Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
358 Az országgyűlés képviselőházának Ml. ülése 19Ul november 19-én, szerdán. reskedelem kormányzati szerve, de felteszem a kérdést, hogyan tud ez. a bizottság dönteni, hogyan tudja elbírálni a elöntés előfeltételeit? Csak olyan analógiát mondhatnék itt, amilyenre a textilkereskedelmi kijelöléseknél bátor voltam rámutatni. (Nagy László: Majd a bankok kijelölik, hogy kik kapják!) Nem folytatom tovább ezt az elme futtatást, elég ha rámutatok arra, hogy ezek a problémák, amelyeknek megoldása elől semmiféle kormányzat sem térhet ki Magyarországon sem, csak egyetlenegyféleképpen oldíhatók meg: a magángazdálkodás és az államhatalom közötti szerves — (mondhatnám — baráti együttműködés kiépítésével. Vagyok bátor rámutatni arra, hogy nem lehet^ma kétség afelett, hogy a jövő Európa 'gazdasági rendjét az államhatalom által irányított magángazdasági tevékenység fogja alkotni. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Hajni ss Ferenc: Itt a tévedésük a másik oldalon!) Ennek kapcsán vagyok bátor rámutatni arra, hogy tegnap a földművelésügyi miniszter úr enegikusan védekezett Piukqvich József t. képviselőtársam az ellen a beállítása ellen,, mintha ő személyében és ilyen módon személye által az elkészített költségvetés maga liberális beállítású volna. Egyetlenegyre vagyok bátor rámutatni, egy kijelentésre, amely kijelentés a liberális felfogás ujjlenyomatát jelenti. ö azt mondotta, hogy szükséges az állattenyésztésünk érdekébén, hogy a szérumtermelést olcsóbbá tegyük és ilymódon a gazdákat ehhez hozzáférhető helyzetbe juttasis.uk . Erre azt mondotta a mi niszter úr: ennek a célnak elérése érdekében tehát az állani meg fog vásárolni egy szérumtermelőtelepet s sajátmaga fog szérumterme lésre berendezkedni. Ez a liberális felfogás. (Nagy László: így van!) A liberális korban nem lehetett máskép befolyást gyakorolni egy üzemágra, mintha az állam, mint tőkés annak a birtokába került,, de ma mindent előírhat tőke nélkül az államhatalom, előírhatja azt, hogy az üzem mit termeljen, mennyit termeljen» milyen áron hozza^ forgalomba, kik legyenek alkal mázva vezérigazgatónak, altisztnek, portásnak. ma 'minden a kezünkben van, ma tehát semmi értelme sincs annak, hogy a liberális receptek alkalmazásával az állam,, a közület a pénzéi olyan célokra fordítsa, amelyek magángazdasági feladatot jelentenek és amagángazdaságilag ugyanolyan olcsón, talán még olcsóbban elérhetők. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nézzük meg az irányított gazdasági rend ben élő országokat mellettünk, ott a közületi pénzek így is használtatnak fel: közületi célok elérésére és- nem magángazdásági üzemek meg vásárlására, (vitéz Imrédy Béla: VilágosP Ismétlem tehát, hogy ezek a feladatok, amelyek a kormányzat előtt állanak és amelyek megoldandók, — tehát a .magángazdaságon felépített, államilag irányított gazdasági rend -csak akkor oldhatók meg, ha egyrészt a kormányon belül racionális szervezés készül, tehát az ügykörök logikusan osztódnak meg az egyes miniszterek között és ugyanakkor ennek megfelelően kiépíttetik a kormánnyal együttműködőén a magángazdaságnak szakmai alapon való érdekképviseleti rendszere. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Körzavar van az egész, világon!) Addig is, amíg ez a rendszer, tehát a kormányzat és a vele együttdolgozó szakmai ér dekképviselet és magángazdaság súrlódásmentesen együtt nem működik, szükség van arra, hogy a kettő közé mintegy csuklóként beiktassuk az állami irányításoknak összefogó szervezetébe, egyetlen orgánumba azokat a szerveket, amelyek ma különváltan intézik a legkülönbözőbb funkciókat, tehát a nyersanyagellátást, a feldolgozást, a belső elosztást, a külkereskedelmet, — mind külön-külön apparátusok —; és az árkérdést, — amelyre vonatkozóan azt javasolta az előadó úr, hogy oszszúk kétfelé már az árkormány biztosságot is. Ihogy még eggyel több szerv legyen, (Derültség a szélsőbaloldalon.) továbbá a keresztényesítésr, és a hitelkérdést. Mindazokkal a problémákkal, amelyeket felsoroltam, az történik, hogy amint egy probléma mutatkozik, arra mindjárt egy külön szervet létesítünk. Megállapítom tehát, hogy helytelen az irányzat. Méltóztassanak ezeket a funkciókat, ezeknek ellátását egyetlen szervben összefogni és addig is ez a szervezet képezze az Összekötő kapcsot a kormányzat és a magángazdaság között. Ha e<z nem jön létre, akkor azt kell megállapítanom, hogy amennyire igaz az a mondás, hogy mi a háború utáni időben nemzeti aspirációink teljesedése elé csak akkor nézhetünk nyugodtan, ha egy jól felszerelt és moráljában ép hadseregünk van, éppúgy az is igaz, hogy gazdasági aspirációink felé csak úgy nézhetünk nyugodtan, ha egy jól megszervezett, a kormányzat és a magán gazdaság között harmonikus együttműködést jelentő nemzetgazdasági szerkezetünk van. {Ügy van? Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Minthogy én még jelét sem látom annak', hogy a kormányzat még magát a problémát is felismerte volna, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szabó Gusztáv! Elnök: Szabó Gusztáv képviselő urat illeti a szó. Szabó Gusztáv: T. Ház! Ha visszagondolunk arra a néhány évre, amely előttünk zajlott le, látjuk, hogy visszajött a Felvidék, visszajött Kárpátalja, visszajött Erdély és Bácska is. Más időkben ezek olyan nagy események egy nemzet életében, hogy a nemzet, ezeknek hatása alatt marad éveken át. Két évvel ezelőtt télen nagy hófúvás volt, amely megbénította az ország gazdasági életét és majdnem lehetetlenné tette nagy rétegek megélhetését. Utána nagy árvíz volt, amely az ország legnagyobb részét sújtotta, az egész ország együttérzefct az árvízsujtotta vidékekkel, de most már bizony ezt is elfelejtettük. mégpedig azért, mert itt van a világháború, a háborúnak minden nyomasztó jelenségével. Amikor ennyi változás van és ezek ilyen gyorsan követik egymást, kénytelen vagyok azt érezni, hogy valami hiba van bennünk, mert mi lassanként elfelejtjük a nagy dolgokat és csak a kicsinyek iránt van érzékünk, a mindennapi aprólékos kellemetlenségek iráni, inert nem .úgy van minden, ahogyan szerelnénk. Az a gyors változás, amely a közgazdasági életben és minden más téren is_ napirenden van, nem engedi meg, hogy bármilyen bölcseseggel elébe kerülhessünk. Ezt voltam mondandó akkor, amikor Kim- • der igen t. képviselőtársamnak a _ beszédére csak egészen röviden reflektálok, ö ennek a tárcápak a költségvetését és magát a tárcát
