Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen!) és jóhiszeműen ezrek és százezrek mondják és esetleg, amikor az igazságügyi kormányzatnak úgy tetszik, vádat emelhet az illetők ellen és az emberek ezrei kerülhetnek a hatalom kiválasztása folytán a vádlottak padjára. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szükséges volna tehát megállapítani azt, hogy a kegyelem milyen jogi hatásokat váltott ki éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban. T. Képviselőház! Amint mondottam, kétségtelen, hogy pártunkat alkotmányellenes, erőszakos felforgatásra törekvő pártnak, a börtönösök pártjának nevezik, amit itt most az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál a leghatározattabban vissza kell, hogy utasítsunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vissza kell, hogy utasítsuk azért, mert semmi más sem irányít bennünket a nemzetiszocialista mozgalom továbbvitelében és pártunk szolgálatában, mint az, hogy egy olyan eszközt vegyünk kezünkbe a magyar társadalom megszervezésénél, a magyar faj öntudatosításánál és a testvérnépeknek a magyar faj iránti együttélési és sorsközösségi érzéseinek felébresztésénél, — ami végeredményben a hungarista munkaállam megvalósításán keresztül egy dicsőbb, szebb, nagyobb és boldogabb Magyarországhoz vezet — mint ezeknek ,a feladatoknak a szolgálata. Az alkotmányosságnak két oldala van. Az .alkotmányt nemcsak kívülről lehet megsérteni, az alkotmányt 'belülről is meg lehet sérteni. Hogy ha ahhoz a rendhez, ahhoz a politikai hatalomhoz és társadalmi berendezkedéshez, amelyet a hatalom képvisel, alkotmányellenes úton is ragaszkodik »a hatalom, éppen olyan alkotmánysértés, mint ha valaki kívülről akarna alkotmányellenesen eljárni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Az előbbi esetek, az előbbi kétértelmű gumiparagrafusok, bizonyos törvényes rendelkezések kiadásának hiánya, fennálló vagy fenn nem álló Btk. paragrafusokról, éppen az ilyen kétértelműséget fokozzák és ebben már egy bizonyos alkotmányellenességet láthatunk fennforogni. Ennek tisztázása kötelessége volna az igazságügyi kormányzatnak, kötelessége volna annál is inkább, mert a forradalmat mindig a letűnő, elbukó rendszer alkotmányellenes cselekményei készítik elő. Mi t. Képviselőház, forradalomra annál kevésbbé gondolhatunk, mert azok a bástyafalak, ^melyek ellen mi küzdöttünk, a liberális zsidóság gazdasági túlhatalma, a liberális kapitalizmus túlhata'lma ellen, ezek a bástyafalak a fasiszta és német nemzetiszocialista rendszer útján már megdöntettek az ottani forradalmakban. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Nincsen tehát szükségünk arra, hogy magyar vonatkozásban mi forradalmi bárddal döngessünk egy nyitott kaput. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) r Éppen azért, mert a korszellem elveinek eléggé való érvényesülését nem látom az igazságügyi tárca költségvetésében, azt nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Mikó Imre! Elnök: Mikó Imre képviselő urat illeti a szó. Mikó Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha végigtekintünk az igazságügyi tárca 1942. évi költség vetésén, a folyó évre előirányzott 62 millió pengővel szemben 23'2 millió pengő gyarapodást látunk, amiből 135 millió pengő a királyi bíróságokra, 15 millió pengő a vádillése 19Ul november 14-én, pénteken. 253 hatóságokra esik. Az igazságügyi tárca költségvetésének ilyen arányú megnövekedése elsősorban hazánk örvendetes gyarapodásával függ össze és mi, a hazatért erdélyi és keleti részek képviselői (Éljenzés.) hálával és büszkeséggel állapítjuk meg, hogy több mint két évtizedes szünet után Erdély igazságügyi igazgatásának tételei ismét a magvar költségvetésben szerepelnek. (Éljenzés a középen.) Itt azonban nemcsak a számos'zlopok növekedéséről van szó. A Szent Korona helyreállította a törvénytiszteletet és a jogfolytonosságot Erdélyben, ahol 22 éven keresztül olyan nyelven folyt az igazságszolgáltatás, amelyből hiányzik a jogállamnak megfelelő kifejezés. Az igazságügyi kormányzat áldozatokat nem ismerve szervezte meg a bíróságokat és ügyészségeket a visszatért részeken. Elsősorban visszavette állásukba azokat, akik a román hűségeskü megtagadása miatt kerültek ki onnan Trianon után vagy akiket később nyelvvizsgák útján selejteztek ki a bírói karból. Ugyanakkor tekintettel volt arra, hogy az új erdélyi magyar jogááznemzedék a román uralom alatt kizárólag az ügyvédi pályára szorult s ezért lehetővé tette azt. hogy hatévi ügyvédi gyakorlattal ezek a fiatal erdélyi magyar jogászok bekerülhessenek a bírói karba. Ha ehhez a két csoporthoz még hozzávesszük az anyaországból^ odahelyezett bírákat, akik a magyar josr fejlődését az anyaországban átélhették, akkor bátran mondhatjuk, hogy az erdélyi bíróságok olyan színvonalon végzik munkájukat, amelyen a helyi viszonyok alapos ismerete a törvénytudással párosul. A költségvetés 15 millió pengővel nagyobb keretet, irányzott elő a bíróságok és ügyészségek számára az 1942. évre. Ennek a keretnek a kitöltése ma a keleti és erdélyi részeken sürgősen szükséges. A közelmúltban lefolyt elnöki vizsgálatok beigazolták, hogy az erdélyi bíróságok még mindig nagy személyzethiánnyal küzdenek. A bírói és ügyészi állások betöltésénél valóban nehézségek vannak, mert kevés Erdélyben a megfelelő képesítéssel rendelkező személy, A fogalmazói kar alacsonyabb fokozataiban, valamint a segédhivataloknál azonban igen sok azarra alkalmas jelentkező, akiknek a felvételére a bíróságok is sűrűn tesznek előterjesztést. A személyzethiány az oka annak, hogy az ügyintézésben torlódás áll be és főként a telekkönyveknél módfelett megnövekedett a széljegyzetek száma, mivel a bejegyzésekre csak nagyon későn kerülhet sor. Pedig a román uralom után visszamaradt ügyek felszámolásával^ és a magyar igazságszolgáltatás ^ megszervezésé; vei jelentős munkatöbblet hárult az erdélyi bíróságokra. Első kérésünk tehát az igazságügvminiszter úrhoz a hiányzó személyzet beállítására irányul. A bíróságok átszervezésével párhuzamosan az ügyvédi kamarák is gyökeres átalakuláson mentek keresztül. A kamarák újraalakultak és az igazságügyminiszter úr már alkalmazta az 1939 :IV. tc.-et, úgyhogv az erdélyi kamarákba zsidó ügyvéd csak hat, illetőleg kilenc százalékban juthatott be. Köszönet illeti az igazságügyminiszter urat azért is, hogy az erdélyi képviselők kérésére nem követelt különvizsgát azoktól a fiatal ügyvédektől, akik a román uralom alatt iratkoztak be az ügyvédi kamarába és így szerzett jogaikat minden tekintetben elismerte. Az ügyvédi kamaráik ma már visszanyerték önkormányzatukat. S a magyar ügyvédi kar, mely függetlenségénél