Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-214

Az országgyűlés képviselőházának 214, azonban e pillanatban — mint mindenki tudja — a fegyverkezési termelésnek, a tágabb érte­lemben vett honvédelmi szükségleteknek a szolgálatában áll. Azt hiszem, ezt a nemzet létérdeke kívánja meg, (Úgy van! Ügy van!) ezen a téren vitának helye nincs. Ebből tehát világos, hogy kevesebb marad a közvetlen fo­gyasztásra, már pedig őrködnünk kell a terme­lés és a fogyasztás helyes aránya, illetőleg egyensúlya felett. Ezt háborús időben mással, mint fogyasztáskorlátotzásokkal elérni nem le­het. Méltóztassanak körülnézni: most már — mondhatjuk — nemcsak Európában, hanem a világon mindenütt fogyasztáskorlátozás van. Van nálunk is és hozzátehetjük, hogy így lenne még akkor is, ha az 1940. évi rendkívül rossz termési utóhatásait nem éreznok még min­dig. Ezeket pedig, különösen egyes vonatkozá­sokban, még mindig érezzük. Amikor azt mondom, mélyen t. Ház, hogy a közvetlen fogyasztást korlátozni kell, akkor ne méltóztassanak pénzben gondolkodni, ha­nem méltóztassanak árukban, fogyasztási ja­vakban gondolkodni, amelyek korlátolt meny­nyi&égbexi állíthatók elő és méltóztassanak arra gondolni, hogy a termelési kapacitás egy része a honvédelem céljára van igénybevéve. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy a fogyasztásikorlátozások terén milyen intézke­dések történtek a múltban, csak annak a meg­győződésemnek akarok kifejezést adni, hogy a meglévő jegyféleségek organikus összefogása, a folyamatban levő közellátási intézkedések szigorú végrehajtása, termelésünk megfelelő emelése és szervezése esetén semmiféle baj nem lehet a közellátás terén. {Helyeslés és taps jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd meglátjuk! —- Maróthy Károly: Mit szól ehhez Laky?) Ehhez azonban — ezt meg kell mondanunk — szükséges, hogy a közönség is le­szállítsa igényeit, (Ügy van! Ügy van! a jobb­és a baloldalon.) a közönségnek is takarékos­kodnia ikell. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ha már egy hónapja nem kap egy deka zsírt, ak­kor leszállította! — Pándi Antal: Nem kapunk már semmit, hát mit szállítsunk le? — De­rültség.) T. Ház! Aki már leszállította az igénye annak köszönetet mondunk, de még mindig látunk olyanokat, akik nem szállították le igé­nyeiket. (Zaj. — Matolcsy Tamás: A Lipótváros és Goldberger mikor szállítja le igényét 1) Azt kérjük tehát, hogy aki nem szállította le igé­nyét, szállítsa le, takarékoskodjék, ne üljön fel mindenekfelett különféle tendenciózus híresz­teléseknek (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és viselje fegyelmezetten azt a lemondást, (Egy hang a szélsőbalodalon: De mindenki!) többé-kevésbbé csak kényelmetlenséget, ame­lyet viselnünk kell. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: A zsidók nem tartják be!) Én tudom, t. Ház, hogy ez mélyen belenyúl az egyén életébe, ezzel nagyon tisztában vagvok (Ma­róthy Károly: Nem baj!), magam, is érzem, de ez mindenütt így van, sőt merem állítani, hogy másutt fokozottabb mértékben van így. (Egy hang jobbfelől: Mi még boldogok vagyunk!) Csodáljuk katonáinkat, akik kint vannak, nél­külöznek és lemondanak, de akarjunk mi is méltók lenni katonáinkhoz. (Élénk éljenzés és és taps a Ház minden oldalán. — Maróthy Ká­roly: Régebben kellett volna kezdeni! — Nagy László: Éhenhalnak a családtagjaik!) Elnök: Nagy László képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Maróthy Ká­roly: Kevesli a 10 pengőt! Ebben igaza van!) Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz­KEPVIiSELÖHÁZI NAPLÓ XL lése 1941 október 23-án, csütörtökön, 15 ter: Ha semmiben másban, de egyben egyet­értünk: sokkal jobb itthon, mint kinn a fron­ton. (Nagy László: Azért kell megbecsülni őket és családtagjaikat jobban támogatni! -­Zaj. — Maróthy Károly: Azért kell a hadiöz­vegyeket jobban megbecsülni!) Viseljük el te­hát a korlátozásokat hősiesen és büszkeséggel. Elnök: Nagy László képviselő urat folyto­nos közbeszólásaiért rendreutasítom. Reményi-Scbneller Lajos pénzügyminisz­ter: Mélyen t. Ház! Beszélnem kell még az árpolitikáról. (Halljuk! Halljuk!) Az áremel­kedéseknek 1939 augusztusa óta — már egyszer említettem, de megismétlem — három oka van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik ok az, hogy a külföldi nyersanyagok ára s ezeknek szállítási költsége, különösen a hajótér hiánya miatt, lényegesen emelkedett, valamint a meg nem szerezhető külföldi nyersanyagok helyébe lépő pótanyagoik és műanyagok előállítási költsége lényegesen drágább. Ez az egyik ok, ami arra vezetett, hogy az árakban emelkedés állott be. A másik ok az, hogy a szociális, munkás­védelmi és munkásjóléti törvényhozásnak és rendelkezéseknek a hatása, az 1939 augusztusi árnívóban még nem jelentkezhetett, mert leg­nagyobb részük még* nem volt végrehajtva; ezek később jelentkeztek. (Egy hang a szélső­baloldalon: Egy része ma sincs végrehajtva!) Tisztán láttuk, hogy ez áremelő hatással fog járni. Ezt megállítani azonban, azt hiszem, nem lehet, de a kormány nem is akarta meg­állítani, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A harmadik ok, ami áremelkedésre veze­tett, a mezőgazdasági árszínvonal tarthatatlan volta. A 3Q-as években a világpiaci áresés folytán nálunk sem alakulhatott ki olyan ár­nívó, amely a mezőgazdasági termelés érdekei­nek megfelelt volna. A háború kitörése ide^ jen, tehát 1939 augusztusában, a mezőgazda­sági termelés — merem állítani — ráfizetés­sel járt. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezért a kormány árszabályozó intézkedésében tudato­san arra törekedett, hogy a jelenlegi európai viszonyokhoz alkalmazkodó új mezőgazdasági árszínvonalat alakítson ki. (Mozgás.) Az ár­színvonal hivatva van nemcsak biztosítani, ha­nem annak fejlesztését is lehetővé tenni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és bizonyos irá­nyokban irányítólag hat. (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) A mezőgazdasági árak megállapításánál mi már számoltunk a kialakítandó ipari ár­színt visszahatásával, viszont az ipari árak megállapításánál ügyelünk a mezőgazdasági áraknak az ipari árakra való befolyására. Végül megfelelő viszonyt teremtettünk egyfelől a munkabérek és fizetéseik, másfelől a mező­gazdasági termények és ipari termények árai között. Ezzel, mélyen t. Ház, még* ebben az esz­tendőben befejezzük és lezárjuk a bérfizetés­és árfejlődést. Ilyen módon kialakítjuk a jelen­legi európai viszonyoknak megfelelő új ma­gyar árszintet, amely organikus egész lesz, és azt minden eszközzel tartani fogjuk. (Helyes­lés és nagy taps a jobboldalon. — Felkiáltások ugyanott: Bravó! — Mozgás a szélsöbalolda­lon.) Ezt a kialakítást még meg fogja előzni a munkabérek és fizetések bizonyos mérvű eme­lése. (Helyeslés ) Ennek mérvéről és módoza­tairól ma még nem nyilatkozom, de a költ­ségvetési tárgyalás során részletesen tájékoz­tatni fogom a mélyen t. Házat. Egyet azon­ban eleve meg kell mondanom: azt, hogy a 1 tel­jes áremelkedés nem vihető át a bérekre es fizetésekre, és ez az az áldozat, amelyet vala­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom