Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

374 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 191*1 november 19-én, szerdán. kor tegyük lehetővé, hogy fel is tudják nevelni gyermekeiket, mert a mai családi bérpótlékból és gyermeknevelési pótlékból ezek a szerencsétlen postások és vasutasok gyermekeiket felnevelni tisztességesen nem tudják, pedig ha van a közalkalmazottaknál réteg, amelyet ki lehet emelni a nemzeti érzés és keresztény gondolkozás szempontjából, akkor — a nélkül, hogy a többieket lekicsinyelni akarnám •— azt kell mondanom, hogy ezen a téren vezetnek a postáisok és a vasutasok, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ha ez a helyzet, akkor ne csak szavakkal dicsérjük őket, ne csak harcoljunk az egyke ellen azoknál, ahol már nincs gyerek, hanem segítsük a megszületett gyermekek felnevelését. (Helyeslés.) Remélem, hogy a miniszter úr a maga részéről mindent meg fog tenni, amit meg lehet tenni és elmegy a követelésben!,— így szeretném ezt lerögzíteni — a követelésben a lehetőség határáig, mert itt már követelni kell a miniszter úrnak. Igenis. A miniszter úrnak, valamint a posta és a vasút illetékes vezetőinek követelniök kell a pénzügyminisztériumtól és a kormánytól azt, hogy ezen a téren ko-, moly segítség jöjjön. (Reibel Mihály: Úgy van!) Tárgyalásaim folyamán láttam, hogy nem a posta és nem a vasút legfőbb vezetőiben van a hiba. Azt is látom, hogy az államtitkár urak és a miniszter úr is a legmelegebb szeretettel viselik szívükön ezek helyzetét. Azt kérem tehát tőlük, hogy most már egyesült erővel, keményen az asztalra ütve mondják azt, hogy eddig elment ez a két társadalmi réteg a teljesítőképesség végső határáig, amikor dolgozni kellett és elment a teljesítőképesség végső határáig a szenvedésben (Reibel Mihály: A nélkülözésben!) és a lemondásban is, ők már többet sem munkában,, sem nélkülözésbeni nem adhatnak, (Úgy van! Úgy van!) most már jöjjön ne csak szavakban, hanem jöjjön anyagiakban is, kenyérben is, ruhában is, cipőben is a kormányzat részéről a komoly segítség. Abban a reményben, hogy a miniszter úr, akinél mindig megértést tapasztaltam, a jövő esztendőben ki fogja harcölni az ő részükre is a segítséget, hogy a rádiónál is rendet fog teremteni, amennyire rajta múlik, hogy különösen a vasárnapi munkaszünetnek törvénye, radikális törvénye végre az elkövetkezendő hónapokban tető alá kerül, a költségvetést a magam és pártom nevében elfogadom. (Éljenzése Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: Vasvári Lajos! Elnök: Vasvári Lajos képviselő' urat illeti a szó. Vasvári Lajos: T. Képviselőház! Előadóképviselőtársam egy igen határozott megjegyzését kívánom kiragadni a többek közül, amelyben azt mondotta, hogy háborút viselünk és ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. Amikor a költségvetési vitánál a felszólalók sorraveszik és bírálják a kormányzatnak és az egyes minisztériumoknak munkakörét és tevékenységét, igen sokszor megfeledkeznek arról, hogy ez az ország, Magyarország háborút visel, az ország rendkívül nehéz körülmények között él és nem minden esetben állanak rendelkezésére azok az eszközök, amely eszközökkel a kívánságokat kielégíteni és a panaszokat sok tekintetben enyhíteni lehetne. Éppen ezért a politkusnak elsősorban kötelessége^ felelőssége teljes tudatában a kormányzattal és az egyes tárcákkal kapcsolatban a maga bírálatát elmondania. Bírálni sokkal könnyebb és sokkal népszerűbb, mint elmondani azt, hogy a minisztériumok egyes osztályai 'milyen óriási, megfeszített munkával igyekeznek a mai nehéz körülményeik között hivatásuknak megfelelni. Keveset beszélnek arról, hogy a kereskedelemügyi minisztériumnak egyes osztályai, azoknak kiváló vezetői és munkatársai milyen hősies munkát végeznek kint az ország minden területén. Elég, ha csak egyet említsek meg: az Államépítészeti Hivatal derék munkásait. A visszacsatolt területeken az általuk elvégzett munka a legnagyobb dicséretre és

1 elismerésre méltó. Nemcsak az állami utak és főleg a bekötőutak építése és karbantartása terén fejtett ki érdemdús munkát, hanem ha figyelembe vesszük a sok felrobbantott közlekedési hidaknak csak átmenetileg is a forgalom szempontjából igen fontos helyreállítását, a mérnöki karnak is, amely kint a legnehezebb körülmények között — ellátási és egyéb körülmények között — végezte és végzi ezt a nehéz szizifuszl munkát, elismerésünket kell kifejezni. Ezekről a derék magyarokról kevésbbé szoktak megemlékezni n nolitikusok, pedig meg kell mondani az igazat, hogy ezek az emibereik dolgoznak, kötelességüket teljesítik, szóval hivatásuk magaslatán állanak. Ezt is kötelességünk megmondani. Más kérdés, hogy milyen és mely eszközök állanak rendelkezésére a kormányzatnak, hogy a surge • tett igényeket ki tudja elégíteni. Jól tudom, hogy mindenki szeretné a képviselőházban, az ellenzéki oldalon éppúgy, mint a kormánypárt oldalán, hogy a meglévőnél sokkal több bekötő utat és állami utat tudj^^nk építeni, mert hiszen az ország gazdasági életének fellendülése, a kereskedelmi élet fejlődése szinte függvénye a rendelkezésbe álló jó állami utak és bekötő utak számának. De itt is az, anyagi eszközök szabják meg a kormányzatnak és a kereskede leniügyi minisztériumnak a lehetőségeket. T. Ház! Mindezeket csak azért tartom szükségesnek érinteni, mert hiszen helytelen lenne líigy állítani be a dolgot, hogy itt van a kormányzat, itt van a kereskedelemügyi minisztérium a maga közegeivel és szerveivel s mégsèin történik meg az országban mindaz, amit pedig minden magyar ember szívesen vár és ; akar. Osszuk tehát ketté a kérdést és ismerjük el, hogy az állami üzemeknek és a kereskedelemügyi minisztérium egyes osztályainak élén álló vezetők és munkatársaik igenis hivatásuk magasalatán állnak s kötelességüket ezekben a nehéz időkben a legbecsületesebben teljesítik a magyar nemzet érdekében. (Ügy van! a jobboldalon.) Biró István t. képviselőtársam említette fel beszédében az Idegenforgalmi Hivatal működését és ezzel kapcsolatban bizalmatlanságát fejezte ki. Azt mondotta, hogy nern elégséges az Idegenforgalmi Hivatal tevékenysége, mert nagyobb erővel és nagyobb mértékben kellene fellendítenie

< azt a munkaköri, amelynek ellátása az ő hivatása. Nem mondom, ezen a téren is lehetne többet tenni, ha az anyagi eszközök, amelyek minden tekintetben megszabják az egyes hivatalok tevékenységét, nagyobb mértékben állanának rendelkezésre. De azt mégsem mondhatjuk, hogy ez a hivatal^ teljes mértékben a közömbösség álláspontján áll (Biró István: Nem is mondottam!), mert hiszen tények bizonyítják, hogy az Idegenforgalmi Hivatal a rendelkezésére álló eszközökkel étidig is szép eredményt ért el. Itt van pl. a turisztikai szem-