Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Âz országgyűlés képviselőházának 219 az alaptalan rágalmazásért? Akárki volt ez a Kacson, a törvény előtt mindenkinek egyfor­mának kell lennie és a miniszter úrnak köte­lessége a fogházőreit, megvédeni és mivel Te­leki Pál néhai miniszterelnök úr itt megígérte, hogy a független bíróság abban a helyzetben lesz, hogy ebben az ügyben ítéljen, kötelessége gondoskodni arról, hogy ez az ügy a független bíróság kezébe kerüljön. (Ügy van! Ügy van Taps a szélsőbaloldalon. — Incze Antal közbe­szól.) A független bíróságot említettem. A füg­getlen bíróságot mindg szokták emlegetni. Én mint ügyvéd nagyon jól tudom, hogy azért az emberek ezt sokfeleképpen magyarázzák. Ak­kor jó a független bíróság, ha neki ad igazat, ha nem ad igazat neki, akkor nem jó. Pedig el sem tudja képzelni senki sem, hogy micsoda hallatlan nagy önfegyelemmel dolgozik, mi­lyen hallatlan lelki válságokon megy keresz­tül egy bíró, amíg ítéletet hoz. Az a bíró szent munkát végez. Nem tudok eléggé lelkesedni érte. Jbin. kaptam jó ítéletet és kaptam rossz ítéletet is, de mindenkor a legnagyobb tiszte lettel hajoltam meg a bíróság szellemi és er­kölcsi munkája eiőtt. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsöbaloldalon.) Kritizálhattam az ítéleletet, de tisztelettel vettem tudomásul. Ez olyan fontos princípium, amely a politikában is kötelező. Méltóztassék csak arra gondolni, bogy az a független bíróság milyen tökéletlen anyag felett ítélkezhetik. Csak a felett ítél­kezhetik, ami előtte van, sokszor csak a tanu­bizonyításra van utalva, a tárgyi bizonyítékok sokszor hiányoznak. Például Bíró Pál egysze­rűen ellopta a noteszt és más tárgyi bizonyí­tékokat. Az ítélet tehát nem mindig fedheti az igazságot, mert a bíróság nincs is abban a helyzetben, hogy az igazságot mondhassa ki, lévén a bizonyítékok erre elégtelenek. Méltóz­tassék azután arra a borzasztó lelki válságra gondolni, amelyen egy bíró keresztülmegy, amikor a politikát, a nagy közérdeket érintő ügyekről van szó. Méltóztassék végül arra gondolni, milyen nehéz független bírónak lenni, amikor sajtócenzura van. Mert a függet­len bíróság és a sajtó szabadsága tökéletesen egy, a független bíróságnak szüksége van a sajtószabadságra, mint ahogyan büntetőügyek­ben a felderítésnél szükség van a sajtószabad­ságra. Sok-sok panama nem történik meg akkor, ha szabad a sajtó és ha mód volna fényt deríteni egyes aggasztó jelenségekre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A független bíróság a legfonto­sabb alapköve ennek az országnak. Mélységes hálával, nagy tisztelettel hajlok meg én, aki az életben a^ jogkereső közönség között élek, a független bíróság óriásig munkája és hozzá­férhetetlen^ nagysága előtt. Ez az egyetlen, merem állítani, ami még tekintély ebben az országban s aminek a tekintélye semmi te­\ kintetben meg nem ingott. (Ügy van! Úgy van! a, szélsőbaloldalon.) Ezért mindannyiunk­nak kötelessége erre a független bírói tekin­télyre vigyázni. Kötelessége ez elsősorban is a miniszter úrnak. Tudja-e a miniszter úr, hogy a felügyeleti panaszok hallatlanul elburjánoztak? Tudja-e azt, hogy polgári ítéletek miatt is feljelentik a bírót a helyett, hogy jogorvoslattal élnének, mondván, hogy rosszul ítélkezett? Tudja-e a miniszter úr, hogy az igazságügyminiszté­rinm számtalan felügyeleti panaszt ad le, ülése 194-1 november 14-én, pénteken. 259 amelyek tökéletesen alaptalanok, mert olyan intézkedések ellen irányulnak, amelyek ellen jogorvoslatnak lenne helye és amely intézke­déseket a bírói függetlenség és a bírói sza­bad mérlegelés alapján hoztak? T. Ház! Én tudom azt, hogy volt például bíró, aki egy le­foglalást rendelt el. Feljelentették, felügye­leti vizsgálat indult ellene. Tudom, hogy va­lakit letartóztatott a bíró. Felfolyamodást je- , lentettek be a letartóztatás ellen és egyben felügyeleti panaszt adtak be ellene. Súlyos ítéletet hoz a bíró, erre felügyeleti panaszt adnak be ellene. (Incze Antal: Kik csinál­ják?) A kincstár érdekeit vagyoni síkon biz­tosa tani igyekszik: felügyeleti panaszt adnak be 'ellene. Lehetetlen dolog, hogy azért, mert erős Összeköttetésekkel rendelkező védők mű­ködnek, felügyeleti panaszok mehessenek a bíró ellen. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszter úrnak szerény nézetem szerint az a kötelessége, hogy ha ilyen felügyeleti panasz érkezik hozzá és meggyőződik róla, hogy ez teljesen alaptalan, akkor utasítsa vissza. (An­tal István államtitkár: Meg is teszi az esetek legnagyobb részében!) A minisztériumból tu­dom, a miniszter úr megbízottja közölte ve­lem, hogy az egyik, éppen a kincstár anyagi érdekeit biztosító ügyben beadtak egy fel­ügyeleti panaszt és azt továbbadták. T. Ház! Van olyan kitűnő bíró, akit mel­lőznek. Nem részletezem az ügyet, de a mi­niszter úr tudja meg, hogy pár év múlva en­nek a bírónak a személye és tudása rossz megvilágításba fog helyeződni. Ma mindenki tudja, hogy kitűnő bíró, de amikor a háta mögül tucatjával előzik meg emberek, akkor ezt a miniszter úrnak tűrnie nem t szabad, mert a tárgyi igazság az illető bíró mellett van. T. Ház! A miniszter úr korrekt úriember és finomszívű jogász. Éppen ezért mondottam el ezeket szemtől-szembe, hogy tudjon ezekről az ügyekről, mert mindenképpen a miniszter úr a felelős. Tudja azt is, hogy a felügyeleti panaszok és a minősítések ellenére történt mellőzések a független bíróság befolyásolá­sára vezethetnek, tehát a tekintélyt ezzel korr mányzati részről és nem kívülről, hozzá nem értő rossz emberek rombolhatják. Hóman miniszter úr a napokban költségve­tési záróbeszédében a muhipusztai csata hét­százéves és Budavára elestének négyszázéves évfordulójáról elmélkedett és többek között a következőket mondotta (olvassa): »Megeleve­nednek előttünk a sorscsapások előestéjén a hitét, lelkét, erejét vesztett társadalom bűnei és hibái, tévedései és a megtévedt magyar nem­zedékeknek önzése és hivalkodása, fegyelme­zetlensége és lázadása, kötelességmulasztása és tekintélyrombolása, gyűlölködése és pártosko­dása, a nagyoknak hatalmaskoclásai és^ üzérke­dései és a közhatalom működését bénító és a nemzet létkérdéseit elhomályosító önérdekű párttörekvései.« Az ilyen állapotok bekövetke­zése ellen az igazságügymmiszternek kell a legerélyesebben fellépnie. Ha bénítják műkö­dését a hatalmasabbak, netán a politika, le kell vonnia a konzekvenciát! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem elég a legtiszteletre­méltóbb jószándék. cselekedetek kellenek! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Súlyos aggodalom kötelező parancsa foly­tán mondottam el az elmondottakat, én, az ügy­védiképviselő, aki az összeférhetlenséget a leg­szigorúbban magyarázom és — miután tudom hogy vannak rendkívül számosan kiváló s nem képviselő ügyvédek, akik a legtiszteletremél

Next

/
Oldalképek
Tartalom