Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

254 Az országgyűlés képviselőházának 21 fogva a romián uralom alatt is a magyarság egyik vezető rétege volt, már kezdi kitölteni azokat a kereteket, amelyek a román ügyvédek, elmenekülésével és a zsidó ügyvédek kizárásával megürültek. Örömmel állapíthattuk meg a költségvetésből azt is, hogy az igazságügy minisztérium az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet támogatására 120.000 pengővel nagyobb összeget vett fel az ideinél, mivel erre a segítségre az erdélyi kamarák fokozott mértékben rászorulnak. Ugyanakkor szükségesnek látjuk azt, hogy amint arra alkalom kínálkozik, nemzetközi úton megállapodás jöjjön létre Magyarország és Románia között, hogy az erdélyi magyar ügyvédeknek a román nyugdíjintézetbe fizetett járulékai ne vesszenek kárba. (Helyeslés a középen.) T. Ház! Súlyos gondja a fiatal erdélyi magyar ügyvédeknek a katonai átképzés, aminek mindenki a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel tesz eleget, mivel azonban a teljes átképzés öt hónapot vesz igénybe, ezalatt főként a kezdő irodák visszaesnek és az ügyfeleket olyan nem magyar ügyvédek veszik át, — elsősorban román és zsidó ügyvédek — akiknek nem kell átképző szolgálatot teljesíteniük. Meg kellene tehát találni a módot arra, hogy a fiatal magyar ügyvédekre na háruljonsemmi hátrány katonai kötelezettségeik teljesítése miatt. A mi pártunk régóta követeli a zsidók hadmentességi adójának bevezetését és mi entiek a követelésnek most ismét hangot adunk s arra kérjük az igazságügyminiszter urat, hogy találja meg a módját annak, hogy ebből a hadmentességi adóból a katonai szolgálatot teljesítő magyar ügyvédek számára is egy bizonyos összeg rendelkezésre bocsáttassék. (Helyeslés a középen.) T. Ház! A parlamentarizmus mai rendszere mellett az országgyűlés a jogalkotásnak aránylag csekély részét végzi. A jogszabályalkotás nagyobb része a végrehajtó ihataloirara hárul. Ezen a téren maga a törvényhozás szokott felhatalmazást adni a kormányzatnak bizonyos törvényhozási ügyek rendeleti úton való szabályozására. így történt ez az ÉszakErdély visszacsatolásáról szóló 1940 : XXVI. tcikkel, mely egyrészt fenntartja az Erdélyben 1940 augusztus 3ü-án érvényben volt jogszabályokat, — azok kivételével, amelyek a főhatalom változása következtében nem alkalmazhatók — másrészt viszont felhatalmazza a magyar királyi minisztériumot, hogy intézkedjék a visszacsatolt területek egész jogrendszerének az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztése iránt. Az igazságügyi kormányzat az elmúlt év folyamán azt a helyes rendszert vezette be, hogy az Erdélyt érdeklő kérdésekről szóló rendelettervezetek kiadása előtt külön értekezleten meghallgatta az erdélyi törvényhozók véleményét. .Kívánatos volna, hogy a többi minisztériumok is kövessék az igazságügyi kormányzat példáját, (Helyeslés a középen.) mert pártunk csak akkor tud kormánytámogató maradni, ha vállalni tudja az Erdélyre vonatkozó kormányintézkedésekért a felelősséget. Ennek pedig előfeltétele, hogy a kormányrendeletekről előre tudomást szerezzünk és azok megalkotásánál a magunk szempontjait érvényesíthessük. A mi szempontjaink az ország szempontjai, és amikor ezeknek keretei között az erdélyi sajátosságokra hívjuk fel a figyelmet, akkor nem akarunk különválasztani egy or9. ülése 19U1 november 14-én, pénteken. szágrészt, hanem szervesen be akarjuk azt építeni a magyar közösségbe. Felfogásom szerint ugyanis szeparatizmust nem akkor idézünk elő, há egy országrész sajátos színeivei óhajtjuk gazdagítani a magyar életet, hanem akkor, ha az erdélyi viszonyok ismerete nélkül olyan formákat kényszerítünk erre a területre, amelyek nem találnak oda. Az elmúlt év alatt a jogegységesítés terén az igazságügyi kormányzat józan mérsékletet tanúsított. Tudatában volt annak, hogy az erdélyi és anyaországi jogrend közötti különbség a történelmi múltban gyökerezik és ezért csak fokozatos fejlődés útján szüntethető meg. Lényeges nehézségek itt csak a magánjog terén merültek fel, miután a kereskedelmi jog szövetkezeti részét sikerült egy, az erdélyi sajátos viszonyokat tekintetbe vevő, rendelettel életbe léptetni. A magánjog szempontjából a visszatért részek két jogterületre oszlanak. Erdélyben még mindig az abszolutizmus alatt kiterjesztett osztrák törvénykönyv van életben, a partiumban viszont az 1861. évi országbírói értekezlet visszaállította a magyar magánjogot. A magyar szokásjog és az osztrák polgári törvénykönyv közötti különbségek azonban 1861 és 1918 között nagy rész ben kiegyenlítődtek, de mégsem annyira, amint azt nekünk a kolozsvári román egyetemen tanították. E tétel szerint ugyanis csak a magyar gőg nem ismeri el, hogy a magyar szokásjog nem egyéb, mint a köztudatba átment osztrák polgári törvénykönyv. Erre példa a házassági vagyonjog és az örökösödési jog, aminek az egységesítése még ma sem történt meg. Ennek oka nemcsák a joganyag különbözőségében rejlik, hanem abban is, hogy itt a kodifikált osztrák polgári törvénykönyv merev, de biztos jogszabályai állanak a magyar magánjog rugalmas, de nehezen hozzáférhető tételeivel szemben. Már pedig nézetünk szerint kiterjeszteni csak kodifikált jogot lehet, mivel a szokásjognak meg ismerése, megtanulása önmagában véve is nagy gyakorlati nehézséget jelent, de e mellett is: a szokásjog mindig egy vidék lelkéből nő ki és ezért a szokásjogot máról holnapra egyik területről a másikra kiterjeszteni nem lehet. Ezen a téren f*zt hiszem, az erdélyi jogegységesítés serkentő hatással lehet a magyar magánjog kodifikálásának a meg-oldására és elősegítheti, siettetheti azt a munkát, amely magánjogi törvénytervezetünk elkészítésével már meglehetősen előrehaladott stádiumban van, A magánjogi törvénvkönvvnek 1928. évi javaslata már amúery ís Werbőczy hármaskönyvének a szerepét kezdi átvenni abban a tekintetben, hogv a bíróságok mindenütt alkalmazzák annak ejloné^e. hogy mind a mai napig nem lépett hatályba. Tudatában vagyunk annak, hogy nagy thvI sadalmi átalakulások előtt állunk és ilyen idők] ben nehéz egy merev törvénykönyvet, az egész í magánjog területét átfogó kódexet életbeléptetni, de amennyiben ennek akadálya volna, nagyon helyesnek találnók, ha ennek a kódexnek egyes részletei — speciálisan a család- és örökösödési jogra vonatkozó részei — már most külön törvényben hatályba léptettetnének. A jogegységesítés munkája azonban néze| teni szerint nem csökkenthető le a jogkiterjesztés egyszerű technikai műveletére, hanem egész I jogrendszerünk megújulásai kell maga után vonnia. Ha Erdély társadalmát a népi szellem i