Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
288 Az országgyűlés képviselőházának 220. minőségű szarvasmarhák iránt. Ennek megvilágítására legyen szabad csupán azt iniegjegyeznem, hogy a gazdák a legutóbbi időben 6000 darab svájci tehénre jelentették be igényüket, ebből sajnos csak 600 darabot tudtunk kielégíteni, ennyit tudtunk behozni a régebbi évi 150 darabbal szemben. Jelenlegi törzskönyvezett állatállományunk 100.000 darab, további 200.000 van előjegyzésben, amely menynyiséget eddig csak szakértők hiánya miatt nem lehetett törzskönyvezésre véglegesen beállítani. Ez a 300.000 darab egész tehénállományunknak mintegy 20%-a. Örömei állapítható meg az a körülmény is, hogy anyag bőségesen van, sőt minden exportigényt is ki tudunk elégíteni. Szerény véleményem szerint a földmívelésügyi minisztérinm.nak feltétlenül szüksége volna egy speciálisan kiképzett állattenyésztő gárdára. À lótenyésztésre vonatkozóan méltóztassék megengedni, hogy csupán annak a gondolatnak, annak az elgondolásnak a felvetésére szorítkozom, nem volna-e kívánatos a szarvasmarhatenyésztés terén igen Jól bevált módszert a gazdaközönség szélesebbkörű bekapcsolásával megvalósítani. Igen t. Ház! Köztudomású, hogy a sertéstenyésztés terén az utóbbi két évben óriási visszaesés tapasztalható. A múlt tapasztalataiból le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy helyesebb árpolitikával sokkal jobban fel kell karolnunk a sertéstenyésztés kérdéseit.^ Sajnos, számolnunk kell azzal, hogy a fennálló erőtakarmányhiány következtében további kiesések. további bajok lesznek. Minőségi szempontból azonban a sertéstenyésztés terén is fejlődés észlelhető, különösen kisgazdatársad almunlraál, részben a kancsere-, részben a magkoca-akció következtében. T. Ház! Nem kielégítő juhtenyésztésünk sem. A jelenlegi körülbelül 3 milliós állománynyal szemben legalább 5 millió jouira volna Szükségünk. Az állomány emelése szempontjából nagyon kívánatos volna, ha a belterjes gazdaságokban is helyet kapna a birka. Egyébként a következő intézkedésekkel kellene a juhtenyésztést előmozdítani: helyes árpolitikával — elsősorban a gyapjúra gondolok, — majd pedig a juhtej értékesítésének megszervezésével. Nem látom semmi akadályát annak, hogy egy központi szerv, például az Omtk. köteleztessék íllami támogatás mellett a felkínált tej felvásárlására. Azt hiszem, kedvezően mozdítaná elő juhtenyésztésünket, ha úgy, mint a sertéstenyésztésnél, a közös apaállat intézményét bevezetnők. ezzel lehetővé válnék kisgazdáink számára is az úgynevezett juhudvartartás. Különösen nagy hiány van a B minőségű gyapjúban. Ennek a hiánynak a kiküszöbölésére a kormányzat 750 darab württembergi juhot hozatott be Erdélybe. Nagyfontosságú volna baromfitenyésztésünk szempontjából a szükséges abraktakarmány biztosítása. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy e téren is nagy a tenyésztési kedv. A baromfikeltető központok igen jól beváltak. Ezek számának emeléséről annyival is inkább gondoskodni kell, mert kevés a jó tojás. A takarmányellátásról ezidőszerint a lehetőséghez képest a közellátási minisztérium gondoskodik. (Mozgás a szélsőbaloldalon,) Nagy nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy különösen a törzskönyvezett és ellenőrzött állatok részére de általában a zsír- tej- és gyapjutermelegnek fokozása érdekében ösz ülése ÎBH november 18-én, kedden. szes állataink részére a szükséges erőtakarmány feltétlenül biztosíttassák. Mindauynyiunk közös óhaján-ak adok kifejezést, amikor azt kérem, hogy különösen a visszamaradt állattenyésztés Erdélyben sokkal na gyobb mértékben karoltassék fel. T. Ház! Az állategészségügynél vagyok bátor három igen fontos dologra rámutatni. Feltétlenül szükség van és most már rövid időn belül a sertések kötelező oltásának bevezetésére pestis ellen, másodszor a szarvasunarhák tbc-je elleni védekezés intézményes megoldására, végül pedig arra, hogy állatorvosaink létszáma a szükségletnek megfelelő legyen., (Matolcsy Mátyás: Hogyan?) Az elsőre vagyok bátor megjegyezni, hogy nem nézhetjük tovább, mikép pusztul sertésállományunk és ezzel a nemzeti vagyon jelentékeny része pestisben, amikor saját fogyasztásunkat, saját szükségletünket sem tudjuk fedezni, nem is szólva az exportigények szükséges kielégítéséről. Ezzel kapcsolatban csupán megemlítem, hogy a szérum ára még ma is) igen magas. Ami a szarvasmarha-tbc elleni védekezést illeti, gondoskodni kell arról, hogy a fertőzött anyag az állományból, természetesen állami támogatás mellett, kiemeltessék. Nem szabad lebecsülni a gazdáknak azt az általános panaszát, hogy állatorvosban igen nagy a hiány. A kormánynak minden rendelkezésre álló eszközökkel elő kell mozdítania, hogy több hallgató látogassa és végezze el az állatorvosi iskolát. Csak például vagyok bátor felhozni, hogy az 1930, évben mindössze 20 diplomás állatorvos hagyta el az intézetet abból a 120 hallgatóból,, akik annak idején négy évvel azelőtt beiratkoztak. De addig is, amíg az állatorvosok száma megfelelő lesz, jelenleg körülbelü 15—20 községet ellátó egyegy állatorvos meg tudjon felelni feladatának. Semmi akadályát sem látnám annak, hogy például a gépkocsikkal rendelkező állatorvosok megkapják a szükséges mennyiségű motalkót. A mezőgazdasági szakoktatás terén a földmívelésügyi minisztérium törekvései minden eddigit felülmúlnak. A multévi 5 millió pengővel szemben 1942-re 17'5 millió pengő van előirányozva _ és ebből több 'mint 9 millió a szükséges intézeteknek létesítésre. Mezőgazdasági szakoktatásunk az utóbib idők ísorán hangsúlyozott nagy jelentőségét különösen három tényező alapozza meg, mégpedig e először a föld'birtokrefoirm, (Böres János: Hát erről ne beszéljünk! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagy iramban halad!), másodsorban a szociálpolitika mindi szélesebbkörű érvényesítése, ami a termelési költségek emelését vonja maga után, végül ama vízimunkálatok, melyek folytán a gazdálkodás bizonyosfokú átszervezésére van szükség. Ezek a tényezők követelőén sürgetik a gazdák szaktudásának emelését és okszerű, korszerű gazdálkodás folytatását. Ezért került a legutóbbi idők kormányzati programmjának tengelyébe a mezőgazdasági szakoktatás. A felsőoktatásra vonatkozóan csupán azt a kívánságot vagyok bátor bejelenteni, hogy nagyon is kívánatos volna a mezőgazdasági akadémiák látogatását megfelelő ösztöndíjakkal előmozdítani. Nagyban hozzájárulna a középfokú szakoktatás előmozdításához, ha vármegyénkint egy-egy középfokú intézet volna. Az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás — különösképpen a téli és a vándor erazdasági iskola — az agrár dinamikának valóságos fó-