Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
300 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19hí november 18-án, kedden. hold megvásárlását teszi lehetővé, ugyanakkor a másik oldalon sürgetik e kérdés megoldását. (Piukovich József: Ez csőd! — Zaj jobbfelől.) Ugyanakkor az előadó úr 400.000 hold zsidóbirtok elintézését jelentette be, mi pedig pontosan tudjuk, hogy mennyit: hatvanegynéhány ezer holdat vettek igénybe két félév leforgása alatt. T. Ház! A zsidó földeknek évenkint 5%-ban való igénybevétele folyik, de nincs szó 40O.0CO holdról. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a csőd! — Zaj jobbfelöl.) A sajtónak lehet nyilatkozni, de a magyar parasztságot megtéveszteni ilyen nyilatkozatokkal nem lehet. (Egy hang jobb felől: De félrevezetni lehet ilyenekkel!') Ugyanekkor rá kell mutatnom itt a Házban egy olyan dologra, amelyet a Házban eddig még senki nem tett szóvá és amelyre én is először teszem meg most észrevételemet. A zsidóbirtokok parcellázás útján szabadkézből történő eladása során azt a tarthatatlan állapotot látjuk, hogy nem a magyar parasztság, hanem tisztviselők, ügyvédek és pesti emberek vásárolják fel a földeket. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Nevekkel fogok jönni!) Egész névsorunk van. (Egy hang jobbfelöl: Azok is magyar emberek!) Az a meggyőződésünk, hogy a zsidóbirtokokat nem ilyen spekuláló és spórolt pénzekkel vásárló egyéneknek, hanem a magyar parasztságnak kell átadni. (Börcs János: Ezt nem lehet elvitatni, ez így van! — Felkiáltások a jobboldalon: Azok is magyar emberek! — Börcs János: De vájjon hivatásos gazdák? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. (Börcs János: Odakint mondja el a kerületében!) Börcs képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Egy hang jobbfelől: Hazánk Börcse!) Matolcsy Mátyás: A földkérdéssel kapcsolatban meg kell még azt is említenem, hogy a kisihaszonbérletekről szóló törvény végrehajtása még mindig nem indult meg s ezért nemhogy csökkentenék a zsidóbérleteket,, hanem újabbakat kötnek még ma is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány lapja, az Űj Magyarság, számolt be a zsidóbérletek kötéséről 1941-ben és ugyanakkor mindenki az új Európába való beilleszkedésről beszél. (Rajniss Ferenc: Ez a csőd!) Nem tudom elképzelni, hogy így lehesen beleilleszkedni az új Európába. Itt van, t. Ház a hazatért Délvidék birtokainak kérdése is. Mi örömmel vettük, hogy a bukovinai magyarságot Bonczos államtitkár úr vezetésével gyorsan, betelepítették (Éljenzés és taps.), de kérdezem, hogy amellett a 27.000 hold föld mellett, amelyet átadtak, mi van a rendezetlen 260.000 holddal? Miért nem intézi el ezt a földmívelésügyi kormányzat 1 ? Ilyjn tempóban dolgoznak? (Felkiáltások jobbfelől: Csinálják! Türelem! — Nagy zaj minden oldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Lassan járj, tovább érsz!) Itt könnyű türelmesnek lenni, de odalent azok a magyarok, akik természetesen elvárták volna, hogy magyar kézbe kerüljön a bitangul elrabolt magyar föld, megbotránkozva várakoznak, hogy mikor intézik el ezeket a kérdéseket, (vitéz Várady László: Meglesz ősszel! A termelési rendet nem lehet megzavarni!) A földkérdés lezárása után — sajnos, nem tudok részletekbe menni — meg kell dicsérnem a földmívelésügyi minisztérium telepítési osztályán dolgozó tisztviselőket, (br. Vay Miklós: Nem szorulnak dicséretre! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csodálom azt a szörnyű idegmunkát, amelyet ők végeznek; de eredménytelenül küszködnek azért, mert a miniszter úr nem hoz rendes törvényjavaslatokat és megoldásokat. A lábbeli kérdés rendezésénél is a miniszter urat terheli a felelősség. (Zaj. — Horváth Géza: Nem tudnak dolgozni!) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: A földkérdés ilyen nagyon gyors letárgyalása után egy másik döntő kérdést kell bonekés alá vennem és ez a termelés kérdése. Ebben a tekintetben is a nagy német sikereik állanak előttünk. Részletekbe nem menve, szomorúan kell megállapítanom azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr alól egy szép napon minisztériuma hatáskörét szétlopkodják és nem marad a kezében semmi. (Rajniss Ferenc: Csak a szék egyedül! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Mert kérdezem én azt, t. Ház, a termelési politikának nem alapja-e az árkérdés rendezése? Vájjon lehet-e esendőrszuronnyal a termelést serkenteni 1 ? A termelési politika alapja a helyes árpolitika és én kérdezem a miniszter úrtól, hol van a közellátási miniszter úrnak a július 3-án itt tett Ígérete, hogy: nem tűrök többé áremelkedést, megfogjuk, és ezt az árat diktáljuk az agrártársadalamnak egy évre? Hol van a júliusi — nem hó, hanem — kánikula? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Es a miniszter úr?!) Már rég eltűnt és azóta minden ár a duplájára emelkedett. A magyar parasztságtól pedig majd a jövő héten megkezdik a tengerit rekvirálni 13 pengő 40 filléres áron. (Egy hang jobbfelől: Nem: 14 pengő 60 fillér. — Zaj a szélsőbaloldalon.) És t. Ház, kik fogják megkapni ezt a tengerit 1 ? A nagybirtok és a pesti nagy hizlalók! (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Folytonos nagy zaj) A kicsiny emberek verejtékével és tönkretétele árán fognak rentábilisan hizlalni a nagyvágók és a nagybirtokosok. (Nagy zaj, — Az elnök csenget.) Mert 13 pengő 40 fillérrel rentábilisan tengerit termelni ma teljességgel lehetetlen! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nézzék majd meg, jövőre mennyi kukoricát vetnek!) T. Ház! Az árpolitika terén kénytelen vagyok bejelenteni azt, hogy teljes káosz van, mert a hivatalosan papíron lerögzített árak a valóságban már sehol sincsenek. Csak egypár számot említek. A 13.40 pengős kukorica ma 20—22 pengő, a 30 pengős búza 50—60 pengő, a 8—10 pengős burgonya 18—20 pengő. (Nagy zaj minden oldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Büntetendő cselekmény! Mondja meg, hol?! — Az elnök csenget.) De érthető, hogy miért. Azért, mert az iparcikkek oldalán a 120 pengős csizma és a 40 pengős bakancs áll, úgyhogy a gazdatársadalom ha becsületes, akkor tönkremegy, ha pedig nyerészkedő, akkor börtönnel játszik. Ez nem terméspolitika, t. Ház, hanem ez a termelés teljes csődjére fog vezetni. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon.) — Rajniss Ferenc: Meglátjuk februárban mi lesz! — Br. Vay Miklós: Arról beszéljen, ki adja 50 pengőért a búzát? A nagybirtok? Erről beszéljen!) T. Ház! A termelés kérdésének tárgyalásánál a földmívelésügyi tárca költségvetése során meg kell emlékeznem — bár a törvényjavaslat tárgyalásánál majd részletesebben is meg fogjuk tenni — a milliárdos mezőgazdaságfejlesztési javaslatról, A költségvetés in-
