Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

350" Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 19íl november 19-én, szerdán. időkben úttörőikként indulnak el a kereskedelmi, vállalkozói pályára. Rendesen nines meg

1 a szükséges anyagi bázisuk, a szakértelemben, a gyakorlatban is még kiegészítésre, pótlásra szorulnak és így egyenlőtlen fegyverekkel kell felvenniök a küzdelmet a régi, hatalmukhoz még mindig oly görcsösen ragaszkodó, duzzadó pénztárcájú zsidók ps a júdáspénzen vásárolt stróman díszkeresztény csatlósaik hadának alattomos támadásai ellen. (Ügy van!) Távol álljon tőlem, hogy kifogásoljam a kereskedelem és & vállalkozás többnyire zsidók által kitermelt kinövéseinek lényirbálását, fiéktelenségeinek megrendszabályozásáti de azt igenis kénytelen vagyok helyteleníteni, hogy amikor keresztény ifjúságunkat minden rendelkezésre álló módon a szabad pályára buzdítjuk, ugyanakkor az úgynevezett szabad pályákat úton-útfélen támadjuk és úgy megrendszabályozzuk, vagy talán béklyót is kötünk rájuk, hogy már a leggondosabb vizsgálattal sem lehet megállapítani arról a pályáról, hogy az valaha is szabad pálya volt. Megint csak a zsidóság nevet majd rajtunk, hogy mi magunk iparkodunk megfojtani az alig levegőhöz jutott keresztény magyar kereskedelmet és vállalkozást, ahelyett, liogy mindenben támogatnók, segítségükre lennénk és óvnánk, mint a jövő boldogabb és gazdagabb Magyarország egyik leendő erős pillérét, támaszát. Több megértést, több szeretetet kérek mindenkitől részükre. Mondanom sem kell, hogy az ilyen mellőző bánásmód és megokolatlan támadás nem szakemberek részéről érik a fiatal keresztény magyar kereskedelmet, de mindenesetre ezek a támadások is gondolkodóba ejtik, megtorpantjuk a sok buzdításra talán már-már szabad pályára induló ifjúságunkat. Ügy érzem, ez is egyik oka lehet annak, hogy középosztályunk a szabad pályáktól még mindig elzárkózik. Ne várjunk mindent a hatóságoktól, hanem szövetségbe tömörülve, megerősödve magunk vegyük fel a harcot neim csak a kezdet nehézségeivel, de a kitűzött célunkhoz vezető utunkat minduntalan keresztezni, alattomosan aláaknázni akaró ellenségekkel szemben is. E téren nyilik szép feladat a keresztény magyar kereskedeleni if jtí harcos szervezetének, a Baross Szövetségnek is. A Baross Szövetség eddigi működése alapján joggal bízunk benne és el is várjuk tőle, hogy feladatának magaslatára emelkedve védelmébe veszi a fiatal kezdő keresztény magyar kereskedő nemzedéket. Az idősebb társak a fiatalabbakban ne felesleges konkurrenciát lássanak, hanem a szükséges utánpótlást, akiknek irányítása, nevelése, támogatása éppen az ő legszebb hivatásuk és feladatuk. Ilyen összefogással lesz csak meg az eredménye annak az áldozatos munkának, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr indított el és mindig tárcája egyik legfontosabb feladatának tekintett, vagyis a keresztény magyar kereskedő nemzedék hazafias, és szakszerű nevelésével egy erős, nemcsak hitében, de szellemében és tetteiben is mindenkor keresztény r és magyar kereskedőtársadalom megteremtésének. T. Ház! A tárca felügyelete alá tartozik a Központi Mértékügyi Intézet, amely az 1907. évi V. te. értelmében a mértékügynek az egész országterületre kiterjedő egységes műszaki vezetését látja el, éspedig általános elismerésre és megelégedésre. Ezekután áttérek a kereskedelmi és közlekedésügyi tárca másik nagy feladatkörére, a közlekedésügyre. A jó, korszerű közlekedés alapfeltétele^ úgy a személyi, mint az áruforgalom fejlődésének, így az idegenforgalomnak, illetve a kereskedelemnek és azok fejlődésének. Amíg a háború a külső idegenforgalmat csaknem teljesen megszüntette, addig a belső idegenforgalom egyrészt az ország szerencsés területi gyarapodása folytán, másrészt mivel hazai közönségünk is Magyarországon keresi a nyaralást és üdülést, jelentősen emelkedett. Ez viszont fokozott feladatokat ró a minisztériumra, az idegenforgalmat irányító Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalra és az Országos Idegenforgalmi Bizottságra. A magyar vidéket, a magyar üdülőhelyeket felkereső közönség igényeinek kielégítését lehetőleg biztosítani kell, mert ez többet ér minden hangzatos propagandánál. A szállodák, penziók ellenőrzése, osztályokba sorozása is ezt a célt szolgálja. Kormányzatunk szállodák, turista- és diákszállók építésével jó példával serkentőleg kíván hatni a magántőkére. A fizető vendég-mozgalom továbbfejlesztésével újabb és újabb szebbnél-szebb helyeken találhatnak olcsón kellemes pihenést, üdülést, biztosít jelentős mellékkeresetet és megélhetést, biztosít jelentős mellékeresetet és megélhetést. T. Ház! Amidőn a közlekedés fejlesztésének elsőrendű fontosságára mutatok rá, meg vagyok róla győződve, hogy tárt kapukat döngetek, mert felesleges a honvédelmi, kereskedelmi, közgazdasági és idegenforgalmi érdekek tömegét felsorakoztatnom. A közlekedés fontossága elismerten mindenekfelett áll. Vonatkozik ez a közlekedés minden fajtájára, minden nemére, bonjrolódjék le a forgalom levegőben, vizén, földön, országúton avagy vasutakon. Az ország újabb szerencsés területi gyarapodása e téren is újabb feladatok megoldása elé állította a minsztériuinot. Az új határok régi közlekedési vonalakat hasítottak ketté, talán éppen azért, hogy bő alkalmat nyújtsanak a magyar közlekedés irányítójának a fejtörésre, hogy egyrészt miként biztosítsák egész országrészek összeköttetését az anyaországgal, másrészt, hogy bebizonyíthassák, miszerint a különböző közlekedési berendezések nem arra valók, hogy egymást feleslegesen lekonkurrálják, hanem ellenkezőleg, hogy egymást kiegészítve szolgálják a nagyközönséget és ezen keresztül a nagy országos érdekeket, így például a Székelyföld forgalmát az összekötő vasúti vonal kiépítéséig repülőgépek, autóbuszok, tehergépkocsik biztosítják. Az állami közúti hálózat 6269 kilométerről 8298 kilométerre, vagyis egyharmadával növekedett. Ezért volt indokolt és ezért vált szükségessé a kereskedelmi tárca létszámának 520 fővel való emelése is. A közutak fenntartásánál igen fontos az elsőrendű portalan burkolatú, nagy értéket képviselő utak karbantartása. Ugyancsak fel kell készülnünk a hóviharok okozta akadályok elhárítására, ezért Svájcból nyolc hómaró gépet szerzett be kormányunk. A törvényhatóságok a kezelésük alá tartozó mintegy 30.000 kilométer hosszú úthálózat fejlesztése és fenntartása érdekében szintén igen nagy áldozatokat hoztak, inert míg 1939-ben 52, 1940-ben 58, addig 1941-ben már 667 millió pengő volt a törvényhatósáigok út-