Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
âl8 Àz országgyűlés képviselőházának 220 Visszagondolok az elmúlt év faellátási nehézségeire. Tudom, hogy három minisztériumban akadoztak a dolgok, (vitéz Jaross Andor: És nem találkoznak!) amíg végre nagynehezen sikerült odáig eljutni, hogy Budapest székesfőváros közönségének nem kellett fáznia. Mélyen t. Ház! Feltétlen szükségszerűsége mutatkozik nemcsak a földművelésügyi minisztérium átszervezésének, mert hiszen ez csak egy fogaskerék a kerékrendszerben, hanem az egész adminisztrálás megfelelő átállításának is. Minthogy pedig adva van az irányított gazdálkodásra való áttérés, és a miniszter úr gazdálkodni akar, szükséges, hogy a miniszter úrnak megfelelő apparátusa legyen a gazdálkodáshoz. (Egy hang. a szélsőbaloldalon: Akar, de nem tud! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Minden terv annyit ér, amennyit végre lehet belőle hajtani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Juresek Béla: A jelenlegi helyzetben a legnagyobb jogi jártasság mellett is alig lehet a rendeletek útvesztői közt elbukdácsolni (Ügy van! a jobboldalon.) és ha nem változtatnak ezen a mostani állapoton, akkor — meg vagyok róla győződvei — az irányított gazdálkodás a mezőgazdasággal foglalkozóknak nem előnyére, hanem feltétlen hátrányára fog szolgálni és nemi fog mást eredményezni, mint a gazdatársadalom zaklatásának lehetőségeit, anélkül, hogy megfelelően és céltudatosan előkészítenők mindazokat a termelési sikereket és termelési lehetőségeket, amelyek pedig oly messzemenően adva vannak az irányított gazdálkodás keretében. Mindezeknek a kérdéseknek előre és feltétlenül aprólékosan, (minuciózus pontossággal való szabályozása és az ehhez szükséges együttműködés feltétlen megteremtése lehet csak az alapja annak a reménynek, hogy az irányított gazdálkodás sikerül és kérem is, hogy enélkül a miniszter úr ne is vállalkozzon arra. hogy ezt megvalósítani igyekezzék. Nem akarok az elmúlt évek rendkívüli időjárásaiból eredő termelési nehézségekre és az ez okból felmerült óriási termelési költségekre kitérni. Amikor azonban a gazdálkodással magával és a termeléssel foglalkozom, nem hagyhatom szó nélkül, hogy megfelelő minőségű terményeinkre a mezőgazdaságban megfelelő maximális, jobban mondva rögzített árakat állapítottak meg. Természetes, hogy ugyanakkor mindazokra a szükségleti cikkekre is, amelyek ezeknek a terményeknek előállításához szükségesek, kívántuk és követeltük a rögzített árak megállapítását. 'Ez sajnáliatojj módon nem történt meg és így a mezőgazdaság a termelésben ismeretlen koefficiensekkel kénytelen számolni (Ügy van! a szélsőbaloldalon), mert egy termelési évben ugyanazok a mezőgazdaság részére szükséges anyagok többször is hatósági jóváhagyással drágultak. Ez azonban még a kisebb baj volna. A nagyobb baj, mélyen t. uraim, az. hogy feketén vásárolhatók olyan árucikkek (Börcs János: Minden!), amelyeknek vásárlására ilyen lehetőségnek nem volna szabad lenni. Az elmúlt esztendőben kormányígéretet kaptunk arra (Piukovich József: Már sokszor!), hogy bizonyos közszükségleti cikkeket, nevezetesen a (munkásság részére szükséges ruhaanyagot, standardizálják és a meglévő nyersanyagokból csakis ezeket a minőségeket állítják elő. (Kajniss Ferenc: Hogyne! Majd a Gyosz-szal kezdenek ki! — Börcs János közbeszól.) Ezzel szemben a legutóbbi időkig a gyárak üzleti politikája folytán még mindig finom árukat készítettek (Ügy van! Úgy van! a szélsŐbal\ ülése íeíi november 18-án, kedden. oldalon. —- Zaj.), amelyek egyrészt exportálhatók, másrészt nem a munkásság részére valók, azonkívül elérkeztünk oda. hogy egy munkásing ára 12 pengő, egy munkáscsizmának ára, amely jegy nélkül vásárolható, 120 pengő. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Jól nézünk ki! — Gróf Festetics Domonkos: A zsidó jampecnek van annyi, amennyi kell! — Az elnök csenget.) f Természetes, hogy az ilyen módon megállapított mezőgazdasági árakon lassankint termelni nem tehet és a termelés teljesen esődbe fog jutni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra: annakidején a magyar gazdatársadalomtól egyenkint is, testületileg is, a ka^ marától is, az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettől is tanácsokat kértek; megkérdezték, meghallgatták őket, ellenben mindazokat a dolgokat, amiket tanácsoltak, nem vitték keresztül. így ezek az egyesülések és maga a magyar gazdatársadalom semmikép sem azonosíthatják magukat azokkal a következményekkel, amelyek éppen abból álltak elő, hogy a magyar gazdatársadalmat sem az áralakulás, sem a forgalombahozás tekintetében meg nem hallgatták. (Ügy van! ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon. — Taps Jobbfelől.) Amikor az országnak jelenleig négyöt bőrgyára van és feketeáruként nagymennyiségben vásárolható lábbeli, felteszem a kérdést, hol van a felelősségnek a határa, ameddig felelősség nélkül lehet a magyar gazdától a maximális, illetőleg megszabott áron elvenni az Ö terményeit és ugyanakkor lehetőséget adni arra, hogy ilyen konjunkturális haszonhoz jussanak azok (Egy, hang a szélsőbaloldalon: Zsidók!), akik ki akarják élvezni a konjunkturális kereseti lehetőségeket? (Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Gróf Festetics Domonkos: Aladárok! — Piukovich József: Anarchia! — Szöllősi Jenő: Tessék lo szavazni a kormányt!) Az elmxult esztendőben, sőt már két észten dövel ezelőtt is voltam bátor erről a helyről rámutatni ennek az árpolitikának a konzekvenciáira. Méltóztatnak rá emlékezni, akkor mutattam rá és mondottam meg, hogy nem lesz sertés, nem lesz tej. (Ügy van! Ügy van!) Ezek nem voltak jövendőlések, esak egy helytelen árpolitikának a természetes konzekvenciái (Baky László: Ki a felelős?), amelyek bizonyos produktumokban akkor jelentkeznek, amikor ez az árpolitika az illetőknél a termelést lehetetlenné teszi. Az elmúlt esztendőben mutattam rá arra, hogy döglött birkáról nem lehet gyapjút nyírni. Ennek az akkori árpoli tikának az eredménye az, hogy ma Csonka; Magyarországra átszámítva a két éven aluli juhok száma a három év előtti állapottal szemben több mint 50%-kal esett. (Kajniss Fe renc: Borzasztó! — ifj« Tatár Imre: A helyes árpolitika következménye! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az államtitkár úr csodálkozik?) Itt vagyok kénytelen rámutatni arra. hogy a magyar mezőgazdaság az áruinak je lenlegi rögzített ára mellett nem képes a műnJcásságot úgy fizetni, hogy megtalálja megél hetesét. (Börcs János: Innen kezdődik az elégedetlenség! — Taps a szélsöbaloldalon.) Kénytelen vagyok rámutatni arra a termelési anarchiára, amely ennek a következmény?' lesz. (Ügy van! Űgy van! Taps a szélsőbalod dalon.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy nem a birtokososztàly s nem a magyar munkás az, aki, akár szabotál, akár nem tud ter-