Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

288 Az országgyűlés képviselőházának 220. minőségű szarvasmarhák iránt. Ennek meg­világítására legyen szabad csupán azt iniegje­gyeznem, hogy a gazdák a legutóbbi időben 6000 darab svájci tehénre jelentették be igé­nyüket, ebből sajnos csak 600 darabot tudtunk kielégíteni, ennyit tudtunk behozni a régebbi évi 150 darabbal szemben. Jelenlegi törzs­könyvezett állatállományunk 100.000 darab, to­vábbi 200.000 van előjegyzésben, amely meny­nyiséget eddig csak szakértők hiánya miatt nem lehetett törzskönyvezésre véglegesen be­állítani. Ez a 300.000 darab egész tehénállomá­nyunknak mintegy 20%-a. Örömei állapítható meg az a körülmény is, hogy anyag bőségesen van, sőt minden export­igényt is ki tudunk elégíteni. Szerény vélemé­nyem szerint a földmívelésügyi minisztérinm.­nak feltétlenül szüksége volna egy speciálisan kiképzett állattenyésztő gárdára. À lótenyésztésre vonatkozóan méltóztassék megengedni, hogy csupán annak a gondolat­nak, annak az elgondolásnak a felvetésére szo­rítkozom, nem volna-e kívánatos a szarvas­marhatenyésztés terén igen Jól bevált mód­szert a gazdaközönség szélesebbkörű bekapcso­lásával megvalósítani. Igen t. Ház! Köztudomású, hogy a sertés­tenyésztés terén az utóbbi két évben óriási visszaesés tapasztalható. A múlt tapasztalatai­ból le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy helyesebb árpolitikával sokkal jobban fel kell karolnunk a sertéstenyésztés kérdéseit.^ Sajnos, számolnunk kell azzal, hogy a fennálló erőta­karmányhiány következtében további kiesések. további bajok lesznek. Minőségi szempontból azonban a sertéstenyésztés terén is fejlődés ész­lelhető, különösen kisgazdatársad almunlraál, részben a kancsere-, részben a magkoca-akció következtében. T. Ház! Nem kielégítő juhtenyésztésünk sem. A jelenlegi körülbelül 3 milliós állomány­nyal szemben legalább 5 millió jouira volna Szükségünk. Az állomány emelése szempontjá­ból nagyon kívánatos volna, ha a belterjes gaz­daságokban is helyet kapna a birka. Egyébként a következő intézkedésekkel kellene a juhte­nyésztést előmozdítani: helyes árpolitikával — elsősorban a gyapjúra gondolok, — majd pedig a juhtej értékesítésének megszervezésével. Nem látom semmi akadályát annak, hogy egy köz­ponti szerv, például az Omtk. köteleztessék íl­lami támogatás mellett a felkínált tej felvá­sárlására. Azt hiszem, kedvezően mozdítaná elő juhte­nyésztésünket, ha úgy, mint a sertéstenyésztés­nél, a közös apaállat intézményét bevezetnők. ezzel lehetővé válnék kisgazdáink számára is az úgynevezett juhudvartartás. Különösen nagy hiány van a B minőségű gyapjúban. Ennek a hiánynak a kiküszöbölésére a kormányzat 750 darab württembergi juhot ho­zatott be Erdélybe. Nagyfontosságú volna baromfitenyésztésünk szempontjából a szükséges abraktakarmány biztosítása. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy e téren is nagy a tenyésztési kedv. A baromfi­keltető központok igen jól beváltak. Ezek szá­mának emeléséről annyival is inkább gondos­kodni kell, mert kevés a jó tojás. A takarmány­ellátásról ezidőszerint a lehetőséghez képest a közellátási minisztérium gondoskodik. (Mozgás a szélsőbaloldalon,) Nagy nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy különösen a törzskönyvezett és ellenőrzött állatok részére de általában a zsír- tej- és gyapjutermelegnek fokozása érdekében ösz ülése ÎBH november 18-én, kedden. szes állataink részére a szükséges erőtakar­mány feltétlenül biztosíttassák. Mindauy­nyiunk közös óhaján-ak adok kifejezést, ami­kor azt kérem, hogy különösen a visszama­radt állattenyésztés Erdélyben sokkal na gyobb mértékben karoltassék fel. T. Ház! Az állategészségügynél vagyok bátor három igen fontos dologra rámutatni. Feltétlenül szükség van és most már rövid időn belül a sertések kötelező oltásának be­vezetésére pestis ellen, másodszor a szarvas­unarhák tbc-je elleni védekezés intézményes megoldására, végül pedig arra, hogy állat­orvosaink létszáma a szükségletnek megfelelő legyen., (Matolcsy Mátyás: Hogyan?) Az elsőre vagyok bátor megjegyezni, hogy nem nézhet­jük tovább, mikép pusztul sertésállományunk és ezzel a nemzeti vagyon jelentékeny része pestisben, amikor saját fogyasztásunkat, saját szükségletünket sem tudjuk fedezni, nem is szólva az exportigények szükséges kielégítésé­ről. Ezzel kapcsolatban csupán megemlítem, hogy a szérum ára még ma is) igen magas. Ami a szarvasmarha-tbc elleni védekezést illeti, gondoskodni kell arról, hogy a fertő­zött anyag az állományból, természetesen ál­lami támogatás mellett, kiemeltessék. Nem szabad lebecsülni a gazdáknak azt az általános panaszát, hogy állatorvosban igen nagy a hiány. A kormánynak minden rendelkezésre álló eszközökkel elő kell mozdí­tania, hogy több hallgató látogassa és végezze el az állatorvosi iskolát. Csak például vagyok bátor felhozni, hogy az 1930, évben mindössze 20 diplomás állatorvos hagyta el az intézetet abból a 120 hallgatóból,, akik annak idején négy évvel azelőtt beiratkoztak. De addig is, amíg az állatorvosok száma megfelelő lesz, jelenleg körülbelü 15—20 községet ellátó egy­egy állatorvos meg tudjon felelni feladatának. Semmi akadályát sem látnám annak, hogy például a gépkocsikkal rendelkező állatorvosok megkapják a szükséges mennyiségű motalkót. A mezőgazdasági szakoktatás terén a föld­mívelésügyi minisztérium törekvései minden eddigit felülmúlnak. A multévi 5 millió pen­gővel szemben 1942-re 17'5 millió pengő van előirányozva _ és ebből több 'mint 9 millió a szükséges intézeteknek létesítésre. Mezőgaz­dasági szakoktatásunk az utóbib idők ísorán hangsúlyozott nagy jelentőségét különösen há­rom tényező alapozza meg, mégpedig e először a föld'birtokrefoirm, (Böres János: Hát erről ne beszéljünk! — Egy hang a szélsőbalol­dalon: Nagy iramban halad!), másodsorban a szociálpolitika mindi szélesebbkörű érvényesí­tése, ami a termelési költségek emelését vonja maga után, végül ama vízimunkálatok, melyek folytán a gazdálkodás bizonyosfokú átszerve­zésére van szükség. Ezek a tényezők követe­lőén sürgetik a gazdák szaktudásának emelé­sét és okszerű, korszerű gazdálkodás folytatá­sát. Ezért került a legutóbbi idők kormány­zati programmjának tengelyébe a mezőgazda­sági szakoktatás. A felsőoktatásra vonatkozóan csupán azt a kívánságot vagyok bátor bejelenteni, hogy nagyon is kívánatos volna a mezőgazdasági akadémiák látogatását megfelelő ösztöndíjak­kal előmozdítani. Nagyban hozzájárulna a középfokú szakoktatás előmozdításához, ha vármegyénkint egy-egy középfokú intézet volna. Az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás — különösképpen a téli és a vándor erazdasági iskola — az agrár dinamikának valóságos fó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom