Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-221
Az országgyűlés képviselőházának 221 hogy a kereskedelemügyi minisztérium keres kedelempolitikai osztályára néhány a külkereskedelemben jártas vámtisztviselőt beosztottak, akik a behozatali engedélyek ügyét intézték és a Nemzeti Bankban annakidején a devízaosztályban a tisztviselők létszámát kellett szaporítani, hogy a devizaforgalmat figyelemmel tudják kísérni; logikus volt, hogy néhány állami tisztviselővel szaporították a létszámot; ekkor azonban a beavatkozás még csak a gazdasági élet bizonyos területén mozgott, ma ellenben, amikor a beavatkozás olyan mélyenjáró, természetesen más megoldások szükségesek. Csak a textilkereskedelemre kell gondolni, amikor az államhatalom ma megállapítja, hogy kell-e nagykereskedelem vagy nem kell, ha kell, hány emberből, hány cégből álljon; elő és végül is kik legyenek azok. Az államhatalomnak ezt mély beavatkozását többé nem lehet elintézni azzal, hogy az állami tisztviselők létszámát szaporítjáik. Csak egy mondatban említem azt, hog3 r éppen ma szaporítják az állami tisztviselők létszámát, amikor ennek szociális indokoltsága nem forog fenn, amikor ellenkezőleg, tisztviselőihiány, intelligenoiahiány tapasztalható a visszacsatolt területek és a zsidókérdés kihatásainak következtében, mikor éppen az ellenkező volna logikus, hogy ma, racionalizálják az állami igazgatást, minden vonalom, hogy elhelyezzük a tisztviselőket a gazdasági életben. (Nagy László: Pedig ma lehetne!) A másik dolog, hogy azért sem lehet ezt a kérdést megöldíani úgy, hogy a tisztviselők létszámát az állami vonalon szaporítják, mert hiszen ez olyan megoldás volna, mintha a háborúba keveredett ország 'határait például a pénzügyőrök és rendőrlegénység létszámának emelésével próbálnák megvédeni. Legyünk azzal tisztáhan, hogy ez új állapotot jelent és ezt az új állapotot csak egyféleképpen tudjuk megoldani: ha az államhatalom megtalálja annak lehetőségét, hogy a kormányzat alá rendelt magúngazdasággal hogyan tudja az intenzív és szoros együttműködést biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nem találjuk meg ennek az együttműködésnek lehetőségét, akkor természetesen továbbra is számolnunk kell azokkal a késedelmekkel, amelyek példáiul az állami beavatkozás egyik legfontosabb területén, az árkormánybiztosságnál mutatkoznak és amelyek végső fokon hová vezetnek 1 ? Odavezetnek, hogy ha olyan költségtényezők drágulnak, amelyek árának irányítása nines benn a magángazdaság hatóterületében és ezek az ármegállapításnál nem vétetnek figyelembe, a magáingazdaság csak egyféleképpen tud védekezni, visszatartja készleteit addig, amíg az árat "újból meg nem állapítják, lassanként termelését is le fogja állítaná, hogy a ráfizetést csökkentse. Nem tudom megérteni, hogyan nélkülözhető ez az együttműködés ismét egy olyan fontos hivatalnál, ahol restanciák vannak hónapokra, söt évekre visszanjynlólag mind a mezőgazdasági, mind az ipari árak megállapításánál, ugyanakkor azonban) van idejük ezeknek a tisztviselőknek arra, hogy megállapítsák és hivatalosan közzétegyék az angolparki hippodrom lovaglásának árát, (Derültség a szélsőbaloldalon«.) ugyanakkor hallom, hogy most azzal foglalkoznak, hogy a lipótmezei elmegyógyintézetben ápolt betegek borotválálsi költsége 4 vagy: 6 fillérben legyen-e megállapítva. (Élénjc derültség a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Rendnek kell lennie!) Ez már olyan krízist jelent, amelyiiUse 191*1 november 19-én, szercHn. 357 nél a kormánynak is meg kell állnia és gondolkodnia kell. (Szöllősi Jenő: Már megálltunk!) A gondolkodásnak eredményét lígy látom, hogy ez ebben a pillanatban abban mutatkozik, hogy most az eltérések végleges rendezése érdek éhen egyetemi tanár okból # álló bi : zottságot hajlandók felállítani. (Rajniss Ferenc: Ez jó lesz!) Minden tiszteletem és megbecsülésem az egyetemi tanárok iránt, de ezek a kérdések nem további konzultatív szerveket, hanem gyors és szakszerű intézkedéseket követelnek, úgyhogy én ezúttal tisztelettel rámutatok arra, hogy ne méltóztassék ezt megcsinálni, mert ha ma, amikor feladataink megoldásában ilyen mélyponton vagyunk, további konzultatív szerveket vesznek elő, ezeknek a szerveknek a beiktatása csak súlyosabb helyzetet fog jelenteni. (Rajniss Ferenc: Egy Laky helyett két Laky, aztán el van intézve a dolog.) Ezeknek a logikus és racionális megoldásoknak a hiánya termeli ki azokat az eredményeket, amelyeken én nem csodálkozom. Amikor az államhatalom a maga tisztviselőivel neveztet ki például kereskedőket, hogy a kereskedelem keresztpnyesítését elősegítse, ezen a téren a következő eredményre tudunk rámutatni : Kinevezett a kormány, az állam kereskedőket, bekérte az okmányokat, úgy, mint ez szokás, — mondjuk — altiszti állások betöltésénél. Bekérik az erkölcsi bizonyítványt, a születési anyakönyvi kivonatot, meghallgatják -a kamarát, amely azonban nem szakszerű szerv ennek a kérdésnek elbírálására. Az eredmény az volt, hogy textilkereskedőnek kineveztek egy urat, aki addig 12 év és 4 hónap fegyházat ült, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Hallatlan!)) ugyanakkor nem neveztek ki valakit, akinek a kérvényét másolatban eljuttatták hozzám, aki húsz esztendő óta a textilszakmában működött, Összesen négy cégnél volt alkalmazásban, az egpisz, háború alatt kint volt a harctéren, öt testvér közül egyedül ő került haza, négy testvére a harctéren hősi halált halt, ezüst és bronz vitézségi érem tulajdonosa, pénze van, tehát megvan minden feltétele, amire szüksége lett volna. Ez az ember mégis kimaradt. Én ezen nem csodálkozom, ezt ennek a rendszernek természetes következményének találom (Rajniss Ferenc: Tizenkét évi fegyház előnyben!) és állítom, hogv ha itt a szervezésen l|é<nyegileg változás he nem következik, akkor mi állandóan szép szavakkal fogjuk magunk előtt célkitűzéseinket ecsetelni, de egy lépést sem fogunk érdemben és haladásban felmutatni. Olvasom az újságban, hogy végre megoldja a kormány 20 millió pengős keretben a kereskedelmi hitelakció kérdését. Hogyan lehet ezt megoldani, hogyan lehet a hitelt annak juttatni, akit valóban megillet? Csak úgy, ha megvan nekem erre a szakmai szervezetem, azt meghallgatom és az megmondja, hogy annál az illető cégnél, amely a hitelt kéri, tényleg szükség van-e arra a hitelnyújtásra gazdaságilag, megvan-e annak a tárgyi előfeltétele, személy szerint megbízható-e a hitelkrárő. így tudnék olyan döntést hozni magam, mint kormányzat, amely lelkiismeretesen végrehajtható. Ezzel szemben egy bizottságot alakítanak, amelynek elnöke a kereskedelmi kamara részéről vitéz Gyulay Tibor, tagjai a pénzügyminiszter kiküldöttje és egy bank. amely folyósítja a kölcsönt. Nem is kérdezem, hogyan hiányozhatik egy ilyen bizottságból a kereskedelemügyi minisztérium vagy a közellátási minisztérium, tehát a ke51*
