Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

258 Az országgyűlés képviselőházának 21 Elnök: Kire értette a képviselő úr, hogy a dongók összefognak? Nagy László: T. Ház! Hallottam, hogy Sivó az utolsó szó jogán felszólalt... Elnök: Méltóztassék várni! Kire értette Piukovich képviselő úr a közbeszólását? (Horváth Géza: Nem Piukovich mondta! — Piukovich József: A dongók csoportosan szállnak! — Antal István államtitkár: Azt mondta, hogy a dongók összefognak!) Ne méltóztassék ilyen kétértelmű és esetleg mindenféle különös következtetésre módot adó megjegyzéseket tenni, hanem méltóztassék minden közbeszólástól tartózkodni. Nagy László: Hallottam, hogy Sivó ma az utolsó szó jogán a következőket mondotta: Nem voltam Biró Pál tettestársa, de alkalmazottja, ő, Biró Pál, testesítette meg a Rimám urányit, nyugodtan engedelmeskedhettem parancsainak. Borzalmas dolog ez, hogy Biró Pál védőeszköz ennek a szerencsétlen embernek a kezében, azzal, hogy ő testesítette meg a Rimanmrányit. Hiszen az egy részvénytársaság és nein volt minden részvény Biró Pálé. Szörnyű dolog ez és csak egy perspektíva, amely ezt az ügyet megvilágítja. T. Ház! A kir. büntetőtörvényszék ma kihirdetett ítéletében háromévi és hathavi fegyházra és 20.000 pengő pénzbüntetésre ítélte Sivót, egyúttal bűnösnek mondotta ki a törvény alapján Biró Pált, a büntetést — miután Biró Pál elszökött — mellőzte, de egyetemlegesen kötelezte mindkettőt 3,169.000 és egynéhány pengő megfizetésére; megállapította, hogy tudva és akarva, fenti összeget elvonták a vállalattól és az adózás elől tudva és akarva, csalárdul ajánlottak ki ennyi és ennyi pengőt az országból. Cselekményük nem vétség, de bűntett és a kir. főügyész által változatlanul fenntartott tényállás mellett tett jogi minősítés a Btk. 325. §-a alapján a minősítés kérdésében nem köti a bíróságot. Megnyugtat, hogy a kir .törvényszék nem zavartatja magát (Incze Antal: Majd megint lesz egy szüneti tanács!) a szökése előtt a Rimát »megtestesítő« Biró Pál-féle közéleti hatalmasságoktól és ezek meggyőződéseitől. En annál nyugodtabban várom a kir. Kúria ítéletét, mert meggyőződésem az, hogy most már nem szüneti tanács, de szaktanács fog ítélkezni. A Pető Perl Félix-ügyben, egy másik büntetőügyben a kir. Kúria szaktanácsa hasonló tényállás mellett a jogkérdésben már állást foglalt, én pedig azt a jogászi meggyőződésemet hangoztatom, hogy a kir. büntetőtörvényszék Dorosy-tanácsának a tényállás alapján a jogi minősítés tekintetében igaza van, de előre megnyngszom a kir. Kúria újabb ítéletében, mert tisztelem a felfogását és tudom, hogy a kir. Kúria szaktanácsában vagy bármelyik tanácsában korrekt gentleman-ek, kiváló jogászok és független magyar bírák ítélkeznek. Én tehát tudomásul fogom venni a kir. Kúria bármelyik ítéletét, de megint fájdalommal említem meg azt, hogy a kir. ügyésznek indokolásnélküli vádiratvisszavonása alkalmat adott egyes jogi kérdések felett való vitatkozásra. Ha már a Pető Perl Félix valutaügyet említettem, akit a kir. törvényszók négyévi fegyházra, 20.000 pengő pénzbüntetésre és 350.000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezett, — amely ítéletet a kir. Kúria nemcsak hogy helybenhagyta, de a vagyoni elégtétel Összegét, tudomásom szerint, körülbelül '. ülése 19U1 november lJt-én, pénteken. másfélmillió pengőre fel is emelte — megkérdezem a miniszter urat, milyen alapon adta ki a kir. ügyészség még a nyomozás rendjén a bűnjelként lefoglalt két darab körülbelül 600.000 pengőt meghaladó összeget tartalmazó betétkönyvet? Megkérdezem, miért nem foglaltatta le a titkos számlákban akkor még lefoglalható körülbelül 800.000 pengőt, amely az 1922 : XXVI. te. rendelkezései értelmében elkobzandó lett volna? Kérdezem, hogy ebben a Peri-ügyben a jogerős ítélet végrehajtása megtörtént-e és befolyt-e az a hatalmasösszegű vagyoni elégtétel? T. Ház! A jogerős ítéletek végrehajtásáról is kell beszélnem. A valuta- és árdrágítást ügyekben óriási összegű kincstári követelések vannak. Ezen túlmenőleg a büntetések végre hajtása is rendkívül fontos, mert nem elég az, hogy valakit elítélnek, az a fontos, hogy az ítéletet végre is hajtsák. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenki ismerheti aki figyelemmel kisérte az úgynevezett Scheid-Dvorák aranyügyet. Ebben az ügyben én a miniszter úrhoz fordultam. Ebben az történt, hogy a kir. ítélőtáblának szintén a szüneti tanácsa határozott, bár ez foglyosügy sem volt és semilyen más ok nem volt rá, mégis a szüneti tanács határozott. A kir. ítélőtábla szüneti tanácsa azt a végzést hozta, hogy a lefoglalt aranyat visszaadatta ennek a Dvoráknak, aki elmebetegségeimén lapul most valamilyen elmegyógyintézetben, de közben kint sétál az utcán. A tábla visszaadta az aranyat és az ellenértékeként annakidején megállapított 800.000 pengőt tartotta meg a kincstárnak. Mit jelent ez? Amikor lefoglalták az aranyat, 800.000 pengő volt az értéke, most, amikor visszaadják az aranyat, 2,400.000 pengőt ér. Dvorak az elmebetegsége költségeit bőségesen kifizetheti az 1,600.000 pengőből. Ez a végzés, bármilyen tisztelettel fogadom a tábla szüneti tanácsának ezt a határozatát, tárgyilag és jogilag tökéletesen téves. Tárgyilag azért, mert az aranyat is el kellett volna kobozni, az összegnek is meg kellett volna, maradnia. Nem lehet azt mondani, hogy az aranyat most kell neki bejelentenie. Annakidején kellett volna bejelenteni és elli obzandó az az arany. Ez a végzés tehát tökéletesen téves. A miniszter úr szíves volt nekem megígérni, hogy a királyi ügyészség a legszigorúbb utasítást kapja, hogy mindent kövessen el a reparáció tekintetében és azért, hogy Dvorak a bíróság elé álljon. Az újrafelvétel megindult. Nagyon sajnálom, hogy közben perorvoslat törtánt, amely megakadályozta az ügy letárgyalását. A perorvoslatot, amelyet a királyi ügyész jelentett be, értesülésem szerint a koronaügyész visszavonta, mert a törvényben kizárt perorvoslat volt. Remélem és meg vagyok róla győződve, hogy ebben az ügyben a bíróság abban a helyzetben lesz. hoííy ítélkezhessek. A Kacsóh-ügy nem az én reszortom, de az előbb már idéztem Temesvári Pelbártnak azt a bizonyos mondatát. Mégis kérdeznem kell a miniszter úrtól, mi van a vádirattal? Egyáltalán hol van a Kacsóh-ügy? (Egy hang a, szélsőbaloldalon: És hol van Kacsóhf) Kaesóh azt mondotta, hogy a fogházőrök megverték. Erre különböző intézkedések történtek. Ügy értesültem róla, hogy a fogházőrök nem verték meg Kacsóht. Tisztelettel kérdezem, kaptak-e a fogházőrök elégtételt, illetőleg megindult-e a bűnvádi eljárás Kaesóh ellen ezért