Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-214
16 Az országgyűlés képviselőházának 214. ülése 1941 október 23-án, csütörtökön. mennyiünknek viselni kell. (Zsámboki Pál közbeszól.) Majd a képviselő úr önálló beszédére leszek kíváncsi. (Derültség a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Gazdaságpolitikai feladataink teljesítése GlS cl fegyverkezés pénzügyi kihatásai! 'azonban messze túlhaladnak az államháztartás keretein, érintók egésa pénz- és hitelpolitikánkat és egyben meg is szabják annak irányát. Az állami kiadásokra a pénzt elő kell teremteni, és pedig úgy, hogy ezzel a gazdasági életet minél kevésbbé zavarjuk, viszont másfelől lehetőséget kell hagyni arra is. hoery a gazdasági élet tőkeszükségletét kielégíthesse, különösen ott, ahol a termelő felszerelés kiépítéséről és tökéletesítéséről van szó. Ennek a többirányú r finanszírozásnak következménye önként érthetően átmenetileg bizonyos mérvű hitelkiterjesztés. Így van ez mindenütt a világon, Németországban is, Olaszországban is, Amerikában is, Angliában is. A lakosságban ez, bár indokolatlanul, felkelti az infláció gondolatát; azért is, mert az emberek az árak emelkedését is ezzel hozzák kapcsolatba, holott az előbb rámutattam, hogy az árak miért emelkednek. Ezzel a kérdéssel nyugodtan foglalkoznunk kell. (Halljuk! Hallju!) A mi lakosságunk ez irányban rendkívül érzékeny. Érthető, mert egyszer már keresztülment egy tényleges infláción. Azonban óriási a különbség az 1920-as évek inflációját metrelőző állapot és a mai helyzet között. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Legyen szabad erről beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) Kérném, méltóztassék figyelemmel kísérni ezt a fejtegetést, mert úgy érzem, hogy egyesek egyszerűen meg vannak ijedve. Nekünk, törvényhozóknak kötelességünk tehát, hosry ez irányban megnyugtassuk őket. Azt hiszem, ez a kötelesség fennáll pártkülönbség nélkül minden törvényhozóra, mert ez nem pártkérdés, hanem az országnak a kérdése. (Helyeslés. — Maró thy Károly: El is ismerjük!) Nagyon örülök, hogy minden oldalról ennek elismerésével találkozom. Leérvén szabad tehát megvilágítanom azt a különbséget, amely a két helyzet között van. Az 1914—18-as háborút 95% erejéig kölcsönből fedeztük, a hfidikölesönökből és csak 5% erejéig fedeztük adókból. Akkor a vesztett háború maga még nem idézte volna fel azt az inflációt, ami bekövetkezett, de az elalélt nemzeten úrrá lettek a forradalmak, a bolsevizmus és ezzel mindent elvesztettünk. (Felkiáltások a jobboldalont A zsidók! A nemzetközi zsidóság!) Akkor hazánk területének kétharmad részét elvesztettük, a területcsonkítás minden súlyos gazdasági következményét átszenvedtük. (Úgy van! Ügy van!) Végül, akkor nem voltak mésr ismeretesek és kipróbáltak a7ok a módszerek és eszközök, amelyekkel az inflációnak útját állhatjuk. • Ezzel szemben ma mi a helvzet? Mint az előbb említettem, a rendkívüli kiadásokat 50% erejéier fedezzük adóból és 50% erejéig kölcsönből. Ebben tehát már óriási különbség van a gazdasági élet szempontjából. Hozzájárni azonban, hogy hazánk területe a felvidéki, kárpátaljai, keletmagyarországi, erdélyi és bácskai területekkel növekedett, ami lehetővé teszi sokoldalú gazdasági politika követését, aminek akkor éppen az ellenkezője állott fenn. Ma teljesen ismeretesek és kipróbáltak a háború finanszírozásának módszerei. Végül merem állítani, hogy a nemzet ma erős és öntudatos, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) úgy hogy forradalmaktól félnünk nem kell. (Ügy van! Ügy van!) Ennekfolytán úgy érzem, hogy az inflációnak nemcsak tárgyi előfeltételei hiányoznak, hanem a pszichológiaiak is. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen ) Infláció tehát, mélyen t. Ház, nem lesz, és aki erre spekulál, az keservesen csalódni fog. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly; A tőzsde is tudja ezt és ismeri?) A közönségtől azonban szintén kérnünk kell valamit. Kérnünk kell azt, hogy fegyelmezett legyen, — ebben a vonatkozásban újból kérnünk kell ezt — hogy észnélküli vásárlásokba ne menjen bele, hanem a megtakarított termelő erőt, amennyiben van neki, bocsássa az állam, vagy más közérdekű cél rendelkezésére. (Kózi-Horváth József: A zsidók minden házat megvesznek! — Maróthy Károly: És építenek! Csak a zsidók építettek idáig Budapesten bérházakat! Kisember nem tud építeni, nincs tégla! — Meskó Zoltán: Nekünk építenek, nem viszik el! — Elnök csenget.) T. Ház! Talán maradjunk a tárgynál. A pénzügyi kormány gondosan ügyel arra, hogy a helyes arányt az adók és a kölcsönök kozott fenntartsa. Azt hiszem, hogy az adok emelése és kimunkálása terén mindent elkövettem, ami elkövethető volt. (Derültség a jobboldalon.) Nem is alkarok róla részletesebben beszélni. A jövőben is el fogok mindent követni, amit lelkiismeretem szerint meg kell tennem, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hadinyeresegadó!) mert méltóztassék elhinni, sokkal jobb, ha ma súlyosabb adót viselünk, mintha holnapután sokkal nagyobb bajok lesznek. Kölcsönpolitikánk'kal is kell azonban foglalkoznom. Eddig kölcsöneinket pénzintézetek; nél, biztosító intézeteknél, társadalombiztosító intézeteknél, iparvállalatoknál vettük lei, tehát ott, ahol a pénz, mint rezervoarban összegyűl. Azonban a közönség kezeben levő vásárlóerőt is — mert van a közönség kezebten oly vásárlóerő, amely nem gyűlik össze ezekben a rezervoárokban — a köszolgalatara kell lekötni. Ez indított arra, hogy az, erdélyi nyereménykölcsönt, amelyet 100 millió pengő összegben kívánunk kibocsátani, közvetlenül a közönség körében helyezzük el. (Taps sobbfelől) Ez az akció november második felében fog megindulni és meg vagyok róla győződve, hogy közönségünk, felismerve a kölcsönnek közcélú voltát, támogatni fogja, és megfelelő jegyzéssel biztosítani fogja azt, hogy a hadsereg és Erdély részére rendelkezésre alyon olyan összeg, amely szükséges. T. Ház! Emiitettem, hogy lehetőséget kell adnunk a gazdasági élet tőkeszükségletének kielégítésére is, különösen ott, ahol a termelő felszerelés kiépítésére és erősítésére van szükség. Ezt a célt szolgálta az, hogy magánkibocsátásokat is engedélyeztünk. Indokolt tőkeemeléseket engedélyeztünk az utolsó 12 hónapban mintegy 100 millió pengő összegben; mindenütt ott, ahol beruházásokról volt szó, tehát ahol indokolt volt. Ugyanebből a célból fokozott tevékenységet fejt ki az Ipari Munkaszervező Intézet és nem egy iparvállalat létesítését és fejlődését tettük ezen keresztül lehetővé. De a kormány aktíve is hozzányúl ehhez a kérdéshez és pedig több irányban. Először is a hitelakciók szervezése, támogatása révén, azután a hitelpiac megszervezése és rendezése,
