Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. melni, hanein ez a rendszertelenség és ez a kapkodás, amelynek állandóan tanúi vagyunk, okozza ezt a helyzetet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbatoldalon.) És amikor látjuk, hogy az új közellátási miniszter apparátus nélkül áll itt, akkor kérdezzük, mi volt és mi történt a* elmúlt nyolc hónap alatt? Mi történt ebben az országban a közellátás terén eddig, amikor itt áll az új közellátási miniszter és nem tud megindulni, mert nincsenek emberei? (ifi Tatár Imre: Először meg kell termelni a'terményt és csak azután lehet szétosztani! — Horváth Géza: De azért Lakynak tapsoltak kilenc hónapig! — Szöllősi Jenő: Egészen érdekes! — Zaj a szélsőbatoldalon.) Nagyon jól ismerjük az ipari nyersanyagbehozatal nehéz kérdéseit és éppen azért már régen kértük, hogy az ipari nyersanyagok áremelkedését egy állami alapból fizessük, amely mindnyájunkat terhel. Ha ezt annakidején megvalósították volna, akkor az árak egy szinten való tartásának semmi akadálya nem lett volna, mert hiszen minden egyéb együttható a kezünkben van. Itt is ki kell jelentenem, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar falu lakossága kényszerűségből, áldozatkészségből és hazafiságból nélkülöz, ha kell, (Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) de semmi esetben sem hajlandó magát az uzsorásoknak kiszolgáltatni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a szélsőbaloldalion.) Védekezik, védelmet kíván és követel először a kormánytól. Nagyon sajnálná, ha magának kellene ezt a védelmet a maga részére megszereznie, mert ami ma van, az anarchia. (Gr. Festetics Domonkos: Külföldi zsidó jampecek zabálnak itt! — Meskő Zoltán: Hol? Miért tűrik? — Gr. Festetics Domonkos: Menjen a Kitzbe, vagy a Hungáriába, ott megtalálja őket!) Annakidején a földmívelésügyi minisztérium kebelében megalakult a mezőgazdasági árvizsgáló intézet. Ez az árvizsgáló intézet elkészítette a kalkulációt. Ez az intézet szakértőkből áll s ezek a szakértők hivatásuk magaslatán állanak; vagy ha nem állanak hivatásuk magaslatán, akkor méltóztassék olyanokat állítani oda, akiket akceptálnak. Ha van egy ilyen szerv, akkor méltóztassék megmondani a miniszter tirnak: hogyan állhat elő az a helyzet, hogy soha egyetlen esetben nem akceptálták még ennek a mezőgazdasági kalkulációs szervnek a mezőgazdasági cikkekre vonatkoztatott kalkulációit? (Szöllősi Jenő: Nem azért csinálták!) Mert ha ezekből mindig lealkusznak, akkor természetszerű, hogy a mezőgazdaságot vagy elsorvasztjuk, vagy feltétlenül az illegális kereskedelmet és az áruk illegális forgalmát igyekszünk elősegíteni. A földmívelésügyi miniszter úrnak feltétlenül kezében kell tartania a termelés minden ágát; kezében kell tartani azért, hogy a magyar gazdaközönségnek felelős lehessen (Ügy van! Ugy van! — helyeslés és taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) és azért, hogy legyen valaki, akit mi gazdák felelősségre vonhatunk*, nehogy az legyen a helyzet, — mert ma azt lehet mondani, úgy áll a helyzet — hogy bármely esetben kívánunk felelősségre vonást, bármely esetben kívánunk helytállást, a szálak mindenkor máshova futnak (Meskó Zoltán: Hova?) és nem az ő hatóságához. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak nincs fekete kormány? — Rajniss Ferenc: A felelősség közben van! — Zaj.) Ezekután a termelési lehetőségekről, magáról -a termelésről és arról a kapcsolatról szeretnék beszélni, amely a gazda és a föld között van. Elsősorban beszélnem kell a földbirtok•ülése 19H november 18-án, kedden. 319 megoszlásról. (Halljuk! Halljuk! a bal- es a szélsőbaloldalon.) Az előbb ennek elébevágtam, amikor kijelentettem, hogy minden zsidóbirtokot mindenféle huza-vona megkerülésével mielőbb kisembereknek kell kiadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szeretném látni, hogy azokból a középbirtokokból, amelyeket ezekből a maradék zsidóbirtokokból »alakítottak, hány jutott hivatásos gazdáknak? (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ezekután természetesen a második etap a zsidókézen levő bérletek keresztény kézre juttatása. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Amikor valaki a birtokát hosszú időre bérbeadja, akkor -az nem a földet szereti, hanem a biztos tőkét látja benne (Piukovich József: Ügy van! Ez az!) és megítiálésem szerint a tőkebefektetésnek nagyon sok jövedelmezőbb lehetősége van annál, mintha valaki a tőkét földben tartja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak a földbirtokeloszlás kérdésére és a földbirtokpolitikai törvények, illetőleg <az úgynevezett földbirtokreformtörvények óriási hátrányaira. Nem azért voltak hátrányok, mert az intenciók nem voltak jók, hanem azért, mert megítélésem szerint nem úgy hajtottuk végre ezeket a törvényeket, ahogyan végre kellett volna hajtani. (Piukovich József: Ügy van! Ahogyan kellett volna!) Mert apró, pántlikaföldeket, egy-két holdakat juttattunk ahelyett, hogy önálló exisztenciákat teremtettünk volna. (Börcs János: Ahelyett, hogy életképes kisgazdákat csináltunk volna!) Az -az ember, akinek egy-kpt hold föld jutott, megmaradt továbbra is mezőgazdasági napszámodnak. (Piukovich József: Proletárnak!) Nem azt mondom, hogy ennek az embernek nem könnyebb a mezőgazdasági napszámosság e mell ott az egykét hold föld mellett, csak azt állítom, hogy az önálló kisexisztenciák nevelésére és számuk növelésére nem fordítottunk elég gondot. A mezőgazdasággal foglalkozók fejlődésének természetes folyamata van. A nincstelen emberből először házhellyel bíró enmert kell csinálni (Börcs János: Ügy van! Legyen neki otthona!), aki -a falu jól vezetett közlegelőjén állatait neveli (Piukovich József: Nagyon helyes!) és mezőgazdasági munkával foglalkozva téli foglalkozást is talál saját háztartása körében és jövedelmező szövetkezeti értékesítés útján hozza forgalomba feleslegeit. Ezt követi azután az önálló mezőgazdasági kisbirtok (Ineze Antal: Kezdjük el, az Istenért!), amelynek természetesen feltótlenül akkora birtoktestnek kell lennie (Szöllősi Jenő: Szavazzák le a kormányt és rendben lesz!), hogy abból tulajdonosa megélhessen. A kezdés megtörtént, mert annakidején az első földbirtokreformmal juttatott földeknek már a fele sincs az eredeti tulajdonosok kezében, hanem el van adva ée méltóztassanak elhinni, hogy nagyon sok munkába fog kerülni, mire ezeket a pántlikabirtokokat ismét tagosítani fogjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) De amikor a földbirtokpolitika terén elmegyünk — és ei kell mennünk — addig a legszélső határig, ameddig az ország lakosságának földhözkötése, a földnek és a népnek egymáshozkapesolása érdekében elmennünk szükséges, amivel a nép boldogulását előmozdítani igyekszünk, ugyanakkor termelési szempontból megvan az a* határ, ahol vége van az agitációnak (Rajniss Ferenc: Természetesen mindnyájan ezt mondjuk!), ami ezzel együtt jár, mert nem lehet intenzivitást és állandó befektetéseket kívánni 46*