Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. és az egyes osztályok közelsége jellemzi, s ezt , tükrözik vissza az erdélyi jogszokások is, akkor az ilyen értelemben vett erdélyi szellemre a magyar jog felfrissítésének kötelessége vár. Ennek pedig pozitív és negatív irányban is meg kell történnie. Negatív irányban, mivel nem kívánatos, hogy a magyar család- és örökösödési jognak a rendiséggel összefüggő szabályai Erdélyre is kiterjesztessenek (Ügy van! Ügy van!), sőt ez a jogegységesítés a legjobb alkalom arra, hogy ezek a rendi csökevények az anyaországban is megszüntethetek legyenek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) De pozitív irányban is jótékony befolyást gyakorolhatnak az erdélyi jogszokások a magyar magánjog fejlődésére, mert például az ősi székely birtokjog és a székely örökösödési jog egyes szabályai az anyaországra való kiterjesztésre is kiválóan alkalmasak. Örömmel láttam az igazságügyi tárca költségvetésében azt a tételt, amely a népi joghagyományok összegyűjtésére vonatkozik. Sajnálom, hogy ez a tétel olyan rendkívül kicsi. Ezzel kapcsolatban arra szeretném kérni az igazságügyminiszter urat, hogy a jogszokásoknak összegyűjtését a Székelyföldre is terjessze ki (Helyeslés.) és a Székelyföldön is gyűjtsék össze ezeket az ősi jogszabályokat, amelyek ma is olyan korszerűek, mint a legmodernebb törvényalkotás (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), mert tudom, hogy a székely jogi hagyományok ban adva vannak az elemei annak a vérségi kapcsolatokon alapuló és a népcsoport tagjai közötti egyenjogúságon felépülő katonai szellemű társadalomnak, amely felé a mai európai társadalomfejlődés irányul. Nekünk nem kell idegen formák után mennünk a magánjog te rén. ha be akarunk illeszkedni az európai társadalmi fejlődésbe (Ügy van! Ügy van), csak össze kell gyűjtenünk a székely nép jogi hagyományait és ezeket kell általánfissá tenni nv, egész országban. (Helyeslés.) T. Ház! Ha már a székely jogintézményeknél tartunk, néni mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak az úgynevezett csíki magánjavak ideiglenes kezeléséről szóló 6010/1941. számú kormányrendeletre, amely eme ősi vagyontömb nélja és rendeltetése iránti meg nem értéssel a magánjavak Önkormányzatát a közigazgatással keveri össze. Tudom, hogy bár ez a rendelet^ is átment az igazságügyminisztérium retortáján._ a döntő szó ebben a kérdésben egy másik minisztériumé volt, mi azonban azt szeretnők, ha visszaküldenek ezt a rendeletet az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályához és ott az érdekeltek egyhangúan meirnyilvánuló véleménye értelmében teljesen átalakítanák azt. (Helyeslés a balközépen) Maga Csík vármegye törvényha f ósági bizottsága sem vállalkozott ennek a rendeletnek végrehajtására, hanem feliratban fordult a belügyminisz ter úrhoz. Bizonyára megvoltak az alapos okíiV, hogy miért nem akar beavatkozni a vármegye a csíki magánjavak ügyébe. A vármegyének ezt az álláspontját pártunk is teljes egészében magáévá teszi és szót emelünk erről a helyről a csíki magánjavak önkormányzatának helyreállítása érdekében. (Élénk helyeslés a balközépen.) T. Ház! Erdély politikai képviselete a viszszatérés óta sürgeti a román- uralom alatt elszenvedett anyagi károk jóvátételét. Ezt a jóvátételt célozta az 1440/1941. száimú kormányrendelet, amely lehetővé teszi a román uralom alatt hatósági kényszer hatása alatt létrejött jogügyleteknek a megsemmisítését és az ingatKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19Ul november 14-én, pénteken. 255 lan visszabocsátását vagy az elszenvedett kár megtérítését. A rendelet alapján több ezer keresetet adtak már be és sajnos, magyar és magyar közt is megindult a perlekedés. A rendelet nem írja elő, hogy az elszenvedett kár összegének megállapításánál az eladás időpontja vagy a mostani helyzet-e az irányadó és ezért a rendelet körül bizonyos jogbizonytalanság van és a bíróságok is ellentétes joggyakorlatot alakítottak ki. Ennek a jogbizonytalanságnak eloszlatására pedig nagy szükség van, azért, mert ha az emberek előre tudnák, hogy mi lesz a bíróság álláspontja ezekben a kérdésekben, talán nem perelnének olyan sokan és így megkímélnék magukat a felesleges perköltségektől^ és időveszteségtől. Be szükség van erre azért is, mert ennek a rendeletnek hatása alatt főként Nagyváradon és környékén a zsidóság is erősen felbátorodott és most zsidók perelnek keresztény magyar embereket, akiknek annakidején a román uralom alatt eladták ingatlanukat s perelnek azon a címen, hogy a magyar ember román hatósági kényszerrel vette meg az illető zsidótól annak ingatlan tulajdonát. (Zaj.) Ezt a jogbizonytalanságot tehát minden tekintetben el kell oszlatni, mert máskülönben ezen a téren teljes anarchia fog beállani s ez csak a zavarosban halászoknak kedvez. (Helyeslés.) Az 1440/1941. számú rendelet azt is kimondja, hogy a román agrárreform útján szerzett ingatlanok csak a vármegyei^ gazdasági albizottság véleménye alapján és jóváhagyásával idegeníthetők el. A magyarellenes román agrárreform felülvizsgálatát pártunk állandóan sürgeti, de a vonatkozó rendelet — b'ar régóta készen áll — még mindig^ nem jelent meg. A román agrárreform szociális eredményeit, amennyiben ilyenek vannak, senki sem akarja érinteni, bár Erdély a kisbirtokok kedvező arányszáma szempontjából már a világháború előtti Európában is a harmadik helyen állott, úgyhogy itt az egészséges birtokmegoszlás nem a román uralom következménye, hanem mélyebb történelmi okokban gyökerezik. A román agrárreform tehát nem irányulhatott a magyar latifundiumok elvételére, mert ilyenek nem is voltak, hanem e helyett a román* uralom megfosztotta a középbirtokos magyar réteget birtoka java részétől és a székely népet fosztotta ki a közbirtokossági javai ból (Egy hang a balközépen: Elvette a magyar nemzeti vagyont!) és a magyar egyházak birtokállományának 84-54%-iát vette el. Ezen a helyzeten változtatni kell. Ez az óriási birtok tömb nem maradhat tovább azok kezében, akik között a román uralom szétosztotta. (Ügy van.' Úgy van!) Tisztában vagyunk az agrárreform felülvizsgálásának rendkívüli nehézségeivel, de amennyiben a rendelet teljes egészében nem jelenhetnék meg, akkor javaslatot teszünk arra vonatkozólag, hogy az egyes részletkérdésekel külön-külön rendelettel oldják meg, hiszen a/ állami rezerváknak a kérdése, amely már részben megoldódott, azután az erdőbirtokos ságok kérdése olyan, amihez nem szükséges egy általános vonatkozású rendeletet létrp hozni, mert ezeket a kérdéseket részletrendele teikkel is tisztázni lehet. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy az e téren tapasztalható jogbizonytalanság a termelésre is kihat és a» államnak is nagy károkat okoz, mert senki sem biztos abban, hogy a román államtól kapóit föld az övé marad-e és ezért a nagyobb beruházási tételektől tartózkodni fog. A kérdés rendezetlenségéből nagy hátrány származik az 37
