Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. kusza. Az alsófokú gazdasági szakoktatás eredeti intézményei a földmíves iskolák voltak és ezekből lettek később a gazdasági szakisko­lák. A földmíves iskolák nem egészen váltak be, mert a gazdaifjakat hosszabb időn kerese­tül elvonták otthoni gazdasági munkájuktól és éppen ezért létesültek a téli gazdasági isko­lák, amelyeket helyesebben gazdaképző isko­láknak kellene elnevezni. Az ország földmívelő lakosságának széles rétegeit itt képezik ki, miáltal hivatva vannak egy megfelelően ki­képzett kisgazda nemzedéket kialakítani. A i'öldmívelésügyi kormányzat addig kívánja a téli gazdasági iskolákat szaporítani, ameddig számuk járásonként az egyet el nemi éri, hogy ezzel minden vidék gazdaifja lakóhelyéhez közel találja meg a szakoktatás forrásait. Ez­időszerint 46 ilyen téli gazdasági iskola mű­ködik, a mezőgazdaság fejlesztését célzó tör­vényjavaslat pedig 250 iskola létesítését veszi tervbe. (Éljenzés jobbfelől.) Amíg azonban ele­gendő téli gazdasági iskola nem fogja terjesz­teni a mezőgazdasági kultúrát, addig is gon­doskodni kellett intézményekről azok részére, akik már nem végezhettek ilyen iskolát és különösen az idősebb gazdák részére. Ez az el­gondolás hívta életre a téli gazdasági tanfo­lyamok intézményét, amelyeknek egyik jelleg­zetessége az, hogy az intézmény a lakóhelyén keresi fel a gazdát, másik jellemvonása pedig az, hogy hallgatói töbhnyire az önálló gazdák sorából kerülnek ki. Nagy jelentőségűek a ván­dor téli gazdasági iskolák, főleg ott, ahol a közlekedési viszonyok a járhatatlan utak miatt igen kedvezőtlenek. Mintegy 12 millió pengős kiadással kell számolnunk ezeknek a vándor téli gazdasági iskoláknak felszerelési költsé­geinél. A. gazdasági oktatás munkájába beillesz­kedik a rádió is, amely hetenkint kétízben ad a gazdaközönség részére igen jól bevált ko­moly és értékes előadásokat. Nagyon kívánatos volna a mezőgazdasági szakoktatás összes in­tézményeit. de, r általában az egész mezőgazda­sági szakoktatást egy tárca keretében, a föld­mívelésügyi tárca keretében egyesíteni (He­lyeslés és taps jobbfelől.) Legyen szahad a miniszter úr figyelmét itt néhány dologra tisztelettel felhívnom. Kívá­natos volna, hogy a mezőgazdasági kiállítást à magyar mezőgazdaság nívójához méltó, meg­felelő és állandó épületekben helvezzük el. (Helyeslés jobbfelől.) Célszerű volna a gyógy­szerészeknek és a gyógyszertáraknak a be­állítása felszerelésükkel együtt a mindinkább nagyobb jelentőségű és korszerű agrokémia szolgálatába. Végül méltóztassék gondoskodni arról, hogy a kihasználatlan, de kész épületek, megfelelő revonálással a mezőgazdaság szol­gálatába beállíttassanak. A vízügyi gazdálkodás r feladatának rop­pant méreteit élénken világítják meg azok a számok, amelyek az 1942. évi költségvetésben fel vannak véve. A múlt esztendőben erre átlag hárommillió pengő volt előirányozva. Az volt ugyanis a közfelfogás, hogy a vízgazdálkodás magánügy és a vízlevezetéseket, lecsapoláso­kat csupán az egyes érdekeltségek által előírt mértékig kell és lehet végezni. E felfogásban változást jelentett már az 1941. évi költségve­tés is, de különösen nagy szakítást jelent a múlttal szemben az 1942. évi költségvetés, amely csupán beruházásokra több mint 28 mil­lió pengőt, összesen 31-5 millió pengőt irányoz elő. Ez az egész költségvetésnek mintegy húsz százaléka. Köztudomású, hogy a vízügyek ke­zelése ezidőszerint három felé oszlik meg. Mint ülése 19hl november 18-án, kedden. 289 már többízben, ez alkalommal is bátor vagyok hangsúlyozni, hogy az állam részéről az e gy­vezetés megvalósítása érdekében itt sür­gős beavatkazásra van szükség. A kertészet és a méhészet fejlesztésére csak­nem 2-7 millió pengő irányoztatott elő, amely összegből körülbelül félmillió pengő esik az egységes gyümölcstermelés felkarolására, 750.000 pengő pedig a három internátussal egy­bekötött kertmiunkásképző iskolák létesítésére. Bátor vagyok itt megemlíteni, hogy az úgy­nevezett méheltető cukor ára még mindig igen magas, már pedig a népies méhtenyésztés ér­dekei feltétlenül megkövetelik, hogy a méhel­tető cukor ára olcsó legyen. A mezőgazdasági tudományos és kísérlet­ügyi intézmények címénél különösen figyelmet érdemel a talajok feljavítására felvett összeg, valamint a költségvetésben felsorolt intézetek építési és kibővítési költségeire beállított több mint egymillió pengő, úgy hogy ezien a címen a kiadások főösszege csaknem 9-5 millió pen­gőt tesz ki. Áttérve a földbirtokpolitikai szolgálatra, legyen szabad előre bocsátanom azt a korszerű elvet, hogy az egészségesebb birtokmegoszlást, a kisemberek földhözjuttatását oly irányban is vizsgálni kell, (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csönget.) — amely a mezőgazdaságban nem egy egyszerű termelési ágat lát, hanem egy nemzetnek az erőforrását, az elhivatottsá­gát. Természetes azonban, hogy a földbirtok­politikának számolnia kell a mindenkori adott­ságokkal, azt tehát nem lehet sablonok szerint folytatni. Nálunk például a gazdasági és, szo­ciális szempontokon kívül feltétlenül figye­lembe kell venni a nemzeti érdekeket és a je­lenlegi adottságokat. (Matolcsy Mátyás: Mi az a jelenlegi adottság? A felsőház? — Derültség a baloldalon.) A földbirtokpolitika nem merül­het ki abban, hogy kitől kell elvenni a földet (Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) mert éppen olyan fotonsággal bír, hogy kinek és hogyan juttatunk. (Piukovich József: Idegen állampolgároknak!) Azt hiszem, megegyezünk abban a tekintetben, hogy a juttatás szempont­jából mértékadó elsősorban a becsületes és hazafias szempont, majd pedig a szellemi és anyagi felkészültség lehet. A »hogyan« pedig nem lehet más, mint az, hogy ingyen semmit, de igenis lehetővé kell tenni minden eszközzel azt, hogy a kisemberek földhöz jussanak. Legyen szabad rámutatnom arra. hogy a letűnt liberális gazdasági rendszerben a mező­gazdaság mostohagyermek volt. Ezért a mező­gazdasági kisexisztenciák felkarolását célzó erőteljes agrárföldbirtokpolitika folytatásáról beszélni sem lehet. Legyen szabad imár most rámutatnom arra, hogy a kormányzat földbirtokpolitikai tevékenysége eddig mit produkált. A 620.000 katasztrális holdat kitevő zsidó birtokból a mai napig 423.000 katasztrális hold zsidóbirto­kot köteleztek átengedésre. (Papp József: Mennyi van birtokban?) 1940 tavasza óta a mai napig 64.000 kat. hold került kisemberek kezébe, további 40.000 holdat vettek állami ellenőrzés alá és^ parcelláztak fel megfelelő árak mellett, főként kis-, de középbirtokot is, úgyhogy ez év végéig számolni lehet azzal, hogy körülbelül 150.000 kat. holddal fog csök­kenni a zsidóbirtokok állománya. (Piukovich József: A zsidóbérlők állománya nŐttön nő!) Megjegyzem, nagyon kívánatos volna egy fo­kozottabb tempó diktálása, amit elsősorban a vonatkozó törvény módosításától lehet várni. (Matolcsy Mátyás,: Miért nem csinálják?) Ne

Next

/
Oldalképek
Tartalom