Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
368 Az országgyűlés képviselőházának 221.. ülése 19 Ul november 19-én, szerdán. tárcának a belügyi tárca terhére. Sajnos, a belügyi tárca törölt ebből a 150.000-ből 140.000 pengőt és csak 10.000 pengőt állított be. Nagyon kérem azonban a miniszter urat, méltóztassék ezeket az idegenforgalmi összegeket a lehetőség szerint, talán más alapokból, bővíteni és ezeket az összegeket tényleg az idegenforgalom fejlesztésére' fordítani. Gondolok például a szubvenciók szétosztására. Az idegenforgalmi szervek arányosan részesedjenek, ne pedig úgy, hogy az egyik nagyon sokat kap, a másik nagyon keveset, vagy talán semmit. Nagyon szeretném, ha a testvéri megosztás érvényesülne ebben a kérdésben is, hogy ne> jusson esetleg több az elsőszülött fiúnak indokolatlanul. (Helyeslés a középen.) Az idegenforgalommal kapcsolatosan még rengeteg mondanivalóm volna és nagyon szeretném ezt a kérdést bővebben is kifejteni, hiszen ismétlem, nemzeti propaganda a belső vendágjárás. Az egyik vidék lakóinak a másik vidékre való elvitele^ egészséges közhangulatot, egészségles közvéleményt fog kialakítani, és így jobban megismerjük egymást, gondjainkkal együtt, holott e nélkül legfeljebb csak az újságokból tudjuk egymást megismerni. Nagyon fontosnak tartom az építkezések ellenőrzését. Tudniillik éppen Erdélyben a román stílusnak nevezett építési stílus terjedt el, vagy amelyet helyesebben talán, bizáncinak nevezhetnék. Ebben az oláh stílusban vannak építve a házak tömegei. Ha valaki elmegy a székely fürdőkre, az ilyen stílusban épült házakat látja majdnem mindenütt. Nagyon kérem a miniszter urat, törekedjék arra, hogy minél előbb tűnjön el ez a stílus. Azonkívül kérem a miniszter urat, gondoskodjék arról, hogy hosszúlejáratú kölcsönök álljanak rendelkezésre, hogy az idegenforgalmi rendelkezéseknek megfelelő szállodaés ftirdőmodernizálások történjenek. Ehhez nem is állami támogatást várnak az érdekeltek, bár bizonyos vonatkozásban várják az állam támogatását is. Nagyon szeretném, ha legalábbis az állam közben jöttével történnék ezeknek a fürdőknek anyagig támogatása, illetőleg ezeknek a hitellehetőségeknek kieszközlése. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az erdélyi fürdők szövetségének a maga egészen minimális és kezdetleges eszközeivel sikerült mintegy félmillió pengős hitelt szerezni a fürdő- és penziótulajdonosok számára, egyéb nincsen. Nagyon fontos — és a miniszter úr figyelmét hangsúlyozottan kívánom erre felhívni a fürdőügyeknél — hogy egyes erdélyi fürdők még ma is idegen kezekben vannak. r Például Szovátafürdő tulajdonjogi kérdése még nincs tisztázva, még mindig a román Szovátafürdő' rt. kezében van. Borszék tulajdonjoga a székely közbirtokosság kezében van ugyan, azon ban még ma is a bukaresti Crissoveloni bank bérlete. Oláhszentgyörgyről nem is ( beszélek, az is oláh kézben van. Málnásfürdőről sem szólok. Nagyon kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezekre a helyekre megfelelő kormánymegbízottakat vagy vállalati felügyelőket kinevezni, akik azonban nem a napidíjért dolgoznának, hanem azért a célért, hogy ezeket a fürdőket eredeti rendeltetésüknek, a székely idegenforgalomnak szolgálatába állítsák. Sajnos 1 , letelt az időm és így nem tudok imár azokkal az egyéb problémákkal foglalkozni, laimelyekről pedig nagyon szerettem volna beszélni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Nagyon kérném a miniszter urat, kegyeskedjék ezeket a kérdéseket megfontolás tárgyává tenni és kegyeskedjék a megfelelő intézkedéseket sürgősen megtenni, mert kétszer ad, aki gyorsan ad. Erdély pedig 1 sajnos, sürgősen, gyorsan akar kapná,, mert szeretne dolgozni; hogy úgy fejezzem ki magamat, ég a munr 'kavágytóL tehát meg kell adni neki a munkaszerszámokat, a munka löhetőségét, hogy kielégítse -magát ezzel a »munkával és álljon be a Nagy-Magyarországért küzdőknek a sorába. (Helyeslés.) Nagyon szeretném továbbá, ha ez az Erdély részéről a kormány felé határozottan -megnyilvánuló jóindulat megfelelő módon nyerne viszonzást a kormány részéről a jövőben is, és nagyon szeretném, ha ezek a kis problémák, amelyek nagyon könnyen eliminálhatók volnának, sürgősen elimináltatnának, és a még ezután felhozandó problémákat azzal a szeretettel oldanák tmeg, amilyen szeretettel intézte a kormány az eddigi kérdéseinket. Zárásul legyen szabad még annyit megemlítenem, hogy ezelőtt így esztendővel, mikor csapataink bevonultak Erdélyibe, hozzám jött egy öreg székely és így szólt: tekintetes, úr, úgy érzem magam, mintha szép álom volna, amikor látom drága honyédeinket. En, t. Ház. megfordítom a dolgot: én úgy érzem magam, hogy a való életiben vagyok és azt a 22 esztendőt tekintem lázálomnak, amelyben mi °enyvedtünk. Ez a való élet, ez a természetes élete Erdélynek, a magyar anyaország kebelében és körében való élet. (Ügy van! Ügy van!) Ezért tartom fontosnak, hogy Erdély teljesen olvadjon be a magyar birodalom testébe, mint ahogyan ez meg is történik. Ezért tartom fontosnak az idegenforgalmat, a nemzeti propaganda szetmpointjából és kifelé is folyton azt mondom, Ihogy Erdély nem regionális politikát űző földrajzi test, hanem Erdély egy Magyarországgal, egy a Dunántúllal, egy a Felvidékkel, egy minden országrésszel. (Nagy taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) Kimondhatatlanul örömteljesen fogadjuk oaii ezeket a dolgokat, amelyeket a kormány részéről kapunk, kimondhatatlan örömmel, mert csak mi tudjuk megbecsülni, értékelni azt az atyai gondoskodást, amely bizony sokszor talán nem kielégítő, de legyen szabad annyit mondanom, hogy mi szerények vagyunk, megelégszünk azzal, amit kapunk és legfeljebb talán szerényen kopogtatva kérjük még az életszínvonalunk emelésére szükséges minimális többletet. Nagyon örvendünk, hogy végre a »rólunk nélkülünk« elve megszűnt. Ma itt va gyünk, mi is beleszólhatunk a költségvetési tárgyalásokba, aktív részesei lehetünk a magyar belpolitikának, és nagyon-niagyon szeretném, ha ezt a szeretetünket a kormány is és ass országunk más vidékén lakó nem csak politkus • testvéreink, hanem legegyszerűbb földmívestestvéreink is, gyári munkás-testvéreink is szeretettel viszonoznák. Erdély nem kapni, de adni akar. " Sajnos, megtörténik, hogy most mégis kér és sokat kér, de ezt csak azért teszi, hogy majdan sokat is adhasson. A költségvetést természetesen a legnagyobb örömmel elfogadom és üdvözlöm a miniszter urat. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és Q középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Kabók Lajos!
