Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

298 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19 U november 18-án, kedden. szezonhiteleknél, a kishiteleknél. Ez azt .ielentí, hogy azokon a vidékeken, ahol gyengébbek a földek, ahol rosszabbak a klimatikus viszonyok, ahol a gazdáknak talán kisebb a szaktudásuk, ott tavasszal rendesen kisebb hiteleket vesznek igénybe, amit a nyár folyamán majd_ a terményekből fizetnek vissza. Ezt a kis hiteltípust idáig rendesen a falusi kiskereskedők, falusi zsidók adták, rendszerint uzsoraáron. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez most az általunk ismert okok következtében megszűnt, de pótolva nincs éppen a falusi hitelszervezet hiánya folytán. Felhívom tehát a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértve karolna fel ezt a kérdést és segítse meg a kisebb hiteligényű birtokosokat. T. Ház! Végezetül legyen szabad rátérnem a lecsapolás és ármentesítés problémájára. (Halljuk! Halljuk!) Sohasem tudtam megérteni azt, hogy a felsőbb vidékek birtokosai, ahonnan a vizet leeresztik az alsóbb, alföldi vidékekre, egyáltalán ne vegyenek részt abból az áldozatból, amelyet az alsóbb vidékeken el kell szenvedni. Rendszerint parciálisan oldották meg ezeket a kérdéseket. Régebbi időkben a községek és a vármegyék, azután a társulatok saját érdekeik szem előtt tartásával oldották meg a kérdést, és igyekeztek a folyók szabályozása és az ármentesítés mellett a lecsapolást is elvégezni. Sajnos, most látszik meg, hogy milyen nagy hiányok vannak ebben, amikor csapadékos esztendők vannak. Azt hiszem, hogy ha ez a kérdés nem rendeztetik valamilyen formában, ez katasztrofális állapotokra fog vezetni. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Államosítani kell!) Földmívelésügyi korkormányzataink annakidején, néhai Darányi Kálmán is, később imajd gróf Teleki Pál is mint miniszterelnök, kijelentették. _ hogy ez a kérdés előmunkálat alatt van. Tudjuk, hogy a miniszter úrnak is az az elgondolása, hogy ezt meg fogja valósítani, de én állítom, hogy majdnem elérkezett a 24-ik óra. méltóztassék tehát az államosítást a legrövidebb idő alatt keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Enélkül ugyanis sem a lecsapolás. sem az ármentesítés kérdését megoldani nem lehet. Szívesebben láttam volna azt, hogy ha az a 28 millió pengő segély, amely a költségvetésbe be van állítva s amely az ármentesítés és lecsapolás céljait lenne hivatva szolgálni, a már államosított és egységes rendszerbe foglalt lecsapolás érdekeit szolgálná. T. Ház! Evvel az öt témával akartam foglalkozni, bár annyi témája van a mezőgazdaságnak, de az idő rövidsége nem engedte meg, hogy többel foglalkozzam^ Azt hiszem azonban, hogyha ezt az öt témát is igyekszünk előbbrevinni, igyekszünk megvalósítani, nagyban hozzá fogunk f járulni ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődése előbbrehaladjon. (Ügy van! a jobboldalon.) Én a miniszter úrnak és munkatársainak, akik ezt a költségvetést készítették és helyes végrehajtását irányítani fogják, a legnagyobb köszönettel és hálával adózom. (Helyeslés a jobboldalon.) és arra kérem a miniszter urat, aki maga is gazdaember, gazdák között él és tudom, hogy szereti a gazdatársadalmat, méltóztassék továbbra is olyan fokozott gondossággal törődni a gazdatársadalommal, mint ahogyan eddig tette azt. (Helyeslés a jobboldalon.) Higgye el a miniszter úr, — úgy vélem, felesleges is ezt mondanom — érdemes a magyar gazdatársadalommal foglalkozni, mert vele és rajta keresztül tudunk eljutni egy boldogabb, egy mintaszerűen kezelt és vezetett magyar mezőgazdasághoz. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen^ — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Matolesy Mátyás. Elnök: Matolesy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolesy Mátyás: T. Ház! Az előttem szólott Kölcsey István t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódom bele és abból örömmel kell megállapítanunk azt, hogy a kormányzópárt jelentős részében azok a problémák, amelyeket itt mi évek óta sürgetünk, mármár megértésre találnak. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Báró Vay Miklós: Utána beszélnek! — Zaj.) és igen t. képviselő úr, aki annyira idegesen "szokott belebeszélni beszédjeinkbe, vegye tudomásul, hogy Kölcsey képviselőtársam a zsidóbirtokok ügyében szóról szóra azt mondotta el, amit múlt szerdán interpellációmban elmondottam. Tehát még nem csinálták meg, — tudja meg az igen t. képviselő úr — hanem egyelőre még csak odafejlődtek, (Báró Vay Miklós: Benne van a párt programmjában!), hogy kívánják ezeknek a kérdéseknek a megoldását. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Matolcsy Mátyás: T. Ház! Nem kívánok tovább az ő beszédének nagyon sok komoly, megszívlelendő megállapításaival foglalkozni, nincs időm, különben megtenném. Az 1942. évi költségvetés tárgyalása során a földmívelésügyi tárca jelentős összeggel megnövekedett költségvetésének bírálatánál nem tételről tételre fogok menni, hanem azt fogom vizsgálni, hogy vájjon a földmívelésügyi kormányzat, élén a miniszter úrral, rendelkezik-e azokkal a tervekkel, politikai elhatározásokkal, erővel, körültekintéssel, amellyel a magyar agrártermelést, a magyar agrárpolitikát és vele együtt a magyar parasztságot helyesen tudja beleilleszteni az új nemzetiszocialista Európa gazdasági politikájába. Ez a dolog lényege. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En röviden, de nagyon röviden, mert nincs^ időm, áttekintem a tengelyhatalmak és Bulgária agrárpolitikáját, tevékenységét, nagyszerű sikereit, mert az a megítélésem, hogy az új nemzeti szocialista Európába való beilleszkedésünk szempontjából agrárszempontból Németországot, Olaszországot és Bulgáriát kell^ szem előtt tartanunk, egyszerűen azon oknál fogva, mert Magyarország agrárhelyzete e három pont közepén áll, másodsorban pedig azért, mert ezeknek az országoknak av, agrárpolitikája és eddigi nagyszerű sikerei feltétlenül, példaképpen állhatnak előttünk. Egészen röviden csak egy-két mondattal jellemezve ez országok agrárpolitikáját, meg kell állapítanunk, hogy Olaszország nagyon sok tekintetben azonos képet mutat a háború előtti Magyarországgal. Csakhogy nem másfélmillió, hanem 15 millió embere vándorolt ki és a hazaküldött pénzek tartották fenn fizetési mérlegét,, de ugyanakkor elveszett a fajta, messze idegenbe seperte a kivándorlás szele és Mussolini agrárpolitikája felismerte a helyes utat és anegálljt parancsolt a fajta pusztulásának és kivérzésének s földhöz kötötte az olasz