Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19íl november 18-án, kedden. 287 volt. A tervek csaknem minden részénél nemtf} a költségvetésből, de egyéb, a mezőgazdaság lejleszteset celzo törekvésekből is messze kimagaslik az a szociális gondoskodás, amely az egész kormányzatot áthatja.- Méltóztassék gondolni azokra a juttatásokra segélyekre, amelyek az arra rászorultaknak 'vagy az arra érdemeseknek az észszerűség és a lehetőség határain belül biztosítva vannak, Ügy érzem, külön említést kell tennem mégpedig igen nagy örömmel, arról, hogy" ebben a költségvetési évben van módunkban először a visszacsatolt erdélyi részek erdő- és mezőgazdaságának alimentálásáról is gondoskodni. Ezeknek a mező- és erdőgazdasági ügyeknek a fejlesztése és támogatása a földmívelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltségének gondjaira van bízva, az ottani speciális gazdasági viszonyok közvetlen figyelembevétele mellett. Ha méltóztatik megengedni, ezekután áttérek röviden az egyes címekre. A központi igazgatást a földmívelésügyi minisztérium 589 fővel, az erdélyi kirendeltség pedig 29 fővel fogja ellátni. Az államerdészet az ország gazdasági életének egyik legjelentősebb tényezőjévé vált nemcsak azért, mert az országgyarapodás az ország erdőállományát jelentékenyen növelte, de azért is, mert a fa,, mint ipari anyag, mindinkább nyer fontosságában. Erdőállományunk . jelenleg _ 6 millió katasztrális hold, amelyből 1 millió katasztrális hold kincstári birtok, 2 millió van állami kezeilés alatt, míg 3 millió a magángazdasági objektum, amely állami ellenőrzés alatt áll. Az állami erdőmérnökségek jelenlegi 603 főnyi személyzete a reája háramló igen sokoldalú feladatok elvégzésére ma már kevésnek bizonyult. Ennek a létszámnak további emeléséről azonban egyelőre nem lehet gondoskodni, éppen azért, mert kevés az erdőmérnök-jelentkező. A hosszú ideig tartó és nehéz műgyetemi tanulmányok után nagyon is érthető, hogy a csekély gyakornoki díjazás, gyakornoki illetmény mellett kevés az erdőmérnök-jelentkező. (Meixner Emil: Inkább a magángazdaságban helyezkednek el!) A földmívelésügyi miniszter úrnak azt az^ elhatározását, hogy ösztöndíjakkal segíti elő az erdőmérnöki főiskolák látogatását, csak igen nagy örömmel üdvözölhetjük. (Ügy van! Ugy van! Éljenzés jobbfelől.) A legnagyobb pénzügyi kiadást okozza a nagybányai erdőigazgatóság, a Szolnok-Doboka vármegyében fekvő úgynevezett Laposvölgyben lévő állami birtoknak korszerű fejlesztése, — aminek előfeltétele egy rendes nyomtávolságú vasútnak a völgyben való létesítése — továbbá a görgényvölgyi erdőbirtoknak szintén korszerű fejlesztése. Tudvalevő, hogy a román éra alatt az okszerű erdőgazdálkodás elvei igen súlyos sérelmet szenvedtek. Az erdőterületnek jórésze devasztáltatott, különösen a hozzáférhető részeken és ott, ahol a magyarságot éppen gyengíteni akarták. Ugyancsák a román uralom alatt végzett rendszertelen erdőkitermelések következtében gondoskodni kell arról, hogy a sok tízezer katasztrális holdat kitevő kopár területek ismét beerdősíttessenek. Ezen a téren a költségvetés még csak kezdő lépést tesz, amikor az imént említett kopár területek beerdősítéséhez szükséges csemetekertek létesítésére és a legszükségesebb erdősítések végrehajtására irányoz elő megfelelő összegeket. Nem szabad azonban már most abba a tévedésbe esnünk, hogy az Alföld fásítása ve szített jelentőségéből. Nyomatékosan vagyok bátor rámutatni arra, hogy az Alföld-fásítás problémája éppen olyan időszerű most, mint volt azelőtt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) A költségvetésnek igen fontos része az ország faellátásával kapcsolatban tett intézkedésekre fordított összeg. Ez teszi lehetővé azt, hogy az ország faszükségletére vonatko zólag megközelítőleg pontos adatokkal rendelkezzünk. Egyébként a faellátás terén még sok kíváinüivaló van hátra. Azt hiszem, érdekes megemlíteni, hogy Magyarország tüzifaszükséglete 2'-G-es fejadag alapján körülbelül 400.000 vagon, amit a termelés bőségesen fedez. A gazdasági felügyelői állások számának emelésével, új felügyelőségek felállításával, az agrárpolitikai tevékenység fokozottabb felkarolásával (Helyeslés jobbfelől.) kapcsolatban fel kellet emelni ez alatt a cím alatt mind a személyi, mind a dologi kiadásokat, A mezőgazdaság vezérkarának, a gazdasági és telepítési felügyelői karnak munkássága minden dicséretet megérdemel, különösen ha arra gondolunk, hogy az elmúlt időkben ennek a karnak jelentékeny része teljesített katonai szolgálatot, amely idő alatt a megcsappant felügyelői kar látta el a folyton növekvő feladatokat. Tekintettel arra a fontos, sok költséggel és fáradsággal járó feladatra, amelyet az ország gazdasági felügyelői kara végez, nagyon kívánatos és indokolt volna őket jobb anyagi helyzete, jobb megélhetési viszonyok közé juttatni és lehetővé tenni azt, hogy a felügyelők gyakori kiszállásaikat gyorsabb tempóban tudják lebonyolítani. Kívánatos volna egyébként, hogy minden járásnak le gyen egy-egy, éspedig a járásban lakó gazdasági felügyelője. Az állattenyésztés fontossága a költségvetésben is kifejezésre jut, amennyiben a költségvetés erre a célra az előző évi 1 millió pengővel szemben 5 millió pengőt irányoz elő. A szarvasmarha-, sertés-, juh- és baromfitenyésztés fejlesztésére előirányzott összegek mutatják annak felismerését, hogy az állattenyésztés a mezőgazdasági termelés fundamentuma és biztosítja a talajerő fenntartását, továbbá a gazdáknak, de általában a falu lakosainak a megélhetésén könnyít. Ezeket a célokat szolgálják különféle jutalmak, fuvardíjkedvezmény, apaállatistállók építési költségeihez való hozzájárulás, kamatmentes hitelek stb. Szarvasmarhatenyésztésünk igen szépen fejlődik. (Tóth János: Jó tejár van!) Elismerik ezt hatalmas német barátaink is, mind a sajtóban, mind a hivatalos tárgyalások alkalmával. Amíg az. erőtakarmányban importra szoruló államokban, mint amilyen Hollandia és Dánia, nagy visszaesés tapasztalható, avagy például Svájc szarvasmarhaállománya negyedmillióval csökkent, addig nálunk a kedvező értékesítési, szervezési viszonyok következtében marhaállományunk emelkedőben van. De nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is örvendetes javulás tapasztalható, mert a földmívelésügyi minisztérium nagy selejtezést végez, amikor igyekszik az értéktelen anyagot az állományból kiemelni, húskonzervvé feldolgozni és értékes egyedeket kiosztani. Az eddigi kedvező fejlődést egyébként a következő tények is igazolják: marhaállományunk emelkedése, általában — amint bátor voltam rámutatni — a magasabb állatárak és végül a különösen nagy érdeklődés a jó42*
