Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 19Ul november 19-én, szerdán. 359 is alaposan ismeri, ami természetes is. Nem fogadja- el a költségvetést pártállásánál fogva. Nem követem őt összes következtetéseiben, mert nem tudok elképzelni olyan előrelátó intézkedést, amely hibamentes lenne. Hiszen mindig előbb volt a bűn és azután lett a büntetés. (Ügy van! a jobboldalon.) Először szerzett az embier tapasztalatot olyan körülmények között, amelyeket előre nem láthatott és azután eliminálta őket, Igazán emberfeletti böleseség kellene ahhoz, hogy hibamentesen lehessen a dolgokat előrelátóan elintézni. Ha akarok, találok én is hibát, sőt azt hiszem, maga a miniszter úr is talál hibákat és azokat maga korrigálja. így tehát tovább jem reflektálok képviselőtársam beszédére. Legyen szabad a kereskedelemügyi v tárca költségvetésével kapcsolatban elsősorban a kereskedőképzéssel foglalkoznom. Azért a ke:ueskedőképzéssel, mert a zsidótörvény kapcsán itt állunk a

! nagy feladat előtt, hogy miképpen oldjuk meg a kérdést, nem az utánpótlás, hanem az átállítás kérdését. Kivézényléssel vagy pedig nyugdíjas tisztviselők önkéntes vállalkozásával nem lehet. Megint itt vagyunk egy nagy kérdésnél, látni fogjuk a hibákat, kifogásolni fogjuk, hogy miért neim csinálták meg a dolgokat, de hogy hogyan csináljuk meg, azt még senki sem tudja. Igenis látom, hogy itt nagy hiba van. Egy múltkori vitában tanú ja voltam annak, amikor egyik kép viselőtársaim azt mondotta, hogy képesítéshez kellene kötni a kereskedelmet. En nem szólok hozzá, hogy képesítéshez legyen-e kötve Vagy nem. De egy bizonyos: nem a képzettség adja meg a kereskedelefmíre való rátermettséget, hanem a nevelés és az, akit nem neveltek a kereskedelemre, ezt a hiányt képzéssel, nevelés nélkül nem tudja pótolni. Ezt meg merem állapítani. mert ez nemcsak ezen a téren van így, hanem minden más téren is. (Úgy van! a .jobboldalon.) A kultuszminiszter úr egy új iskolatípust állított fel, az ipari jellegű középiskolát, amivel el akarja terelni az egyetemekről azokat, akik nem a latinnal akarják érettségi után tanulmányaikat folytatni. (Zaj. — Az elnök menget.) Itt is hiba van. Ez is olyan, mint á kereskedelmi középiskola, nem • adia meg tudniillik a levegőt, hanem csak képez, ugyanakkor elnyomja a felsőipariskolákat, amelyek erősen neveltek, mert egy évig levegőit adtak abból az életből, aimely az illető tanulónak egész életén át a környezete lesz. belekényszerítve őt ablba a műhelylevegőbe, amelyben majd egy életen keresztül dolgozni fog. A dunai hajókon vagy akár a tengeren is a hajóskapitányok, amikor megszerezték a kikötött előképzettségüket, olyan drasztikus matrózkiképzésen mennek át, hogy ha ezt elmondja valaki, dicsekvésnek látszik, mert nem tudja elhinni az, aki nem esett át azon a kiképzésen. Igenis, amikor a leventekiképzésben ifjúságunkat keményen beletörjük abba. hogy katonai szellemben nevelődjék már fiatal korában is. amikor a munkaszolgálat során hozzászoktatjuk azt az embert, aki az íróasztalnál fog dolgozni, arra, hogy kemény, drasztikus testi munkát is végezzen, még pediír ambícióval, zokszó nélkül, akkor keményebb nevelési formákat kell keresnie az embernek arra. hogy bizonyos mentalitást oltson bele abba, aki ipari vagy kereskedelmi pályára készül. (Ügy van! a jobboldalon.) Amikor hallom. hogy 200 pengős ösztöndíjak vannak, még pedig körülbelül 200 ilyen ösztöndíi van a kereskedelmi középfokú iskolákban és úgy értesültem, — nem tudom, igaz-e — hogy mindössze 2ÜO-an pályáztak és ezek között csak 8 köztisztviselő-gyerek volt, ebből látszik, hogy csak 8 köztisztviselő családjában, környezetében volt a mai időkben olyan mentalitás, hogy a gyereke el tudta magát határozni arra, hogy ilyen ösztöndíjért folyamodik. Ezeket nem dicséretképpen mondom, hanem azért, mert úgy érzem, hogy ez mentalitás kérdése, tehát azokból a körökből kell választani a feltörő jövő kereskedő-generációt, amelyek hajlandók vállalni azt a kemény munkát, amelvet nem mindig íróasztal mellett kell végezni, hanem reggeltől estig, sőt rendesen a zárórán túl is. Ehhez járul még az is, hogy minden nap a következő nap gondjaival ébred a kereskedő. Ez egészen niás, mint a tisztviselő nyugodt munkája, amely mindig kettőkor zárul — amit magáim is rosszallók — és csak a vezetők vannak ott délután, pedig a mai időkben igenis ott kellene dolgoznia délután mindenkinek. Hiszen katonáink is kint harcolnak a fronton és nekik nincsen délelőtti hivatalos órájuk. (Ügy van! jobb felől.) Nekem sincs soha, tehát senkinek se legyen, aki munkaképességét ax ország szolgálatába állítja. (Vitéz Hertelendy Mi'klós: Ügy is rövid a nap!) T. Ház! Néhány konkrét kérdést is volnék bátor a miniszter úrhoz intézni. Amikor tudniillik az áruk szétosztásáról lesz szó, akkor nem lesz nélkülözhető, — nem is kifogásolom — hogy bizonyos kereskedőket kijelöljenek arra az árueloszitásra és akkor szükséges lesz, hogy biztosan tudják az emberek, _ hogy megkapják ezt és ne kelljen nekik állniok. Ez van Németországban is és nálunk is bizonyára rákerül a sor

% Egyet kérek, azt, hogy ezeknél a kijelöléseknél csak az áruelosztás érdeke legyen a főszempont, nem pedig, más dolgok, amikkel ilyenkor jönnek, mert én is tudom és mindenki tudja, hogy egyéb szempontok is akadnak. Amikor vállalatalapításokról van és lesz szó a jövőben, akkor a lassan felhalmozódó magyar tőke alig tud majd résztvenni az átállításban. Nagyon vigyázni kell arra, nehogy kiszaladjon alólunk a kereskedelem is és idegen tőkék befolyása alá kerüljön, r mielőtt mi magunk megerősödnénk és az amúgyis nehezen pótolható magyar kereskedőgeneráció felnevelődnék. Az áruicsereforgalommal, illetőleg a külkereskedelmi forgalommal kapcsolatban legyen szabad a következőkre rámutatnom. Majdnem restellek ilyesmit elmondani, merthiszen a miniszter úr is bizonyára gondol erre. Mi képviselők, akik a vidéken járunk, gyakran látjuk, hogy milyen bőrhiány van. Itt van a legnagyobb baj. Amennyire lehetséges, méltóztassék a marhakivitelnél visszajövő kontingenst biztosítani. Így például olaszországi viszonylatban, amely ország felé a marhakivitel erős, méltóztassék bizonyos viszszajövő kontingenst biztosítani a bőrök számára. Azt hiszem, Bulgária is alkalmas terület lenne erre, onnan is szükséges lenne a nyersbőrbehozatalt 'biztosítani. Ezt nem a fővárosi emberek érdekében kérem, hanem azért, hogy inkább a vidéknek jusson bőr, amint a miniszter úr is kívánja. Bocsánatot kérek, hogy ilyen részletkérdést is felvetek, de a gép járóművek forgalmának korlátozása is szívemen fekszik. Nagyon helyes, hogy a gépjáróműforgalmat korlátozzuk olyan mértékben, ahogyan azt a közérdek megkívánja, de én féltem a vidéki autókat. A vidéken ugyanis sokkal nagyobb területek, távolságok vannak, semhogy azokat a közel-