasutak, a posta, valamint az állami vas-, acél- és gépgyár működéséről és ezeknek az állami üzemeknek alkalmazottairól. Közismert tény, hogy ezek a intézmények magas színvonalon állanak. Ha a magyar viszonylatokat, azokat a lehetőségeket és eszközöket nézzük, amelyek a mi országunkban az állami üzemek fejlesztésére rendelkezésre állanak, tényleg elmondhatjuk, hogy mind az államvasutak, mind a magyar királyi posta elurópai nívón álló intézmények. Legyen szabad itt megemlékeznem arról, hogy a;z egyik képviselőtársam által felhozott ama ténykörülmény ellenérei, hogy az államvasutak gördülő anyagában óriási hiányok mutatkoznak, az államvasutak igazgatása és intézménye mégis meg tudta oldani azokat a súlyos és nehéz feladatokat, amelyeket vasútforgalmi szempontból nagyon nehéz volt megoldani a visszacsatolt Erdély és később a Délvidék vasútforgalmának lebonyolításaiban. De nemcsak imaga az igazgatás állott hivatása magaslatán, hanem hivatása magaslatán állott a legkisebb ülése 1911 november 19-én, szerdám. 375 / baktertól fel a legfelsőbb emberig mindenki az • államvasutak intézményében és igenis — eizt le kell szögezni, — emberfeletti, megfeszített munkájukkal tették lehetővé, hogy a teherforgalom is és a személyforgalom is a mai háborús viszonyok közepette többé-kevésbbé tűrhetően bonyolódott le. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Könnyű azt mondani, hogy azi államvasutak gyorsvonati és személyvonat! forgalmából igyekezzék a miniszter úr kiküszöböltetni a késéseket és egyéb hiányosságokat, de aki, mint gyakorlati ember, közelebbről ismeri a körülményeket, az tudja hogy ilyen igényeket nem minden tekintetben szabad támasztani, mert nemcsak a vasút forgalmi személyzetén, hanem sokszor éppen a forgalmi eszköziök kellő munkabírásán múlik a pontosság, mert hiszen akár mozdonyról, akár kocsiról van szó, ezeknek az eszközöknek is vannak hiányaik. Elég, ha az olaj elégtelenségéről, akár pedig a javítási munkálatoknál szükséges anyagokról teszek itt csak említést. Nem lehet mindig* az, államvasutak rovására írni az egyes vonatkésések bekövetkezését. Ismét le kell szögeznem, hogy a vasutasság, amely éjjel-nappal való szolgálatával tette lehetővé a visszacsatolt területek gyors bekapcsolását gazdasági életünkbe, csak a legteljesebb elismerést érdemli meg. (Ügy van! Úgy van!) Nem különben a magyar királyi posta is. Akik jártunk megszállott területen, láttuk annakidején, hogy amikor szinte elsőnek érkeztünk meg valahová, a magyar királyi posta emberei, a magyar posta már ott volt. A magyar kir. posta tehát igenis hivatása magaslatán állott ós mintaszerűen teljesítette feladatát és kötelességét, híven és becsületesen, magyar emberekhez méltóan s ezért a magyar királyi posta minden egyes alkalmazottjának — a legkisebbtől a legnagyobbig — csak hálás elismeréssel és köszönettel tartozunk. (Helyes! lés a jobboldalon.) így van ez az egész vona| Ion: tisztességes, becsületes, törekvő, megbízható magyar tisztviselőkarral és munkássággal állunk szemben, akik magyar emberhez méltóan teljesítették nehéz feladatukat és vég| zik kötelességüket ezekben a súlyos időkben. Legyen szabad ezzel kapcsolatban leszögez| nem azt is, hogy a kereskedelmi miniszter úr, | mindenkép igyekezett, — ha erre pénzügyileg mód és alkalom kínálkozott az alkalmazottak szociális helyzetén és viszonyain segíteni. Nem S mondom azt és nem is mondhatnám erről a \ helyről, hogy minden tekintetben kielégítőek azok a szociális intézmények és intézkedések, amelyek akár az államvasútnál, akár a postánál, vagy egyéb ilyen állami üzemeknél létesültek,, de meg kell állapítanom, hogy a jószándék, ta becsületes törekvés a miniszter úr részéről nem hiányzott soha, s hogy ezeknek az intézményeknek alkalmazottai és munkásai • a lehetőséghez képest részesülnek mindazokból a szociális megsegítésekből, amelyeket az ország teherbíró képessége lehetővé tesz. T. Háiz! A Máv. betegbiztosító intézetével kapcsolatban, meg kell említenem azt, amit sokan nem is tudnak ebbeoii az országban, hogy ez az intézmény milyen áldás, s milyen óriási mértékben karolta fel a beteg vasutas tisztviselők és munkások, de általában a vasutasság egészségügyi és szociális igényeit. Most ez az intézmény ismét 250 ággyal fog kibővülni. Ezekből az ágyakból egy igen kedves intézmény fog létesülni, mint a kórház mellékintézete.